Augusztus 27.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Mónika az afriai Tagasta városában 332-ben született keresztény családban. Már a szülői házban szívébe plántálódott az Isten iránti szeretet. Nem annyira az édesanyjától, mint egy öreg szolgálótól, aki komolysággal, józan, gyakorlati bölcsességgel megáldott lélek volt.

Mónikát egész fiatalon a pogány Patriciushoz adták feleségül. Örök hűségben élt férjével, Patriciussal, pedig annak nehéz, lobbanékony és heves természete zsarnoki módon megkövetelte, hogy mindenben az ő akarata érvényesüljön. Keresztény alázattal, szelídséggel és szolgálatkészséggel próbálta őt megnyerni Krisztusnak. Még hűtlenségét is elnézte neki. A már-már érthetetlen türelmességével végül elérte, hogy Patricius önként belátta hibáit, s egyre nagyobb tisztelettel, sőt szeretettel fordult hitvese felé. Mónika szeretete és bölcsessége végül megtérítette férjét. Patricius élete vége felé katechumen lett, és a halálos ágyán megkeresztelkedett.

Augusztus 27.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Caesarius, feltehetően egy Chalon-sur-Saőne melletti földbirtokon született 470 körül. Tizennyolcadik életévéig apja birtokán nevelkedett, semmiféle rétori vagy kolostori iskolában nem ismerhette meg a klasszikus irodalmat. Ugyanakkor Chalon vidékén nagyon elevenen élt a Marcus Aurelius alatt üldözött vértanúk emléke, s az emberekben az a meggyőződés élt, hogy az egyházi szolgálat, a papi vagy püspöki, mindenekelőtt pedig a szerzetesi élet vértelen mártírium. Ezért gondolt arra a fiatal római arisztokrata, hogy valamelyik szentet kiválasztja magának, s hozzá válik hasonlóvá.

E gondolatoktól fűtve ment el Chalon-sur-Saőne püspökéhez, Szilveszterhez. A püspök felvette klerikusai közé. Mindez a szülők tudta nélkül történt, mert a családnak más volt a terve. Caesarius nem maradt sokáig a klerikusok közt, mert szerzetesi eszménye nem hagyta nyugton. Két évvel később Lérins szigetének híres kolostorában jelentkezett. Először a kolostor szakácsa lett, és buzgón fáradozott azon, hogy jó szerzetes váljék belőle.

Augusztus 25.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Kalazanci József egy tekintélyes spanyolországi családból származott. Születési éve 1556/57. Az okos és jámbor ifjút apja továbbtanulás céljából a valenciai egyetemre küldte. Ő később átment az alcálai egyetemre, s ott fejezte be tanulmámyait

1583-ban pappá szentelték. Néhány évi káplánkodás után püspöke kinevezte az egyházmegye egyik részének helynökévé. Munkája dicséretes elvégzése után általános helynökké nevezték ki.  

József papi pályája fölfelé ívelt, ő azonban szíve mélyén érezte, hogy Isten másra hívja. Ezért 1592-ben lemondott állásáról, atyjától örökölt tekintélyes vagyonát eladta, árát szétosztotta a szegények között, majd elköltözött Rómába. Öt éven át egykori diáktársa házában lakott. Naponta éjfélkor felkelt és még pirkadat előtt végigjárta a hét főtemplomot. Utána pedig ahol csak tudott, segített a szegényeken és a betegeken. Az 1595. évi járvány idején Lellisi Szent Kamillal együtt fáradtságot nem kímélve enyhítették a nyomorúságot.

Augusztus 21.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Giuseppe Sarto – ez volt X. Pius pápa családi neve ‒ egy Treviso melletti kis faluban, Riesében született 1835.június 2-án. Apja szegény parasztember volt, aki mellesleg a falu levélhordói tisztét is betöltötte. Szülei örömmel nevelték a kis Beppót, és a plébános is nagyon szerette, mert szívesen ministrált neki. Tizenkét éves korától naponta gyalog járt iskolába a hét kilométerre lévő Castelfrancóba. Később a páduai szemináriumban kapott helyén befejezte gimnáziumi tanulmányait. Ugyanitt hallgatta a teológiát. 1858-ban szentelték pappá Castelfrancóban. Utána lelkipásztorként működött. Káplánként kezdte, plébánosként folytatta Salzanóban. Később Trevisóban kanonok, szemináriumi tanár és a püspök általános helynöke lett.

Mindenütt szerették és becsülték. Egyrészt szerénysége, másrészt jó szíve miatt. Plébánosként mindenét elajándékozta, amiről látta, hogy mások hasznát vehetik. Nővére, aki a háztartást vezette, sokszor elkeseredve kért segítséget szomszéd plébánosoktól: hogy legalább a napi élelmet és a szükséges ruházatot ne ajándékozza el.

Augusztus 20.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A magyar törzsek fejedelmei között Géza volt az, aki nyugat felé fordulva megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit, akik keresztelték meg őt, Mihály testvérét és fiát, Vajkot. Vajk a keresztségen a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Géza udvarába fogadta Prágát elhagyó Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az, aki Istvánt megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is.

Amikor István atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne. Uralkodása kezdetén véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. Győzelmei egyrészt a pogányságba való visszaeséstől, másrészt a Bizánchoz való csatlakozástól szabadították meg az országot.

Augusztus 19.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A citeaux-i „új kolostor”, amelyet Molesmes-i Szent Róbert és társai alapítottak, ahol a szerzetesi élet szellemét Alberich és Harding Szent István apátok határozták meg, az alapítás után néhány évtizeddel hanyatlani kezdett. A szerzetesek kemény aszkézise és végletekig menő szegénysége már nem vonzott új hivatásokat, és úgy tűnt, a kolostor ki fog halni. Egy váratlan fordulat következtében mégis sokak számára kívánatossá vált, hogy beléphessenek ebbe az erdei magányban lévő kolostorba.

1112 nagyböjtjén kérte felvételét ebbe a kolostorba az akkor huszonegy éves Bernát. 1090-ben született Fontaines várában, amely a hercegi város, Dijon előőrse volt. Nemesi családban született, első iskolája Chatillon-sur-Saine káptalani iskolája volt. Itt szerezte meg alapműveltségét és ismerkedett meg a klasszikus szerzőkkel. Életrajzírója, St-Thierry Vilmos hangsúlyozza, hogy Bernát műveltségével kiemelkedett kortársai közül. Érthető tehát, hogy a rokonság azzal próbálta eltéríteni a kolostorba lépés szándékától, hogy németországi egyházi-tudományos karriert kínáltak fel neki. De édesanyjának emlékezete, aki 1103-ban halt meg, visszatartotta attól, hogy Németországba menjen, és megerősítette korábbi szándékában, hogy belépjen a citeaux-i kolostorba. És nem is egyedül érkezett, hanem egész csapat ment vele, akiket a rokonságból és ismerősei köréből vitt magával: már házas testvérei is, sőt, öreg korában atyja is követte, mikor Bernát már Clairvaux-ban volt.

Augusztus 18.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent Ilona életéről csak ‒ néha egymással ellentmondó ‒ híradásaink vannak. 250 körül születhetett, valószínűleg a bithiniai Drepanum városban. Ezt történészek azzal magyarázzák, hogy Nagy Konstantin a várost Helenopolisznak, „Ilonavárosnak” nevezte el, feltehetően azért, hogy megtisztelje anyja születési helyét. Szent Ambrus úgy tudja, hogy Ilona egyszerű családból származott, apjának vendéglője volt, s ő is ott dolgozott. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, a magasragú császári tiszt, aki 293-ban császár lett. Mivel a császárhoz már nem illett a vendéglős lánya, ezért elbocsátotta és új házasságot kötött Teodórával. 306-ban Ilona fia Nagy Konstantin néven lett a császár. Az eddig száműzetésben élő édesanyját fia maga mellé vette a császári udvarba, s megajándékozta a császárné címmel, úgyhogy Ilonát ettől kezdve Flavia Julia Helena Augustának hívták.

A császár szabad kezet adott anyjának a birodalmi kincstár felett, nevét és képét ráverette pénzekre. Szent Ambrus Ilonának tulajdonítja Konstantin megtérítését, aki azonban nem volt hűséges keresztény. Egy bizonyos: Ilona példaszerű keresztény életet élt, és ezt az új helyzetét jóra használta az erények és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával. Sokszor egyszerű ruhában vegyült el a hívők között, máskor pedig szegényeket hívott meg asztalához, és maga szolgált föl nekik. Rendkívül okos asszony volt. Ez főleg akkor mutatkozott meg, amikor a családban egymást érték a súlyos civódások és gyűlölködések.

Augusztus 11.

Mons. Koller Gyula atya rovata

KláraFavarone lovag és Hortulana asszony elsőszülött leánya volt Assisiben 1193. január 20-án (július 16?) született. Klárának két húga volt: Ágnes és Beatrice. Édesanyjuk mindhármukat őszinte jámborságra nevelte, és megtanította őket mindarra, amit akkoriban egy előkelő leánynak későbbi házassága érdekében tudnia kellett. Klára későbbi írásaiból kitűnik, hogy választékos latinsággal tudott fogalmazni.

A szép és okos lány életében ifjak tűntek fel. Klára azonban nem hajlott arra, hogy megfontolás nélkül alávesse magát a nemzetségfő, Monaldo nagybácsi terveinek. Ő is hallott mindenről, ami Pietro Bernardone, a gazdag posztókereskedő fia körül történt. Arról is értesült, hogy Ferenc pápai jóváhagyással kolduló rendet alapított. Tudta, hogy a városból többen is csatlakoztak Ferenchez.