November 30.

Mons. Koller Gyula atya rovata

András apostol életéről az evangéliumokból keveset tudhatunk. Minden valószínűség szerint Betszaidából származott és Kafarnaumban lakott. Öccsével, Simonnal együtt a Genezáreti tó halászai voltak, akik az elsők között követték Krisztus hívó szavát. Szent János evagéliumának elbeszélése szerint - Keresztelő János tanúságtétele után - András Jánossal együtt Jézus után ment. Amikor Jézus meglátta őket, meghívta, hogy nézzék meg, hol lakik. Elmentek hozzá és „aznap nála is maradtak”. András kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, amikor azonban megbizonyosodott arról, hogy Jézusban megtalálta a Messiást, bizalmába avatta testvérét, Simont, akinek Jézus a Péter nevet adta, és elvitte hozzá. (Vö. Jn 1, 35-42).

A Jézushoz való végső csatlakozásról Máté és Mák evangéliuma számol be. András testvérével, Simonnal és társaival, a Zebedeus- fiúkkal együtt halászott a Genezáreti tavon (más szóval: Galileai tengeren). Amikor Jézus arra ment és meglátta őket, követésére szólította fel: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halásszá teszlek titeket!” (Mt 4,18). András és Péter otthagyták bárkájukat - a Zebedeus fiúk, Jakab és János pedig hajójukat -, és követték Jézust. (Vö. Mk 1,16-20)

November 25.

Mons. Koller Gyula atya rovata

+4. század eleje.

Katalin, a szép királylány az egyiptomi Alexandriában élt és műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor Maxentius császár (305-312) meglátogatta Alexandriát, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a kereszt jelét rajzolva magára, értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során felismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin beszéde, de őt is kényszeríteni akarta a bálványok előtti áldozatra. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet.

A császár ezután felkínálta Katalinnak a császárnői trónust, s ezzel burkoltan a házasságot, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította a kísértést. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta fel: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

November 23.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A régi írások arról szólnak, hogy Kelemen előkelő római családból származott. Szülei elszakadtak egymástól, s a család, amelyben még egy ikerpár született, teljesen szétszóródott. Kelemen már felnőtt, amikor elindult, hogy megkeresse övéit, de közben a bölcsességet kereste, mert kora gyermekkorától fogva foglalkoztatták az élet értelmének kérdései. Végül elérkezett a keresztényekhez, találkozott Szent Péter apostollal, és csatlakozott hozzá missziós útjain. A történet azzal végződik, hogy Kelemen Péter utódja lett.

Iréneusz és Szent Jeromos szerint Kelemen Szent Péter harmadik utóda volt Rómában. Mégpedig úgy, hogy maga Szent Péter rendelte utódjául, de ő a békesség kedvéért Linus javára lemondott. Egy 4. századi írás Római Szent Kelement Domitianus császár unokaöccsével, Flavius Titus Clemensszel azonosíti, aki konzuli méltóságot is viselt. A 4. századból való másik irat arról beszél, hogy Szent Klemen azonos Pál apostol Filippiekhez írt levelében szereplő Kelemennel. Azt írja róla, hogy „vele együtt küzdött az evangéliumért s ezért neve benne van az élet könyvében”(vö.Fil 4,3). Ennek értelmében Szent Kelemen nemcsak Szent Péter utóda, hanem Szent Pál tanítványa és munkatársa is lett volna. Origenész Kelement zsidókereszténynek mondta. A korintusiakhoz írt levél elárulja, hogy Kelemen kitűnően ismerte az Ószövetséget, sokszor idézi is. Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy ismerhette Szent Pétert és Szent Pált; valószínűleg 92‒101 között volt Róma püspöke.

November 19. (november 17.)

Mons. Koller Gyula atya rovata

Erzsébet valószínűleg Sárospatakon született 1207-ben. Édesapja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia grófjának elsőszülött fiával, Hermannal. Grófék a házasságtól sokat vártak anyagi és politikai szempontból is. Ezt megerősítette, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba.  

A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A leendő anyós ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte: túlzó jámborságát még elnézte volna, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit, s minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást.

Amikor Erzsébet jegyese Hermann váratlanul meghalt, a grófnő s udvara haza vagy kolostorba szerették volna küldeni. Ekkor azonban Lajos, aki bátyja után örökössé vált, kiállt Erzsébet mellett és megértette apjával, hogy a kislányt szeretetből akarja feleségül venni. Az apa beleegyezett, és megtartották az eljegyzést. Az öreg őrgróf halála után megtartották az esküvőt. Erzsébet ekkor 13 éves volt, Lajos pedig húsz.

November 18.

Mons. Koller Gyula atya rovata

+Tours, 942. november 18.

Odó I. Ebbónak, a burgundiai Déols urának a fia volt. Déols-ban született 878 vagy 879-ben. Apja Szent Mártonnak, Tours püspökének ajánlotta. Később Aquitániai Vilmos udvarába küldték, ahol a fiatal nemesek szokásos életét élte, és különös öröme telt a vadászatban. Lelke mélyén azonban kielégületlen maradt. Egy karácsony éjjel ráébredt eddigi hiábavaló életére és rátalált Máriára, az irgalmas Édesanyára.Lelke elfordult a világias vágyaktól és kialakult a Szűzanya különleges tisztelete, ami egész életében jellemezte.

19 éves korában Odó papi pályára lépett, és csakhamar kanonok lett a tours-i Szent Márton katedrálisban. Mint tours-i kanonok szigorúságban és szellemi munkában töltötte az életét. A tökéletesebb élet után vágyódva 909-ben a baume-i kolostorba ment, amely abban az időben Berno apát vezetése alatt állott, és a bencés regulát követte. A kolostori iskola tanítója lett. Alázatossága és egyszerűsége elnyerte az apát bizalmát, úgyhogy pappá szentelte, majd 927-ben kinevezte Cluny apátjává.

November 16.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Margit valószínűleg 1045-ben született Rékán, Mecseknádasd mellett. Édesapja Edmund, Nagy Alfréd angol király családjából származott, aki száműzött királyfiként élt Magyarországon. Édesanyja Ágota, Szent István király rokonságából származott (aki egyes történészek szerint Szent István lánya volt). Edmund herceg jól érezte magát István király országában. Réka várát és a hozzátartozó birokokat kapta ajándékba. Érdekes tény, hogy István király halála után, amikor mostohatestvére, Eduárd 1041-ben, elfoglalta Anglia trónját, nyugodtan hazatérhetett volna, de nem ment. Amikor aztán Eduárd király utód nélkül halt meg, és küldöttség indult Magyarországra, hogy az angol király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába, útnak indult. 1057-ben vagy valamivel korábban érkezett Edmund a feleségével, Ágotával s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és az újszülött Edgárral Anglia földjére.

Margit ekkor tizenkét éves lehetett, s hogy miként fogadta ezt a hazatérést, arról életrajzírója nem emlékezik meg. Csak a Mecsek hegységben lévő egykori Réka várának ma már alig-alig látható romjai beszélnek a múltról. Annyit azonban biztosan mondhatunk, hogy Margitot valószínűen az egyik magyarországi apácakolostorban nevelték, mert az egyházi dolgokban otthonosan mozgott. Erre azokból a híradásokból következtethetünk, amelyek róla, mint bölcs világi és egyházi dolgokban is jártas királynőről számolnak be.

November 12.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Jozafát 1580 körül született a volhiniai Vlagyimirban. A terület ma Ukrajnához tartozik. Atyja, Kuncevicz Gavriol városi tanácsos volt, édesanyját Marinának hívták. A szülők ortodox vallásúak voltak, és gyermeküket Jánosnak keresztelték.

A 16. század végén mind a katolikus, mind az ortodox Egyház híveinek élete meglehetősen feszült légkörben zajlott. A katolikusok körében az ellenreformáció hatása volt nagy, az ortodoxok között pedig egyre inkább érezték a megújulás szükségességét. Tagadhatatlan, hogy a megújulás szorgalmazói között voltak olyanok, akiket nem tisztán vallási indítékok, hanem politikai és szociális célok is vezettek. A vidék egyszerű, csendesen élő népe pedig a maga jámborságát őrizve várta a jobb időket. Kuncevicz család az utóbbiak közé tartozott, akik hűségesen őrizték atyáik ortodox örökségét.

Amikor János elemi iskoláit befejezte, kereskedőinas lett Vilnában. Munkaadója, a gazdag, de gyermektelen Popovics Jácint örökösévé akarta tenni Jánost. Ő azonban föltűnően vallásos, és Isten közelében élő lélek volt, ezért inkább szerzetes akart lenni. Nem lehet természetes magyarázatot találni, hogy mi indíthatta arra, hogy a gazdagon fölszerelt vilnai ortodox templom helyett a majdnem teljesen elhagyatott Szentháromság-kolostor templomába kezdett járni. Húsz éves korában aztán, metropolitai engedéllyel belépett ebbe a majdnem elpusztult Szentháromság-kolostorba, ahol nagy elszántsággal fogott a szerzetesi élethez. Szerzetesként itt vette föl a Jozafát nevet.

November 11.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Amikor Márton Pannóniában, Sabariában (Szombathelyen) 316/17-ben meglátta a világot, éppen három éve volt annak, hogy a Milánói ediktummal Nagy Konstantin teljes szabadságot biztosított az Egyháznak, és hívei számára megadta az egyenjogúságot.

Szülei pogányok voltak, atyja a császári hadsereg tribunusa volt. Amikor szülei Sabariából átköltöztek az itáliai Páviába (Ticiniumba), Márton ott pogány környezetben cseperedett föl. Tizenkét évesen, szülei akarata ellenére jelentkezett katekumennek. Ekkor kapta az első oktatásokat a keresztény életre.

Tizenöt éves volt, amikor császári parancsra, mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe, és lovas testőrtiszt lett. Ekkor történ vele az ismert eset, hogy a hideg télben tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan, didergő koldusnak. Amikor lehetősége nyílt rá, megkeresztelkedett, és elhagyta a hadsereget. Szent Hilariushoz, a poitiers-i püspökhöz, csatlakozott, aki exorcistává szentelte. Ezután régi vágyát követve Milánó közelében, majd a Genova előtti Gallinaria-szigeten remetéskedni kezdett.