Február 23.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Polikárp születésének se helyéről se idejéről nincsenek adataink, de apostoli hagyományból tudjuk, hogy ifjú korában hallgatója és tanítványa volt János apostolnak s más apostoloknak is. Sőt egy korai hagyomány szerint Polikárpot „az apostolok'” tették Szmirna püspökévé.

Polikárp egyik jelentős megalapozója volt az őskeresztény hagyománynak. „Alakja - írja egyik életrajzírója - úgy emelkedik ki a 2. századból, mint egy hatalmas oszlop, amely szilárdan tartja az apostoloktól kiinduló szent hagyomány hídívét.”

Antiochiai Szent Ignác (+115) leveleiből tudjuk, hogy szmirnai püspökként egész életén át azon fáradozott, hogy megtérítse a szakadárokat, akik már a „kezdetnél” kitűntek romboló munkájukkal. A zűrzavaros viszonyok között is szakadatlan türelmével és szeretetével atyai tudott lenni az eretnekekkel szemben, de ahol szükséges volt, példás energiával és határozottsággal is föllépett. Ez ügyben több levelet is írt. Közülük csak a filippi egyházközségnek írt levele van a kezünkben.

Február 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Margit az umbriai Lavianoban született 1247-ben egyszerű földműves családban. Jámbor anyja nagy szeretettel és istenfélelemben nevelte. Hétéves korában anyja halála után mostohát kapott, aki még apjának sem engedte meg, hogy kislányával törődjék.

Ahogy Margit fejlődött egyre jobban kibontakozott a szépsége, és annál nagyobbá vált benne - ahogy minden fiatalnál természetes - az elismerés és a szeretet utáni éhség. Mivel ezt otthon nem kapta meg, tizenhét évesen elhagyta a szülői házat, és egy montepulcianói fiatal nemes kedvese lett. A szegény parasztlány drága aranyláncokkal díszített ruhákba öltözött, lovon vagy díszhintón járt és büszkélkedett eltartója gazdagságával. A pompázatos feltűnni akarás mellett azonban - amint későbbi lelki vezetője feljegyezte - lelke mélyén részvétet érzett a szegények és szomorkodók iránt.

Február 21.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Damjáni Péter sokgyermekes család utolsó gyermekeként született Ravennában 1027-ben. Szülei szegény napszámosok voltak, s korán meg is haltak. A rendkívüli tehetségű Péter iskolai tanulmányait egyik bátyja segítette. Több városban tanult, ahol elsajátította a középkor „szabad művészeteit”, köztük az írásbeli és szóbeli kifejezés tudományát.

Tanítani kezdett, diákokkal foglalkozott, de csakhamar abba hagyta, és mintegy 28 évesen belépett Fonte Avellana-remeteségbe. Ott Szent Romuáld szellemében a kifogástalan erkölcsű élet és az életszentségre való törekvés elsajátítása volt a cél. Péter ezek mellett még írással is foglalkozott.

Első írásműve Szent Romuáld életrajza volt. Ö maga is Romuáldot tekintette példának, s az általa végbevitt tetteket utánozta. A remeték elöljárójukká választották, majd több kolostor apátja kérte, hogy adjon tanácsot és tanítást. Fonte Avellana számára szabályzatot dolgozott ki. Lelki könyveket írt azok részére, akik kolostoron kívül éltek.

Február 15.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Jordán Szent Domonkos utódaként szervezte meg a prédikátor testvérek, a domonkosok rendjét. Generális apátsága tizenöt éve alatt a rend konventjeinek száma harmincról csaknem háromszázra nőtt. Általa valósult meg a világmisszió, amelyre már Domonkos is gondolt, amikor 1217-ben szétküldte néhány társát.

Jordán Borgbergeben, Paderborn mellett született az 1180-as években. Mint fiatal nemes került Párizsba, a késő középkor kulturális központjába. Megszerezte a „magister artium” és a „teológia baccalaureusa” fokozatot. Itt ismerte meg 1219-ben Szent Domonkost, és az ő hatására a következő év hamvazószerdáján belépett a párizsi Szent Jakab konventbe. Kezdettől fogva nagy tekintélye lehetett, mert alig két hónappal később a párizsi konvent ama négy küldöttje közé választották, akik részt vettek a Domonkos által 1220 pünkösdjére Bolognába összehívott általános rendi káptalanon. Az 1221. évi bolognai általános káptalanon Domonkos rábízta a lombardiai rendtartomány vezetését, amelynek akkor a legtöbb kolostora volt. A tartomány vezetésében Jordán annyira bevált és ezen túlmenően akkora csodálatot keltett a testvéreiben, hogy Szent Domonkos halála után, a Párizsban tartott 1222. évi általános káptalanon a domonkosok magister generálissá választották.

Február 14.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Tesszalonika városában élő császári hivatalnok gyermekei voltak. Az idősebbik testvér 815 körül született, egész fiatalon kolostorba lépett és felvette a Metód nevet. A fiatalabb Konstantin (szerzetesi nevén Cirill) 827-ben született és először szülővárosában, Tesszalonikában, majd Konstantinápolyban tanult s ott is működött. A császárváros művelt köreiben a „filozófus” megtisztelő néven ismerték.

860-ban a két testvért Krisztus hitének terjsztésére a kazárok közé küldték a Fekete-tenger partjára. Ott Konstantin megtalálta Szent Kelemen vértanú-pápa ereklyéit.

863-ban a Nagymorva birodalomba kaptak küldetést, hogy a szlávok közt terjesszék az igaz hitet. Konstantin felkészülve ment, drága kincset vitt magával: a perikopákat és liturgikus szövegeket, amelyeket görögből fordított le szláv nyelvre, és lejegyzésükhöz maga állított össze írásjeleket (ez az ún. Glagolita ábécé, a cirill ábécé ősi formája). A testvérek, kísérőikkel együtt, több mint három éven át szláv nyelven áldásos működést fejtettek ki. Missziós munkájuk azonban - különösen a szláv nyelv liturgiai használata miatt - ellenérzést váltott ki a bajor püspökökből. Ezért a két testvér útra kelt, hogy Rómában megértésre találjanak. II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket, mert Szent Kelemen ereklyéit magukkal vitték. Missziós módszerüket ragyogóan megvédték, s ennek következtében a szláv nyelvű liturgia jóváhagyást nyert.

Február 13.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Caterina de'Ricci, akit eredetileg Sandrinának hívtak, Firenzében született 1522. április 23-án. Egy firenzei nemes leánya volt, aki már ötéves korában elvesztette anyját. Nagynénje, egy bencés kolostor apátnője nevelte kolostorában. A leányka korán vonzódott a szemlélődő élethez. Apja mindenáron férjhez akarta adni Sandrinát, csak nagy nehezen sikerült rávenni arra, hogy megengedje lánya kolostorba lépését. Tizenkét éves volt, amikor belépett a pratói domonkos nővérekhez és felvette a Katalin nevet.

A kolostori élet nehezen indult el, mert belépése után nemsokára megbetegedett. A betegség óriási szenvedésekkel járt, de a két éven keresztül tartó betegége nem keserítette el, hanem egyre közelebb vitte az értünk szenvedő Jézushoz.

Február 8.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Jeromos Velencében született 1486-ban, patrícius család sarjaként. Hivatásos katonaként korán belesodródott a kor véres viszályaiba. Szülővárosa rábízta a Piave felett őrködő kis erőd védelmét. Az egyik rajtaütés alkalmával, 1511 augusztusában alulmaradt és fogságba került. Az egyhónapi fogság és a sebesülés utáni betegágy elegendő volt arra, hogy átformálja őt, s eltöltse Isten és felebarát iránti szeretettel.

Három év múlva visszavonhatatlanul rálépett a Gondviselés által mutatott útra. Miután fölkészült a papságra, 1518-ban harminckét évesen Velencében pappá szentelték. Ettől fogva Isten szolgálatába állította minden munkáját, fáradhatatlan buzgalmát és odaadását.

Február 4.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Hrabanus 780 körül született Mainzban. Tíz éves volt, amikor beadták a fuldai bencés kolostorba. Baugulf apát vezetése alatt nőtt fel és megkapta a szerzetesi ruhát. Korán otthonos lett a bencések regulája szerinti kolostori életben. Diakónussá szentelése 801-ben történt. Ez után apátja Toursba küldte, hogy tanulmányait a tudós Alkuinnál fejezze be, aki maradandó hatást gyakorolt rá. Közöttük csakhamar nagyon szívélyes barátság alakult ki. Alkuin adta neki a Maurus melléknevet, aki Szent Benedek kedvelt tanítványa volt.

Nem sokkal később Hrabanust visszahívták Fuldába, hogy a kolostori iskolát vezesse. Ekkor (804-ben) kezdődik életműve, amelyet Németország tanítómestereként végzett szemlélődő tudományossággal a következő két évtizedben.