December 29.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Tamás Londonban született 1118. december 21-én. Szülei normannok voltak s Londonban telepedtek le. (A normannok körülbelül ötven évvel Tamás születése előtt hódították meg Angliát.) Szülei kis gyermekként beadták a mertoni ágostonos kanonokok iskolájába, később tanulmányai folytatására Párizsba küldték.

Édesanyja iránti szeretete diákévei alatt megóvta minden rossztól, és jóságra ösztökélte. Tanulmányai végeztével édesanyja halála után az otthon melegét nélkülözve erkölcstelen életet kezdett. Huszonöt éves korában megismerkedett Theobald püspök házanépével, és így bekerült fiatal, Canterburyben tanult papok társaságába. Tamás hamarosan az öregedő püspök tetszését is megnyerte, és megtette canterburyi fődiákonussá.

Theobald püspök 1154-ben a harminc éves Tamás részére az ifjú II. Henrik királytól a kancellári tisztséget kérte. Henrik, a középkor egyik legkíméletlenebb királya ekkor még fiatal ahhoz, hogy tanácsadás nélkül uralkodni tudjon, Tamás pedig rendelkezett azzal a finom érzékkel, amellyel észrevétlenül tudott részt venni a király minden ügyében. Tamás kancellárként teljesen magáénak érzett mindent, ami a királyt érte, a király viszont, szenvedélyes és uralkodó alkata ellenére, egyre inkább függött tőle.

December 27.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Az Úr tanítványai köréből János kiemelkedő személyiség: Péter után ő a legfontosabb az apostoli kollégiumban. Az apostolok közül pedig a gondolkodás mélysége tekintetében csak Szent Pál fogható hozzá.

Élete röviden így foglalható össze:

János a galileai Betániából származott. Apja, Zebedeus halász volt. Anyja, Szalómé, aki később Jézus követői közé tartozott. János bátyjával, Jakabbal együtt apja mesterségét folytatta. Keresztelő János fellépésekor az ő tanítványa lett. Amikor Keresztelő Szent János tanúságot tett Jézusról, hogy ő az Isten Báránya, Andrással, a későbbi apostollal együtt meglátogatta Jézust, és hozzá csatlakozott. Később Jézus Jánost bátyjával, Jakabbal együtt meghívta, hogy az „emberek halásza” legyen. Így lett a többi tizeneggyel együtt ő is az apostolok kollégiumának tagja. Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ők hárman alkotják azt a legszűkebb kört az Úr körül, akik vele lehetnek kiváltságos pillanatokban: a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a vérrel verítékezéskor. De még e három közül is János áll a legközelebb az Üdvözítő szívéhez, mert az utolsó vacsorán ő hajthatta a fejét Jézus keblére. És húsvét vasárnapjának reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak indultak, és ő, a fiatalabb ért oda elsőnek. Pál apostol Jánost Péterrel és Jakabbal együtt az egyház oszlopai közé sorolja. A tizenkét apostol közül Péteren kívül csak Jánost említi név szerint Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben.

December 21.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Kanijs Péter német földön, Nijmegennben, 1521. május 8.-án született tekintélyes patrícius családból. Az ifjú Kanijs atyja akarata ellenére a teológiai tanulmányokat választotta. Kölnben szoros kapcsolatba került tudós és jámbor papokkal, akik a német egyházi megújuláson fáradoztak. Faber Péternél ‒ aki egyike volt Loyolai Szent Ignác társainak ‒ Mainzban elvégzett lelkigyakorlat után 1543 májusában belépett a Jézus Társaságba.

Kölnben körülötte megalakult a német föld első jezsuita közössége. Alig huszonnégy éves korában ő, Kanijs-Canisius Péter lett a katolikus papság és a polgárság szószólója. 1545- ben háromszor is ő képviselte V. Károly császárnál Köln városának érdekeit. Az augsburgi érsek fölfigyelt a fiatal jezsuitára, és magával vitte teológusként a trienti zsinatra, amelyet akkor Bolognába helyezték át.

1549-ben maga Ignác, a rendalapító jelölte ki németországi munkára. Péter atyának 1549-től kezdve három évtizeden át döntő része volt a hitszakadásban megrendült német egyház újjáépítésében. 1566 júniusában Ignác kinevezte az újonnan alapított felsőnémet rendtartomány élére. Személyes tekintélye és szent élete hozzájárult a hazai utánpótlás megindulásához, megteremtette a szükséges föltételeket a hatékony és tervszerű munka számára. Ezzel a Jézus Társaság az ellenreformáció átütő erejű tényezője lett.

December 17.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Olimpiász (Olimpia) a kelet-római császárváros, Bizánc egyik főnemesi nemzetségéből származott. Születési éve 368 körül van. Korán árvaságra jutott. Gyámja, az egyik városi elöljáró átadta nevelésre egy rokonának, annak a Teodóziának, akinek a házába egy ideig bejáratos volt Nazianzi Szent Gergely, és akinek Nagy Szent Vazul a Szentlélekről szóló írását ajánlotta. Ennek köszönhetően a keresztény hit és a keresztény szeretet légkörében nőtt fel. Tizennyolc évesen férjhez adták Nebridiosz városi elöljáróhoz. Gazdagság és nemesség, a szellem és a szív adománya volt a hozománya.

A házasságkötés után néhány hónap múlva meghalt az ifjú férj. Olimpiász ebben Isten akaratát látta, és elhatározta, hogy ezután özvegyként szolgál az Úrnak. Korai özvegysége azonban Teodóziosz császár fülébe jutott, aki elhatározta, hogy férjhez adja egyik rokonához. Amikor Olimpiász minden rábeszélésnek ellenállt, a császár bosszúból megvonta tőle a nagykorúságot, vagyona kezelését pedig egy gyámra bízta. Ez mindenféle zaklatást kieszelt, hogy Olimpiászt meghajlítsa a császár kívánsága előtt. A szentéletű özvegy azonban állhatatos maradt; és hálát adott Istennek, hogy megszabadította a földi javak gondjától. Később, amikor császár értesült Olimpiász példamutató életéről, visszaadta vagyonát. Olimpiász pedig két kézzel osztogatta segítségét a rászorultaknak.

December 14.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

János a spanyolországi Fontiverosban született 1542. június 24-én. Kétéves korában édesapja meghalt, és édesanyja, három gyermekével együtt, a legnagyobb nyomorúságba került. Ennek ellenére Katalin asszony legkisebb fiát, Jánost iskolába járatta, mert észrevette tehetségét. De hamarosan át kellett költözniük Medina del Campóba, ahol a legidősebb fiú, Francisco-Luis mint takács jobb munkalehetőséget talált.

Jánosnak tanulnia kellett, ezért a jezsuiták kollégiumába került. Tanult, de közben többfelé szolgálatot végzett. A végén kiderült, hogy adottságai a könyvek felé irányítják, s a szíve az Egyház szolgálata felé vonzódik. Ennek megfelelően belépett a medinai kármelitákhoz. A kolostorban élő testvérek reménykedve néztek az ifjú novíciusra. Továbbtanulásra szánták, s miután megvizsgálták képességeit, a Salamancai Egyetemre küldték, ahol elvégezte a teológiát. Mikor aztán fölszentelése után a karmelita rend úgy vélte, hogy rendelkezhet vele, János közölte elöljáróival, hogy kész megmaradni a kármelita rendben, azzal a föltétellel, hogy ‒ és az eszmét Szent Teréziától vette át ‒ biztosítják számára a rend eredeti szigora helyreállításának lehetőségét.

December 12.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Jeanne 1572. január 28-án született Dijonban Bénigne Frémyot grófnak és Marguerite de Berbisey asszonynak a házasságából. A család mélyen vallásos volt, s az apa magas tisztsége következtében gazdag is. Anyjuk halála után két testvérével együtt grófi módon, de vallásosan nevelték. A bérmálkozás után Jeanne bérmanevét, a Francoise-t is fölvette. Nővérét követve 1592. december 29-én ő is férjhez ment, mégpedig Christophe de Rabutin Chantal báróhoz. Így lett a neve Jeanne-Francoise de Chantal, magyarul a Chantal Johanna Franciska.

Házasságuk boldog volt. Eleinte egy tönkrement birtokon kellett berendezkedniük, de hamarosan rendbehozták a tönkrement birtokot, és egy báró családhoz méltó módon szerető egyetértésben éltek. Franciska férjének hat gyermeket szült, akik közül négyet fölnevelt. Két héttel utolsó gyermekük születése után, 1601 októberében Chantal báró vadászat közben véletlenül halálos sebet kapott, és meghalt.

Franciska számára súlyos csapást jelentett férje elvesztése. A fájdalom az addig is jámbor asszonyt egészen közel vitte Istenhez. Őszintén mély lelki életet kezdett élni és fogadalmat tett, hogy többé nem megy férjhez. Imádságnak és a vezeklésnek adta át magát, s közben a belső próbatételek misztikus ajándékok befogadásához készítették föl lelkét. Egy alkalommal az Úr látomásban megmutatta neki későbbi lelki vezetőjét.

December 9.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Pierre Fourier 1565. november 30-án született a lotharingiai Mirecourt-ban egy kereskedő fiaként. Mivel nagyon tehetséges volt, apja már tizenhárom éves korában elküldte Pont-ŕ-Moussonba, a jezsuiták kollégiumába.

Húszévesen belépett Chaumousey ágostonos kanonokjai közé. A kanonokok élete egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy bárki is épülhessen rajta. A rendi fegyelem siralmas volt, és a novíciusokkal csaknem úgy bántak, mintha fegyencek lettek volna. Derűs, szeretetre méltó kedélyével Péter friss életet vitt a dohos légkörbe. Huszonnégy évesen pappá szentelték, és ismét Pont-ŕ-Moussonba küldték, ahol teológiát és valószínűleg jogot is tanult. Miután tanulmányait a doktorrá avatással befejezte, visszatért Chaumouseybe, és megkísérelte, hogy a szellemet és a szokásokat megjavítsa. Ez magától értetődően az idősebb rendtagok nemtetszését váltotta ki olyannyira, hogy elhatározták: menesztik a kellemetlen békebontót.

December 7.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Ambrus 339-ben Trierben született, ahol atyja birodalmi tisztviselő volt: Édesanyja, buzgó keresztény asszony volt, aki férje halála után három gyermekével Rómában telepedett meg, és özvegyen egészen Istennek szentelte életét. Ambrus gyermekként arisztokrata környezetben élt. Irodalmi és jogi tanulmányai után birodalmi tisztviselő volt, harminc évesen pedig már a birodalmi főváros, Milánó kormányzója lett. Finom erkölcsi érzékkel és határozottsággal rendet teremtett a városban.

Milánó püspökének halála után, az új püspök megválasztásának napján, nagy volt a feszültség a városban. Ambrus, a város kormányzójaként tartott a legrosszabbaktól, ezért személyesen jelent meg a templomban, jóllehet mint katechumen nem választhatott és őt sem választhatták. Ám a választás folyamán egyszerre csak egy gyermek fölkiáltott: ,,Ambrus a püspök!” És a jelenlévők egy szempillantás alatt magukévá tették a ,,választást”. Ambrus becsületes ember és jó hivatalnok volt, de a kereszténységtől még távol állt, hiszen harmincéves kora ellenére a keresztségre még nem szánta rá magát. Érthető hát, hogy  erélyesen tiltakozott, de meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt. Ezért hát felvette a keresztséget, majd a többi szentséget, s végül 374. december 7-én püspökké szentelték.