Január 24.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szalézi Ferenc-Bonaventúra 1567. augusztus 21-én született Franciaországban, Thorens közelében, a salesi kastélyban. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez. A gyermekek között Ferenc volt a legidősebb: kilenc testvére következett még utána. Első tanítója és nevelője a kastély káplánja volt, aki egész pályáján kitartott mellette.

Ferenc először vidéki kollégiumokba járt, majd 1562-től a párizsi jezsuitáknál tanult. Apja 1588 nyarán Padovába küldi, ahol a család akaratából jogot tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. 1591. szeptember 5-én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.

Ettől kezdve szilárd elhatározása volt, hogy pap lesz, de szülei ellenezték. Amikor azonban a genfi püspök Ferencnek adományozta a genfi Szent Péter-káptalan préposti címét, ez hízelgett a családi hiúságnak és az apa beleegyezését adta a papsághoz. Ferencet 1593. december 18-án szentelték pappá.

Január 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

1870-ben Magyarországon, Dunakilitiben született, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. 1876-ban a család a félelmetes dunai árvíz elől menekülve Köpcsénybe költözött. László 12 éves volt, amikor édesanyja, akit nagyon szeretett, egész fiatalon, 39 éves korában meghalt. Ez mély nyomot hagyott a lelkében. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket. 1896-ban teljesült vágya, beiratkozhatott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol 1900-ban orvosi diplomát szerzett. Még egyetemi évei alatt, 1898. november 10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat Isten 13 gyermekkel áldotta meg.

1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magánkórházat alapított, ahol kezdetben általános orvosként dolgozott. Később sebész, 1906-ban pedig szemészorvosi képesítést szerzett. Kiváló orvosi szaktudásának köszönhetően nagyon sok beteg keresett nála gyógyulást. Az első világháború idején kórházát 120 ágyasra bővítette, hogy egyre több sebesültet tudjon gyógykezelésben részesíteni.

Január 18.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Margit Dalmáciában, Klissza várában született 1242. január 27-én. Szülei, IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel a vesztett muhi csata után menekültek Dalmáciába. A királyi pár — a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésében — felajánlotta őt Magyarország megmentéséért. És a lehetetlen megtörtént: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. Ezzel lehetővé lett, hogy Béla király hazatérjen és megkezdje az ország újjáépítését.

Szülei fogadalmának megfelelően Margit hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került és ott gondos nevelésben részesült. A Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti odaadás, valamint a vezeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes vonásai. A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg.

Január 17.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Jóllehet Szent Antal indította el a remete és szerzetesi élet mindmáig élő mozgalmát, tudományosan megalapozott életrajza nincs. Antal alakját kora többi szentjénél több legenda övezi, amelyből költők és más művészek merítettek ihletet. Ezek a legendák alkalmas irodalmi formák az érzékfeletti valóság megközelítésére. Életrajzában, —amelyet Alexandriai Szent Atanáz érsek alig tíz évvel a nagy szerzetes atya halála után írt —nagyon is világosan fölismerhető a szándék, hogy keresztény hősi eposzt akart írni.

Antal 251-ben vagy 252-ben született Koméban, Közép-Egyiptom egyik falujában. Ekkor uralkodott Decius császár, aki olyan keresztényüldözést indított, amely az egész Római Birodalomra kiterjedt. Egyetlen keresztény sem volt már biztonságban, mindig készen kellett lennie a vértanúságig való helytállásra. Ez tartott egészen 313-ig, amikor Konstantin császár kiadta a milánói türelmi rendeletet.

Január 13.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A mai Franciaország területén, Poitiers-ben született 315 körül. Ott nőtt fel a városkában, ahol nemes emberként is a vidék parasztjaival együtt művelte földjét. Nős volt és egy leány apja. Szülei bizonyos műveltséget hagytak rá, mert írva van róla, hogy ha ideje engedte szívesen olvasott. Érett ember volt már, amikor egyik este az emberi élet céljáról kezdett gondolkodni, és ezért nekifogott a Szentírást alaposabb tanulmányozásához. Ezek a gondolatok a kis helyi keresztény közösséghez vitték el. Felvétette magát a hitújoncok közé. S mivel okos ember volt, nagy előhaladást tett a hit dolgai megismerésében, ezért már az első húsvét éjszakáján részesült a keresztség szentségében (feleségéről és lányáról semmit nem tudunk). Ezután már hitvalló keresztényként végezte napi munkáját és a vallás dolgaiban tovább művelte magát. Ennek következtében, amikor 350 körül meghal a város püspöke, a kicsi keresztény közösség Hiláriuszt választja püspökké. Püspökként szembe találja magát az egyre jobban terjedő arianizmussal, amely szerint Jézus nem volt Isten, csak hasonló volt az Atyához.

Január 11.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Teodóziusz 423 körül egy kis kappadókiai faluban született. A világ sürgés-forgásában nevelkedett, de nagyon fiatalon egyházi szolgálatba lépett a közeli Komanában. Lektorként és zsoltárénekesként tevékenykedett. Elfoglaltsága közben időt szentelt arra, hogy a Szentírást és a zsoltárokat megismerje s megszeresse. Ezek ébresztették fel már nagyon korán izzó vágyát a teljesen Istennek szentelt élet után. Vonzotta a Szentföld és az ott felvirágzó szerzetesség.          Amint alkalom kínálkozott, elindult szentföldi zarándoklatra. Szent Juvenálisz püspöksége (422-458) idején érkezett Jeruzsálembe. Miután tisztelettel adózott ott a szent helyeknek, felmerült előtte a kérdés: Hogyan tanulhatom meg a bölcsességet és a szerzetesi életet? Ő maga válaszolt rá: „Ha oktatást szerzek a szent atyáktól, és utána leszedem a csend gyümölcseit.” Tanulmányozni kezdte a szentatyák írásait, szorgalmasan hallgatta a neves prédikátorokat, és fölkereste a tudós mestereket.

Január 7.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Spanyolországban a Barcelona melletti Penyafort várában, nemesi családban született. Tehetsége és szorgalma folytán gyorsan elvégezte az iskolákat. Magasabb tanulmányokra a bolognai egyetemre ment. Egyházjogi tanulmányai után megszerezte a doktorátust s utána pappá szentelték. Húsz éves volt, amikor szülővárosa meghívta a bölcselet és kánonjog tanárának. Harminc éves korában, Bolognában lett egyetemi tanár. Néhány év múlva, mint híres tudóst Barcelona püspöke rávette, hogy térjen vissza spanyol hazájába. Otthon Rajmund székesegyházi kanonokként szolgált és bizonyos egyházkormányzati feladatokat látott el. Alig múlt el 40 éves, mikor váratlanul lemondott minden káptalani méltóságáról és javadalmáról, s belépett a domonkosok rendjébe. Egyszerű szerzetesként tovább folytatta egyházjogi kutatásait: a pápa megbízásából összegyűjtötte és átdolgozta az addigi jogi normákat, s összeállította az első, valóban tudományos egyházjogi gyűjteményt Ezek után IX. Gergely pápa berendelte Rómába, a pápai kúriába. 1236-ban egészségi állapotára hivatkozva kérte, hogy visszatérhessen hazájába. Ismét egyszerű barátként, a barcelonai domonkos rendház tagja lett.

Január 3.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Genovéva a Párizs melletti Nanterre-ben született, 422-ben. Szüleit még római őseikről Severusnak, illetőleg Gerontiának hívták, gyermeküket már frank nyelven Genovévának nevezték el.

Szent Genovéva életrajza, amely a 6. században íródott, közli, hogy Szent Germanus püspöktársával Nanterre-ben éjszakázott. Másnap, a reggeli búcsúzás alkalmával felismerte a hat éves Genovévában a jövendő szentet, megáldotta, és egy bronzérmet ajándékozott neki.
A következő évekből életrajza arról tudósít, hogy egyik napon édesanyja hirtelen megvakult. Csak hosszú idő után látott ismét, amikor Genovéva, valami belső megvilágosodást követve, vizet merített egy közeli kútból és megnedvesítette vele anyja szemeit. Ekkor vált először hatékonnyá az a csodás erő, amelyet Isten kölcsönzött Genovéva kezének, és amely később sokaknak gyógyítójává lett.

Genovéva tizenöt éves korában letette Párizs püspökének kezébe a szüzességi fogadalmat és felvette a fátylat. Az ókeresztény idők szokása szerint családjában élte tovább az Istennek szentelt nők életét: először atyja házában, majd haláluk után keresztanyjánál, Párizsban. Egy súlyos betegségben átélte a halál közelségét, és elnyerte azt az adományt, hogy olvasni tudott az emberek szívében, akik vigaszt és tanácsot keresve érkeztek hozzá.