Szeptember 30.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Jeromos (Hieronymus) 347-ben, Stridon városában született. Szülei keresztények voltak, de őt kiskorában még nem kereszteltették meg. Iskoláit szülővárosában kezdte, s mindjárt az első időkben kitűnt, hogy tehetséges, de nehezen kezelhető, érzékeny és büszke ember. Egész fiatalon Milánóba, majd Rómába küldték retorikát és filozófiát tanulni.

Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét. Féktelen kíváncsisággal falta a latin klasszikusokat. De tanulás közben is kivette részét a szórakozásokból, melybe természete féktelenségével vetette bele magát.

Jeromos igényes lelkét azonban sem a szórakozás, sem a világi tudomány nem elégítette ki. Ezért 366 nagyböjtjének kezdetén barátjával Bonosiusszal együtt fölvételét kérte a katechumenek közé, és húsvétkor Liberius pápa megkeresztelte őket. Utána Jeromos elindult Gallia felé, de csak Trierig jutott, ahol fölfedezte a szerzetesi élet szépségét. Elhatározta, hogy visszatér Aquilejába, és ott elmélkedő-aszketikus életet kezd: barátaival együtt. A kis szerzetesi közösség azonban csakhamar feloszlott, ő pedig útra kelt keletre, ahol a pusztákban virágzó szerzetesi közösségek éltek. Keleti tartózkodása alatt Antiochiában tökéletesítette Szentírás-ismeretét, Tiberiásban pedig megtanult héberül. Ezután elvonult Kalkisz pusztájába, hogy a remetékhez csatlakozva magányban, virrasztásban, vezeklésben és munkában éljen. Közben súlyos vívódás kerítette hatalmába, és őrlődött a kulturális és vallási érdeklődés között.A végén belefáradva a remeték közti vitákba visszatért Antiochiába.

Szeptember 27.

Mons. Koller Gyula atya rovata

1581. április 24-én született abban a kis faluban, melyet 1828-ban Szentünk iránti tiszteletből St. Vincent de Paul-nak neveztek el. Szülei, szegényparasztok voltak Vincéről csak annyit jegyeztek föl az életrajzírók, hogy szülei kicsi korától fogva papnak szánták. Tizenöt éves lehetett, amikor a daxi kollégiumban megkezdte tanulmányait, mert itt akadt egy jótevő (M. de Comet, városi tanácsos), aki vállalta taníttatásának költségeit. A perigeux-i püspök 1600. október 12-én szentelte pappá.Nagy szüksége lett volna valami javadalomra, mert nemcsak szegényen élt, hanem sok adóssága is volt. Ennek tulajdonítható, hogy 1605. év elején eltűnt. Öt éven keresztül csak olyan elképesztő hírek láttak róla napvilágot, amit a történészek kétségbe vonnak. Az l610-es évektől már vannak róla biztos adataink. Ekkor ismerkedett meg Bérulle-lel, akivel hamarosan megalapította az oratoriánusok francia ágát. És  lelki fejlődése ettől fogva Bérulle irányítása alatt állt.

Szeptember 24.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Gellértnek Velence, a tengerre épült város volt a szülőföldje. 980 körül Szent György napján született, ezért kapta a keresztségben a György nevet. Öt éves volt, amikor szülei áteveztek vele a Szent Márk-székesegyházzal átellenben lévő San Giorgio-szigetre, úgy látszott ugyanis, hogy kisfiuk nem marad életben. Fogadalmat tettek, hogy ha a gyermek a szerzetesek imájára meggyógyul, Istennek szentelik, és a monostorban hagyják. A gyermek fölgyógyult, és ott is maradt. Fokozatosan bevezették őt a kor szellemi életébe és a Szent Benedek rend lelki életébe, fegyelmébe. 15 éves lehetett,amikor édesapja egy szentföldi zarándoklaton életét vesztette. Az ő emlékére vette föl az ifjú György a Gellért nevet.

Huszonöt éves korában a monostor perjeljévé választották, majd Vilmos apát Bolognába küldte magasabb tanulmányokra, hogy visszatérve elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári helyét. 32 évesen tért vissza monostorába, de nem sokáig tanított, mert Vilmos apát halála után őt választották meg apátnak. Három év után azonban lemondott apáti tisztéről, és a Szentföldre indult.

Szeptember 21.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Máté név a latin Matthaeus és a görög Matthaiosz közvetítésével a héber Mattajból ered, ami annyit jelent mint „Jahve ajándéka” vagy „a hűséges”.

Evangéliuma azt mondja, hogy Máté vámos volt és a Lévi nevet is viselte. Márk evangéluma még azt is megírja, hogy Alfeus fia volt.

Lévi-Máté, a vámos Kafarnaumban élt. Kafarnaum határváros volt, több vámos is élt benne. Nem tudjuk, hogy Heródes negyedes fejedelemnek vagy a városnak volt-e adószedője.  Tudjuk viszont, hogy Máté, mint vámos pénzügyi és politikai értelemben elkötelezett volt, ezért a zsidók szemében nyilvános bűnösnek számított. Jézus ennek ellenére megszólítja: ,,Kövess engem!” És Máté az Úr követője lesz. Amikor fölkelt a vámasztal mellől, tudta, hogy nem egy dúsgazdag ember társaságába került, hanem olyanéba, akinek még hajléka sincs, ahol lehajthatja a fejét.

Szeptember 17.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Hildegárd 1098 nyarán látta meg a napvilágot a Rajna-vidéki Bermersheimben Vermersheim családban, melynek neve ma is él a falu nevében. A korabeli szokásoknak megfelelően Hildegárd nagyon fiatalon került a bencés apácák közé, hogy felneveljék. Első kolostori otthona Disibodenberg volt, ahol édesanyja barátnője, Boldog Jutta alapított kolostort. Hildegárd, akit szülei az apácák nevelő gondoskodására bíztak, hamarosan önként Istennek ajánlotta az életét. 1112-1115 között Bambergi Szent Ottó püspök kezéből kapta a szerzetesi fátylat.

Jutta apátnő halála után 1136-ban a nővérek Hildegárdot akarata ellenére választották apátnőjükké. Gyenge alkata és betegsége miatt tiltakozott a választás ellen. De csak a teste volt gyenge, lélekben erős volt, mint a bibliai erős asszony. Később írásaiban is, tevékenységében is férfias elszántságról és tetterőről tett tanúságot.

Szeptember 17.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Bellarmin Róbert 1542. október 4-én születettMontepulcianoban. Szülei jámbor emberek voltak, különösen az édesanyja, akit Cinthiának hívtak és II. Marcellus pápa egyik nővére volt. Ebben a légkörben nőtt föl öt fiú közül harmadikként. A szülővárosában működő jezsuita kollégium növendékeként volt alkalma megismerni a jezsuita rendet. 1560-ban lépett be közéjük, ahol a ragyogó tehetséggel megáldott ifjú a tudományos és írói munkásságban találta meg életének értelmét. Róbert felismerte, hogy a tudományokban való előrehaladáshoz elengedhetetlenül szükséges a szüntelen tanulás, és tanítói képességét arra kell használnia, hogy másokat is világossághoz juttasson. Nyolcvan évesen elmondhatta, hogy szerzetesi életének első napjától fogva soha nem kereste a kényelmet, és szüntelenül dolgozott.

Már pappá szentelése előtt, 1569-től tanított Löwenben, és minden vasárnap előadásokat tartott az egyetemistáknak. 1570 nagyszombatján Gentben szentelték pappá. Hat évvel később már a Római Kollégium professzorának hívták meg. A Római Kollégium a jezsuita rend központi tanulmányi intézete volt, amely XIII. Gergely pápa idejében a ,,Gregoriana Egyetem” nevet kapta.

Szeptember 16.

Mons. Koller Gyula atya rovata

*Karthagó, 200/210. +Karthagó, 258. szeptember 14.

Ciprián püspök, teljes nevén Thascius Caecilius Cyprianus az ősegyház azon kevés szentje közé tartozik, akikről részletes életrajzi adatok maradtak ránk. Jelentőségét azonban nem szabad csak a külső adatok alapján értékelni. Épp ellenkezőleg! Isten nagyon nehéz időben választotta ki az észak-afrikai egyház vezetőjének. Feladatának teljesen átadva magát, nagyon viharos időszakban tartotta kézben hajójának kormányát, és higgadt reménységgel vezette nyugodtabb vizek felé, ahová ő maga ugyan nem érkezett meg, de övéi biztonsággal eljuthattak.

A 3. század első felében az üldözések egy időre szüneteltek, s a beállt nyugalomban a keresztények ellanyhultak, elveszítették a vértanúk halálmegvető bátorságát és lendületes hitét. Ciprián igaz ember volt, alkalmas arra, hogy az elgyengült nyáj mellé álljon, s az újabb üldözésben támasza és bátorítója legyen.

Előkelő karthagói családból származott, s kiváló neveltetésben volt része. Tanulmányai végeztével, mint ügyvéd és a retorika tanára kezdett dolgozni szülővárosában, nagy sikerrel. Gazdagsága lehetővé tette számára, hogy az élet minden örömét megízlelje, de tapasztalta, hogy minden földi öröm közepette is a szívében valami üresség van. Volt egy Caecilius nevű pap barátja, akivel bensőséges kapcsolatot tartott. Az ő hatására hívő lett, és valószínűleg 246 húsvétján megkeresztelkedett. Ad Donatus című munkájában, amelyet már keresztényként írt, örvendezve beszéli el, hogy a keresztségkor teljesen szakított korábbi életével, hogy Krisztusban új életet kezdjen: ,,Második születésében új emberré változott”.

Szeptember 13.

Mons. Koller Gyula atya rovata

János Antiochiában született 344‒347 között gazdag családban. Apja korán meghalt, édesanyja nevelte, akinem ment újra férjhez, hanem a fiának szentelte életét. Gondoskodott róla, hogy János a világi kultúrát éppúgy elsajátítsa, mint a vallási műveltséget, megóvta a nagyvárosi élet veszedelmeitől. Ilyen családi élet után lett tizennyolc éves korában keresztény.

Retorikai és filozófiai tanulmányai végeztével szülővárosában rétor lett, majd fölvette a kisebb egyházi rendeket. Először a város kapujának közelében bérelt lakást, és a Szentírás tanulmányozásának szentelte magát. A város zűrzavarai miatt azonban kivonult a hegyek közé, ahol a szerzetesekkel együtt kemény vezekléssel és virrasztással szolgált az Úrnak. Utána visszatért Antiochiába, ahol Meletius püspök 380/381-ben diákonussá szentelte. János ekkor harmincnégy éves lehetett. Feladatköre a prédikálás lett. Született szónokként tizenkét éven át prédikált, joggal nevezték Aranyszájúnak. Beszédeiben néven nevezte a papság gyengeségét, az Istennek szentelt szerzetesenők hibáit, és a szegényeket sújtó igazságtalanságokat.

Híre hamarosan túlszárnyalta Antiochia határát, és amikor 397-ben meghalt Nektariosz konstantinápolyi püspök,János egyik napról a másikra az egész egyház első embere, a császári udvar szónoka lett.