Szeptember 7.
Mons. Koller Gyula atya rovata
A három vértanú között Márk volt a legfiatalabb. Születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac. E helységről nevezték el magyarul Körösinek. Családi neve valószínűleg Stepinac. Középiskolai tanulmányait Grácban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába.1611-ben. A római Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként végezte tanulmányait, és 1615-ben fölszentelt papként tért haza. Rövid otthoni tevékenysége után Pázmány prímásérsek meghívta elöljárónak az Oláh Miklós által létesített nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Széplaki jószágigazatósága idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán tartottak, s amelyen vértanútársa, Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.
Menyhért, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesinben) született - a galíciai Grodekből származó - lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.
István az ősi Pongrácz-család sarjaként 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brüni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (Ljubljana) és Grác következett ezután. 1615-ben került Homonnára a jezsuita kollégium tanárának és hitszónoknak. Sikeres homonnai működés után őt is Kassára küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonáinak, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának is.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 augusztusában elfoglalta Homonnát. Innen hadvezére, Rákóczi György hajdúival Kassa felé vonult. Amikor Rákóczi hajdúi szeptember 3-án Kassa városának falai alá érkeztek, a két jezsuitán kívül ott volt Körösi Márk is, aki Bethlen Gábor hajdúi elől menekült oda. Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, és a város átadásáról szóló szerződés megkötése után feladta a várost. A megállapodás az volt, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én a protestáns hajdúk bevonultak a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták. A három papot szigorú házi őrizetben tartották. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s melléje dobták a másik két vértanú holttestét is. Pongrácz atya még élt és csak húszórás kínlódás után halt meg.
Özvegy Gadóczy Bálintné volt az, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét. Fél év múlva Forgách Zsigmond nádornak a felesége, Pálffy Katalin szerezte meg a három pap holttestét. A nagy hitéről ismert asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a csetneki várba vitette. A holttestek és fejereklyék 1635-ben a nagyszombati klarissza zárda templomába, 1784-ben pedig a nagyszombati orsolyita apácák templomába kerültek.
1905-ben Szent X. Pius pápa engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa pedig szlovákiai látogatása alkalmával 1995-ben szentté avatta őket.
***
Elsősorban úgy áll előttünk a három szent, mint akik papként és szerzetesként elkötelezték magukat a hit szolgálatára. E szolgálatban hűségesek voltak mindenütt, ahova elöljáróik küldték. Hűségüket a végén azzal bizonyították, hogy sem ígérgetések, sem kínzások ellenére nem lettek hittagadók. Az egyik szemtanú beszámolója szerint kínzóiknak így feleltek: „Tudják meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni.” Márk külön kiemelte: „Tudják meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni”... Tegyük fel magunknak a kérdést: Tudunk-e hasonlóképp felelni, amikor hitünket támadják vagy kigúnyolják?
A vértanú nemcsak szóval, hanem vére hullásával, élete odaadásával tesz tanúságot hitéről. Ilyenkor nemcsak hűségről és hitvallásról van szó, hanem arról az állhatatosságról, amelyet az élet kioltásának veszélye sem ingat meg. Jézus mondta: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül”(Mk 13,13). – Voltak a mi korunknak is vértanúi, akik hitük és meggyőződésük miatt halált szenvedtek. Jelenleg azonban erre „nincs alkalom”. Ezért tegyük magunkévá a költő szavait: Ma a hitért nem meghalni kell, hanem szerinte élni. (Kunszery Gy.)
***
„Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember! Az ördög ábrázatát viseled, annak feladata az embereket Krisztustól és Egyházától elszakítani!” (Pongrácz Isván vértanú szavai kínzójának)