LOYOLAI SZENT IGNÁC áldozópap
Július 31.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Ignác egy baszk nemesi család sarjaként Loyolában 1491-ben látta meg a napvilágot. Szülei korán egy spanyol nagyúrhoz adták, akinél apródként nevelkedett. Az ott látottak hatására ő is örömmel gyakorolta a fegyverforgatást, és azt volt a vágya, hogy nagy katonai dicsőséget szerezzen magának.
Fiatal tisztként rész vett Pamplona várának ostromában, ahol egy ágyúgolyó eltalálta, és véget vetett katonai pályájának. Sebesült lába, minden orvosi beavatkozás ellenére, rövidebb lett. Hosszú ideig tétlenül feküdt otthon, Loyolában. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete és Szentek élete volt kéznél. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elmélyedt, s végül egészen e művek hatása alá került.
De még sok idő kellet ahhoz, hogy Ignác felismerje, mit akar tőle az Isten. Fölépülése után egy karthauzi kolostor magányát kereste. Aztán elzarándokolt a Szűzanya kegyhelyeire, végül Manrézában kötött ki, ahol egy egész esztendőt töltött. Itt élte át élete legnagyobb kegyelmét. Szeme csodásan kezdett „megnyílni”: a lelki életet, a hitet és a teológiát illetően sok mindent felfogott és megértett. Itt, Manrézában született a Lelkigyakorlatok című műve, amely segítségére volt abban, hogy átformálja a világot.