Szeptember 27.
Mons. Koller Gyula atya rovata
1581. április 24-én született abban a kis faluban, melyet 1828-ban Szentünk iránti tiszteletből St. Vincent de Paul-nak neveztek el. Szülei, szegényparasztok voltak Vincéről csak annyit jegyeztek föl az életrajzírók, hogy szülei kicsi korától fogva papnak szánták. Tizenöt éves lehetett, amikor a daxi kollégiumban megkezdte tanulmányait, mert itt akadt egy jótevő (M. de Comet, városi tanácsos), aki vállalta taníttatásának költségeit. A perigeux-i püspök 1600. október 12-én szentelte pappá.Nagy szüksége lett volna valami javadalomra, mert nemcsak szegényen élt, hanem sok adóssága is volt. Ennek tulajdonítható, hogy 1605. év elején eltűnt. Öt éven keresztül csak olyan elképesztő hírek láttak róla napvilágot, amit a történészek kétségbe vonnak. Az l610-es évektől már vannak róla biztos adataink. Ekkor ismerkedett meg Bérulle-lel, akivel hamarosan megalapította az oratoriánusok francia ágát. És lelki fejlődése ettől fogva Bérulle irányítása alatt állt.
1612-ben Párizs közelében kap egy plébániát, ahol kiváló lelkipásztornak bizonyult, apostoli buzgósággal egészen hívei szolgálatára szentelte magát. Három év múlva elvállalta a lyoni egyházmegyében lévő Chatillon-les-Dombes nevű plébánia vezetését és itt megalapítja az első Szeretet-Testvérületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása lett. Majd missziókat tart, és a falvakban további Szeretet-Testvérületeket alapít. 1618 húsvétján a gályarabokkal kezdett el foglalkozni és próbált könnyíteni kegyetlen sorsukon. Ekkor már egyre több francia városban kezd mutatkozni Vince karitatív tevékenységének hatása. Itt is, ott is megalakulnak az általa kezdeményezett szegény és beteggondozó Testvérületek. Csakhamar fölismeri, ha azt akarja, hogy a testvérületek valóban hatékonyak legyenek, egyre több szoros kötelékben működő munkatársakra van szüksége. Csakhamar megtalálja az első társakat, akik hajlandónak mutatkoztak a missziós tevékenységre. 1632-től a Szent Lázár priorátusban lesz az otthonuk. Innen kapták később a lazaristák elnevezést.
A francia városok után 1643-tól már külföldön is egymás után sikerült Vincének missziós állomásokat szerveznie. Ugyanebben az évben alapította a Szeretet Leányai társulatot, amely külföldön Irgalmas Nővérek néven vált ismertté. Ebben az alapításban Marillac Lujza, egy szentéletű özvegy volt nagy segítségére.
A Missziós Papok Kongregációja és a Szeretet Leányai megalapításával Vince hatása igen széles körben kezdett terjedni.1640-ben létrehozott egy újabb intézményt az árva gyermekek fölkarolására. Erre különösen nagy szükség volt, mert a sok hadiárva mellett Párizsban évente mintegy négyszáz gyermeket tettek ki az utcára! Emellett foglalkoztatták még a nép és a papság lelki problémái is. Lelkigyakorlatokat tartott teológusoknak, szegény fiúkat tanított és taníttatott, hogy pappá lehessenek. Tanítása azért volt olyan hatásos, mert egyszerű, de megalapozott és mély volt.
Szentünk szervezete ‒ bármilyen erős is volt – a sok gond, baj, felelősség hatására lassan fölmondta a szolgálatot. 1655-től súlyos beteg volt, a végén járni is alig tudott, szellemi erői azonban az utolsó percig épek maradtak. Rövid haláltusa után 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Temetése valóságos diadalmenet volt. 1729 augusztusában boldoggá, 1737- ben szentté avatták. Ünnepét 1969 óta a halála napján tartjuk.
***
Vince fiatal pap korában még távol állt a szentségtől. Eleinte egy jól jövedelmező egyházi állásra vágyott, hogy gondtalanul élhessen. Végül a szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák atyja, a nyomorúság és az éhínség leküzdője, társulatok, szerzetesrendek, szemináriumok alapítója, és misszionáriusok vezetője lett. Ez a jelentéktelen kis pap több pénzt gyűjtött össze a háborútól sújtott vidékek számára, mint amennyi Franciaország összes bankjában volt akkoriban. Egész karavánokat indított útnak élelemmel és ruhával a nélkülözőknek. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy amilyen mértékben kezdett önmagáról megfeledkezni, annyival inkább növekedett érzéke a mások bajai iránt – írják életrajzírói. Nekünk is, ha jobb katolikusok akarunk lenni valahogy így kellene elkezdenünk. Meg kell tanulnunk felcserélni a személynévmások sorrendjét: ő, te, én...
Páli Szent Vince üzenetei közül nagyon fontos számunkra az a megértés és szeretet amellyel ő a más vallásúak irányában viselkedett. Abban a korban, amikor a vallások között a türelmetlenség, a felekezeti gyűlölködés és a vallásháború dúlt, Vince hihetetlen ökumenikus magatartásról tett tanúságot. A hugenottákban nem ellenséget, hanem testvért látott. Megértéssel, nagyrabecsüléssel, igazságossággal és szeretettel közeledett feléjük. Kongregációja papjainak, a lazaristáknak megtiltotta, hogy bizalmatlanok legyenek az evangélikus pásztorokkal szemben, vagy hogy bármi módon megsértsék a protestánsokat. Megdorgálta a türelmetlen misszionáriusokat, és hangoztatta, hogy az ő feladatuk a katolikusok hibáinak javítása, és nem az, hogy a protestánsok hibáival foglalkozzanak.
***
,,Nem kapkodással kell megelőzni a Gondviselést, de amint utat nyit előttünk, az ember már nem lépkedhet, hanem futnia kell!“ (Páli Szent Vince szavai)