Október 31.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Wolfgang jómódú és jámbor szülők gyermekeként született a svábok földjén (Schwaben), 924 körül. Szülei különös gondot fordítottak élelmes gyermekük nevelésére: hetedik életévétől kezdve egy pap oktatta. Tíz éves korában Reichenau akkoriban igen híres kolostori iskolájába került, ahol hamarosan kitűnt tehetségével, jámbor komolyságával és szerénységével.

A közösen keresett nagy cél hozta össze itt Wolfgangot Henrikkel, a későbbi trieri érsekkel, akivel egész életre szóló barátságot kötött. Wolfgang előtt egyedül a ,,vita monastica” (szerzetesi élet) lebegett célként, Henriket viszont a világi főpap életpályája vonzotta. Henrik rábeszélésére Wolfgang a würzburgi dómiskolában tanult tovább, ahol a jó barátok együtt részesültek a kor egyik híres tanítója oktatásában. Wolfgang éleslátása sem tanulótársai, sem mestere előtt nem maradt rejtve. Ő pedig kezdett mindinkább szakítani a világi becsvággyal. A szerzetesi fogadalom letétele volt a legfőbb vágya, de barátja, Henrik egyelőre más irányba terelte Wolfgang életútját. Amikor 956-ban I. Ottó császár Henriket meghívta Trier érseki székébe, Wolfgang vele ment, s ott a katedrális kanonokja és tanára lett. Ebben a helyzetében is aszketikusan élt, fellépésében szerény maradt.Csakhamar sikerült az egész  trieri káptalan tagjait visszavezetnie a kánonok szerinti, ,,kanonoki” életre.

Amikor 964-ben Henrik érsek meghalt, még utolsó órájában is magas állást akart közvetíteni Wolfgang számára. Ő azonban elutasította azt, és szerzetes lett Einsiedeln szigorú fegyelméről ismert kolostorában, ahová mint tanár sok hallgatót vonzott.

970 körül az augsburgi Szent Ulrik püspök, aki látogatóként tartózkodott a kolostorban, pappá szentelte. EkkorWolfgangban felébredt a vágy a missziós tevékenység iránt. Elhagyta a kolostort, és misszionárusként Csehországon át Magyarországra vándorolt, de lelkében szerzetes maradt egész életén át.

Október 25.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Saját megjegyzése szerint ‒ ezt Szent András és Benedek legendájában olvashatjuk ‒ István király uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Később, 1030 körül a Szent Hegy szerzetese majd a kolostorának apátja volt. Mór szerzetes korában történhetett, hogy a király és fia Imre herceg meglátogatták a kolostort. A látogatás alkalmával – írja Szent Imre legendája ‒ amikor a testvérek körmenetet tartva kivonultak a király köszöntésére, István király a fiát küldte előre a köszöntésre. A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül egynek hét csókot adott. A legtöbb csókot Mór kapta. Amikor a király megkérdezte, miért volt ez a megkülönböztetés, fia azt válaszolta: az a szerint történt, hogy „ki-ki mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás erényében.”

Amikor István király utána járt fia cselekedetének, megtudta, hogy a hercegnek igaza volt. Ennek értelmében aztán Mórt mint a szerzetesek apátját, 1036-ban a király akarata kiszólította a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította. Hogy „egy főpapi szék dísze legyen”.

Október 23.

Mons. Koller Gyula atya rovata

János Dél-Itáliában, Capestranóban született 1386-ban. Atyja ,,északi báró“ volt A tehetséges ifjút egész fiatalon Perugiába küldték tanulni kora leghíresebb egyetemére. Közel tíz évig tanult. Utána rövidesen kinevezték a legfőbb királyi bíróság elnökévé. Később a király pedig Perugiába küldte; huszonhat éves volt, amikor a város kormányzója lett.

Magas állásban szép jövő elé nézve eljegyezte magát egy grófi családból való lánnyal. A szép jövő azonban megváltozott. A két város közti háborúban elfogták és börtönbe zárták. Megszökött, de elfogták, és újra börtönbe került. A testi megkötöttségben a lelke megszabadult mindattól, amit eddig jónak tartott: Szakított a világgal, felbontotta az eljegyzést, s belépett a szigorú szabályokat követő obszerváns ferencesek közé. Ezek után tehetségét Krisztus ügyének és a nép lelki felemelkedésére fordította. Ez az obszerváns ferences mozgalom volt az, amelyaz erkölcsileg romhalmazzá vált Európában a hívők vallásos érdeklődését újra fölszította. Az obszerváns reform lényege az volt, hogy mindenben elölről kezdve kell hirdetni és hiteles formájában élni a keresztény hit titkait.

János negyven éven át prédikálta ‒ naponta legalább egyszer, néha három óra hosszat is – és élte meg mozgalma lényegét. Beszélt városokban, birodalmi gyűléseken s felhasznált minden alkalmat, hogy a hit tisztaságát védje: harcolt, vitatkozott és prédikált. Mindemellett buzgó imádságos életet élt, amely alapot adott roppant széles körű tevékenységéhez. Beszédein kívül levelezett is, amelyekből hétszáz megmaradt. Keresett volt mint szentéletű tanácsadó, pápák és bíborosok fordultak hozzá.

Október 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Karol Józef Wojtyła Krakkótól 50 km-re fekvő Wadowicében született. Édesapja katonatiszt volt, az édesanyja tanítónő. Hívő katolikus családból származott. Karol háromgyermek közül a legfiatalabb volt. Érettségi után beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre ésegy színjátszó iskolába. A német megszállás idején az egyetemet bezárták, ekkor egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott. Sokat sportolt (síelt, túrázott, kajakozott, úszott és focizott﴿, és különböző színjátszó körökben is szerepelt. 1932-ben édesanyját és  1941-ben édesapját is elvesztette.

1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba. Közben  színtársulatban is játszott. 1946. november 1-jén szentelték pappá. Ezután Rómába küldték,hogy doktori tanulmányokat folytasson. Egy látogatás alkalmával a híres stigmatizált, Pio atya, megjósolta neki, hogy majd övé lesz „a legmagasabb tisztség az Egyházban”. 1948-banvisszatért Lengyelországba; ezután plébánosként és egyetemi lelkészként működött. 1951‒1953 között teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd az erkölcsteológiaprofesszora lett.

1958-ban püspökké szentelték és kinevezték krakkói segédpüspöknek. 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967. június 26-án pedig bíboros. 1962-1965 között részt vett amásodik vatikáni zsinaton. 1978-ban, VI. Pál pápa halála után a konklávé, amelynek ő is tagja volt megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 nap után elhunyt. Következett az új pápaválasztás, amelyen 1978. október 16-án őt, Wojtyła érseket választották meg.

Elődje tiszteletére vette fel a II. János Pál nevet. I. János Pál pápát utánozva ő is mint„Servum Servorum Dei” (Isten szolgáinak szolgája﴿. Egyszerűbb beiktatási ceremóniát akart,  sosem utalt magára királyi többesben, és nem viselte a pápai tiarát.

1981. május 13-án egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra. A merénylet után sikeresen meggyógyult, később meglátogatta merénylőjét a börtönben, s megbocsátott neki.

Október 19.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Pál a Genovai Köztársaság Ovada városában született 1694. január 3-án. Apja, Lucas Danei kereskedő volt. Édesanyja korán meghalt, ezért az apja másodszor is megnősült. Felesége, Anna-Maria tizenhat gyermekkel ajándékozta meg, akik közül ketten később Pál társai lettek.

A gyermekek közül Pált kereskedőnek szánták, és az Alessandria melletti Castellazóban, ahol később laktak, el is kezdett dolgozni apja mellett.  1713-ban a helyi plébános prédikációja hatására elhatározta, hogy egész életét Krisztus szolgálatára és követésére fogja szentelni. Továbbra is dolgozott az üzletben, de emellett hitoktatói szerepet vállalt a plébánián.

Pál imaélete nem mindennapos jelenség lett: naponta legalább hét órát töltött imádsággal és más lelkigyakorlatokkal. Mivel plébánosa ezt nem értette és nem is helyeselte, Pál Alessandria püspöke előtt tárta föl lelkét. Elmondta, hogy imádságai során rájött arra, hogy neki olyan szerzetesi közösségben kellene szolgálnia Istent, amelynek tagjai fekete reverendát hordanak, és öltözetüknek hirdetnie kell, hogy viselői közelről akarják követni a szenvedő Krisztust. Ezért a szívük fölött jelvényt viselnek; amelyben egy szív fölött kereszt áll e felirattal: Jesu Christi Passio (Jézus Krisztus szenvedése). A püspök elismerte: a kérés szokatlan ugyan, de - mert észrevette az ifjú lelkében misztikus bensőséggel égő szeretetet Krisztus szenvedése iránt - 1720. július 22-én megáldotta és átadta neki az általa megálmodott ruhát. Ez a ruha később a passzionisták rendi ruhája lett.

Október 18.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent Lukácstól két terjedelmes szentírási könyv, egy Evangélium és az Apostolok Cselekedetei származik, ennek ellenére ezekből alig tudunk meg valamit közvetlenül az íróról. Minden jel arra mutat, hogy a pogány ifjú Lukács, Barnabás és Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal. Foglalkozásáról Szent Pál tesz említést a kolosszeieknek írt levél záradékában: ,,Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos” (Kol 5,15).

Az Apostolok Cselekedeteiben találkozunk olyan részletekkel, amelyekből joggal tételezzük fel, hogy Lukács Antiochiában nőtt fel és orvosként is ott működött. Nagyon tájékozott ugyanis a városban és az antiochiai keresztények körében. Ugyanígy, amikor az Úr Jézusról szóló örömhír terjedését beszéli el, Antiochiánál hosszabban időzik. Leírja, hogy Barnabással együtt egy álló évig működtek Antiochiában, ahol ,,először nevezték a tanítványokat keresztényeknek!” A tizenharmadik fejezet elején ismét Antiochiáról beszél, ahol több próféta és tanító is működött. És Lukács tudja azt is, hogy Antiochiából indult a pogányok misszionálása, mert itt történt, hogy a Szentlélek kiválasztotta Barnabást és Sault, s azok elindultak a pogányok közé.

Lukács volt az egyik, a négy közül, aki a Jézusra vonatkozó hagyományokat egy könyvben, a 3. evangéliumban összegyűjtötte. Miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére járt – írja könyve bevezetőjében – igyekezett mindent sorrendben leírni. A pontosság- és hitelesség-igénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Találkozhatott magával a Szűzanyával is, így írhatta meg az evangélium elején olyan részletesen Jézus gyermekségtörténetét, benne Mária imádságával, a Magnificattal és Zakariás himnuszával, a Benedictusszal. Beszélhetett az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. A gyűjtött anyagból ‒ valószínűleg már Szent Pál mellett működve ‒ állította össze evangéliumát.

Október 17.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Ignác püspök, akit Theophorosznak, azaz Istenhordozónak is neveztek, életrajzi adataiból nem sokat ismerünk. Kr.u. 50 körül született, valószínűleg Szíriában. Vértanúsága körülményeiből arra következtethetünk, hogy rabszolga származású volt. Szent Péter és Evodiosz után harmadikként volt Antiochia városának püspöke. Antiochia a római birodalom keleti részének volt a központja, ugyanakkor Jeruzsálem mellett az egyik egyházi centrum is lett. Ebben a városban alakult az első pogányokból megtért keresztény közösség. E közösség mellett, tőle elkülönülten, zsidó-keresztény közösség is élt a városban. Ez utóbbiak szigorúan ragaszkodtak a mózesi törvény szokásaihoz, míg a pogányokból megtértek már a keresztény szabadság szellemében éltek. Emiatt az antiochiai egyház kormányzása nagyon kényes feladat volt.

Ignác püspöknek egész életében harcolnia kellett a gnosztikusok ellen, akik a Jeruzsálem pusztulása miatt csalódott zsidók között terjesztették tévtanaikat. Lelkipásztori gondját súlyosbította a Domitianus császár által elrendelt üldözés, amely a lázadozó zsidók ellen irányult, de alig tett különbséget a zsidók és keresztények között. Domitianus halála után egy ideig békesség volt, Traianus császár alatt azonban Asia provinciában ismét üldözni kezdték a keresztényeket.

Október 15.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Teréz Avilában született 1515-ben. Apjának első feleségétől két gyermeke, Teréz édesanyjától tíz gyermeke született. Tizenkét gyermekük közül három volt leány. Terézben gyermekkorától kezdve nagy akaraterő volt, és nagy tudásvágy is égett benne, amelyet csak nehezen tudott csillapítani, mindig új könyveket keresett.Tizennyolc éves koráig a szépségre, a kellemre és a gazdagságra gondolt, s komolyan foglalkozott a férjhezmenés gondolatával.

Egyszercsak nagyhirtelen elhatározta, hogy kolostorba lép, a kármeliták közé. Ez mindenkit megdöbbentett ‒ őt magát is. Elhatározása mögött nem volt más, mint hogy rájött arra, hogy az ő természetével élve a világban, nem fogja elérni az üdvösséget. Apja azonban nem adta meg beleegyezését. Ezért Teréz, amikor tizennyolc éves lett, titokban hagyta el a szülői házat, és felvételét kérte az avilai Megtestesülés-kolostorba. Azt, hogy hogy apáca akar lenni, annyira komolyan vette, hogy a megerőltetéstől egy év után fizikailag is, idegileg is összeomlott. Fájdalmai négynapos merevgörcsbe mentek át. A kolostorban halotti zsolozsmát mondtak, érte, és már a sírját is elkészítették. Ámde a görcs egyszerre feloldódott, Teréz magához tért és sajátkezűleg távolította el a szeméről a megszentelt viaszt, amivel a halottak szemét szokták lezárni.