Június 27.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent László atyja I. Béla magyar király, anyja II. Miciszláv lengyel király leánya volt. 1046 körül született Lengyelországban. Két fiú és több leánytestvére volt

Anyja vallásosságra, apja pedig vitézségre nevelte. Családi életéből csak annyit tudunk, hogy első házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegysége után második feleségétől Iréne nevű leánya született, akit János görög császár vett el feleségül. Viszontagságos időket kellett átélnie: először a testvérharcot András király és apja, Béla herceg között, majd hoszú viszályt Salamon király és Géza bátyja között. Így korán megedződött az élet iskolájában. Az ország védelmében még fiatal hercegként ismételten kitüntette magát a kunok elleniütközetekben.

Bátyja, Géza uralkodása idején (1074-1077) László mindig segítségére volt. Utána a nép akaratából Salamon helyett neki kellett átvennie az ország kormányzását. De nem koronáztatta meg magát, ,,mert csak békességet kívánt” - amint a krónikás írja. A koronázás mégis megtörtént, mert a nyugtalan vérű Salamonnak végleg el kellett mennie.

Június 24.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent Lukács írja le evangéliumában Keresztelő János születésének és névadásának csodálatos körülményeit. A Jeruzsálemtől nem messze fekvő Ain Karimban élt Zakariás zsidó pap és felesége, Erzsébet. Megöregedtek anélkül, hogy gyermekük lett volna, s ez szomorúsággal töltötte el mindkettőjüket. Az egyik napon Zakariásnak papi teendői közben a jeruzsálemi templomban „a tömjénoltár jobb oldalán” megjelent az Úr angyala. Gábriel közölte vele, hogy felesége fiút fog szülni, akit Jánosnak fognak hívni. Zakariás a maga és felesége öregségére gondolva nem hitt az angyal szavának, ezért büntésül megnémul. (vö.Lk 1,5-20) A papi szolgálat letelte után Zakariás hazatér és idős felesége „méhében fogan”. Ő pedig néma örömmel várja gyermeke születését.

Fél évvel később – írja Lukács evangélista – Gábriel főangyal megjelenik a názáreti Máriának, és hírül adja neki az örök Ige megtestesülését. Mária „igenje” után az angyal Máriát arról is értesíti, hogy rokona Erzsébet gyermeket vár. Ezért Mária Názáretből útra kel, hogy meglátogasssa várandós rokonát. Amikor Mária szíve alatt gyermekével megérkezik, a talákozáskor Erzsébet eltelt a Szentlélekel és „felujjongott a magzata”. Így János már anyja méhében prófétai küldetést kap.A gyermek születésekor a néma Zakariás táblára írva jelzi ‒ ahogy az angyal mondta ‒ a gyermek neve János lesz. Erre megnyílik az ajka és énekkel magasztalja az Istent (vö.Lk,1,57-79).

Június 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Morus Tamás Londonban, 1478. február 7-én született. Apja bíró volt, s fiát igen korán iskolába küldte. A tehetséges fiú tizenhárom éves korában az érseki udvarba került apródnak, onnan hamarosan az oxfordi egyetemre küldték. Két év múlva visszatért Londonba, s ott fejezte be tanulmányait. Huszonhárom éves korában már ügyvéd volt. Három évvel később tagja lett a parlamentnek. Tamás lelkes humanista volt, angol és latin költeményeket írt, és előadásokat tartott. Egy időn át arra gondolt, hogy pap lesz, de rájött, hogy nincs papi hivatása, és megházasodott. Házassága igen boldog volt, belőle három lány és egy fiú született.

1511-ben, amikor hatévi házasság után meghalt a felesége, négy kisgyermeke miatt újra megházasodott. A mostoha a gyermekeknek jóságos anyja lett. Tamásnak jó apaként leányainak is megfelelő képzést adott. A ház barátai és gyakori vendégei közé tartoztak a kor legjelentősebb emberei: Híre nőtt, s egyre több jogászi és diplomáciai megbízatásokat kapott. Mint költő és író is tevékenykedett. Utópia című könyve világhírű lett: olyan gondolatokat fejt ki benne, amelyek messze túlmutatnak saját korán.

Június 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent Paulinus püspök pogány családban született Bordeaux közelében, 353/54-ben. Apja magas rangú császári hivatalnok volt, ősei hatalmas vagyont gyűjtöttek össze. Életrajzot nem írtak róla, de a levelezéséből és egyéb munkáiból tudunk néhány részletet az életéről.

Szent Ágoston kortársa volt: születésük és haláluk éve szinte azonos. Paulinus Gallia leghíresebb iskolájába járt Bordeaux-ban. A pogány Ausonius volt a tanára, köztük bensőséges barátság alakult ki. Amikor Ausonius Itália, Illíria és Afrika prétori prefektusa lett. Mindent elkövetett kedves tanítványa érdekében, aki szintén hivatalnoki pályára készült. Ennek tudható be, hogy Paulinus szenátor, majd 381-ben Campania kormányzója lett.

Paulinust különösen meghatotta az az áhítat, amellyel Szent Félix vértanú sírját vették körül. Már ekkor, pogányként Szent Félixnek ajánlotta életét. Hivataláról 384-ben lemondott, és feleségével, Teréziával együtt hispániai birtokára indult. Itt végre született egy gyermekük, de a fiú nyolc napos korában meghalt. Ezután aquitániai birtokukra vonultak vissza, hogy távol a közügyektől és háborúskodásoktól a költészet és a filozófia szépségeit élvezhessék.

Június 19.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Romuáld 951-ben született Ravennában.  Nemes családból származott, úgy nevelkedett és élt, mint a korabéli fiatalok: testi örömöket hajszolva. Húsz éves lehetett, amikor megváltozott életvitele. Apja és a nemesi rokonok közt fegyveres összetűzés történt, amelyben apja megölte egyik ellenfelét. A gyilkost vezeklésre ítélték, ő azonban vonakodott ennek eleget tenni. Ekkor Romuáld apja helyett, hogy elégtételt adjon, bevonult negyven napra a classei Szent Apollinárius-kolostorba. Egy éjszaka virrasztás közben megjelent neki Szent Apollinárius, akinek tanácsára elhatározta, hogy szerzetes lesz. 972-ben le is tette a szerzetesi fogadalmat. Később apja is megtért, kolostorába lépett, és szentség hírében halt meg.

Romuáld három évig élt a kolostorban. De, mert az ott uralkodó laza fegyelmet nyíltan helytelenítette, szerzetestársai meggyűlölték. Ekkor apátja engedélyével a velencei síkságra távozott és ott egy Marinus nevű remete vezetésére bízta magát, aki megtanította a szerzetesi életre és a latin zsoltároskönyv olvasására.

Június 15.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Árpád-házi Boldog Jolán királyi és szent család sarja, 1235. vagy 1239-ben született. Apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Boldog Kinga, húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme. A királyi családnak négy leánya volt. Közülük a legidősebb Kinga volt.

A szülői házban mindössze öt évet tölthetett. Ebbe az öt évbe beleesik a tatárjárás is, amely elpusztította az egész országot. A királyi család is állandó veszedelemben élt. Ezért szülei elvitték nővéréhez Kingához, Boleszláv lengyel király feleségéhez. Gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét.

Június 13.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Padovai (Páduai) Antal 1195-ben született Lisszabonban és Fernando (Ferdinánd) névre keresztelték. Szüleitől mély vallásosságot örökölt. Tizenötévesen belépett szülővárosának ágostonrendi kolostorába azzal, hogy meghal a világnak, és csak Istennek él. Kortársai zaklatásai miatt, áttelepült a coimbrai Santa Cruz kolostorba, ahol békességet keresett a teológiai tanulmányokhoz és a papságra való fölkészüléshez. Ez a kolostor azonban nagyon gazdag volt, és politizálás miatt sok konfliktus volt. A helyzetet átalakította az az esemény, hogy a kolostorba elhozták az első ferences vértanúk holttestét, akik Marokkóban lelték halálukat. A vértanúság utáni vágy töltötte el őket. Ez a vágy úgy „belemarkolt” Fernando lelkébe, hogy elhagyta a gazdag kolostort és 1220 nyarán a belépett a kis Santo Antonio zárda ferencesei közé. Fölvette szegény ruhájukat, még nevét is fölcserélte templomuk védőszentje, Remete Szent Antal után Antalra. Antalként a vértanúság vágyával hajtva Marokkóba ment hirdetni az evangéliumot. Szerencsésen el is jutott oda, de súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt visszatérni. Egy heves vihar azonban hazája helyett Szicília partjaira sodorta. Onnan a ferencesekkel együtt Porciunkulába ment a rend egyetemes káptalanjára. Az összegyűlt háromezer szerzetes előtt Antal ismeretlen volt, nem sorolták hát be egyik tartományba sem. Megkérte Észak-Itália tartományfőnökét, hogy vigye magával. Ő a montepaoloi remeteségébe küldte, hogy ott szemlélődő életet élve segítsen a testvéreknek.

Június 11.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Apostolnak hívjuk, pedig az evangéliumok nem szólnak róla. Mégis apostol, mert a küldöttek közé tartozik, akit nem Jézus, hanem a Szentlélek választott ki. Az Apostolok Cselekedeteiben ezeket olvassuk róla: József, a ciprusi származású levita, mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig letette az apostolok lábához.”.(ApCsel 4,36) Az apostolok a Barnabás nevet adták neki, aminek jelentése: Vigasztalás fia.

Barnabás a legjelentősebb misszionárius Pál apostol előtt és mellett. Nagy jelentősége abban áll, hogy föllendítette a pogányok misszionálását. Elsősorban azzal, hogy a rettegett Sault megtérése után elvitte a jeruzsálemi egyház vezető apostolaihoz, és ezzel Jézus evangéliumának legnagyobb hirdetőjét segítette munkája megkezdésében. Barnabás joggal kapta a „Vigasztalás fia” nevet, mert a pogányok között misszionálva természetesnek vette, hogy a nem-zsidókat is az Egyház teljes jogú tagjaiként befogadja.