Október 31.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Wolfgang jómódú és jámbor szülők gyermekeként született a svábok földjén (Schwaben), 924 körül. Szülei különös gondot fordítottak élelmes gyermekük nevelésére: hetedik életévétől kezdve egy pap oktatta. Tíz éves korában Reichenau akkoriban igen híres kolostori iskolájába került, ahol hamarosan kitűnt tehetségével, jámbor komolyságával és szerénységével.
A közösen keresett nagy cél hozta össze itt Wolfgangot Henrikkel, a későbbi trieri érsekkel, akivel egész életre szóló barátságot kötött. Wolfgang előtt egyedül a ,,vita monastica” (szerzetesi élet) lebegett célként, Henriket viszont a világi főpap életpályája vonzotta. Henrik rábeszélésére Wolfgang a würzburgi dómiskolában tanult tovább, ahol a jó barátok együtt részesültek a kor egyik híres tanítója oktatásában. Wolfgang éleslátása sem tanulótársai, sem mestere előtt nem maradt rejtve. Ő pedig kezdett mindinkább szakítani a világi becsvággyal. A szerzetesi fogadalom letétele volt a legfőbb vágya, de barátja, Henrik egyelőre más irányba terelte Wolfgang életútját. Amikor 956-ban I. Ottó császár Henriket meghívta Trier érseki székébe, Wolfgang vele ment, s ott a katedrális kanonokja és tanára lett. Ebben a helyzetében is aszketikusan élt, fellépésében szerény maradt.Csakhamar sikerült az egész trieri káptalan tagjait visszavezetnie a kánonok szerinti, ,,kanonoki” életre.
Amikor 964-ben Henrik érsek meghalt, még utolsó órájában is magas állást akart közvetíteni Wolfgang számára. Ő azonban elutasította azt, és szerzetes lett Einsiedeln szigorú fegyelméről ismert kolostorában, ahová mint tanár sok hallgatót vonzott.
970 körül az augsburgi Szent Ulrik püspök, aki látogatóként tartózkodott a kolostorban, pappá szentelte. EkkorWolfgangban felébredt a vágy a missziós tevékenység iránt. Elhagyta a kolostort, és misszionárusként Csehországon át Magyarországra vándorolt, de lelkében szerzetes maradt egész életén át.
Amikor Magyarországon sikeresen megkezdte a térítés munkáját, a passaui Szent Pilgrim püspök magához hívatta Passauba. Személyes találkozásuk nyilvánvalóvá tette a püspök előtt, hogy fontos lenne Wolfgang képességeit egy püspökség vezetésének javára kamatoztatni. Ennek érdekében Pilgrim mindent gondosan elrendezett; és 972 karácsonyán I. Ottó császár a vonakodó Wolfgangot Regensburg püspökévé nevezte ki. Egy olyan püspökséget kapott, amelynek cseh területen is voltak missziós feladatai.
Kinevezése utat nyitott Bajorországban a reformra kész szerzetesség számára. Bár a püspökségnek pénzügyi hátrányt jelentett, mégsem habozott, hogy a Regensburg régi Szent Emmeram kolostorát, amely mindig a püspökséghez tartozott, elválassza tőle, és egy rátermett apát vezetése alá helyezze. Ugyanakkkor Regensburgban megalapította a bencés nővérek kolostorát, és megreformálta Felső- és Alsó- Münster két meglévő női zárdáját is. Wolfgang püspöksége idején Regensburg szellemi életében erős fellendülés következett be. A szerzetesek megtanulták a könyvkészítést és a miniatúra festészetet¸ amelyet fokozatosan fejlesztettek és tökéletesítettek.
AmikorII. Ottó császár a csehországi misszió érdekében új cseh püspökség felállítását tervezte, Wolfgang szívesen lemondott püspöki jogairól és birtokairól. Ennek következtében megalakulhatott 976-ban a prágai püspökség.
Püspökként tovább élte a szerzetesi életet: egyszerű ruhában járt, ételben, italban, alvásban a legszigorúbb önmegtagadást gyakorolta. Szorgalmas munkálkodása, szelídsége, egyszerű prédikációi, kedvessége és szerény életmódja megszerezte számára a nép szeretetét. Életrajza csodásnak tűnő tetteiből meglehetősen sokat közöl, de azt is hangsúlyozza, hogy mindig elrejtőzött az ünneplés elől. Még a tolvajnak is ,,szívében részvétre indulva” nagylelkűen megbocsátott, s a püspöki ruhatárból ruhákat hozatott számára.
Wolfgang 994-ben egy Duna menti utazása alkalmával a felső-ausztriai Puppingben fejezte be életét. Az oltár elé vitette magát, majd miután meggyónt és megkapta a szent kenetet, 994. október 31-ről november 1-re virradó éjjel meghalt. Holttestét ünnepélyes menetben vitték a regensburgi Szent Emmeram kolostorba. Még ma is ott lévő sírjánál számos csoda történt. Szentté avatására 1052. október 7-én került sor.
*
Wolfgang (Farkas) püspököt a legszerényebb igények, mindenféle személyes becsvágytól való mentesség, szervezőképesség és áldozatkészség, a helyi adottságokba való beleérzés, valamint szelíd kímélet és irgalmasság jellemezték. Megértő szívvel viseltetett nemcsak a beosztottjaihoz, hanem mindenkihez, akivel csak érintkezett, mert minden emberben felismerte Isten gyermekét. Merjük mi is utánozni!
Püspökként nem ragaszkodott sem anyagi, sem „társadalmi” jogaihoz. Szívesen lemondott Csehországra vonatkozó püspöki jogairól is, minden ellenszolgáltatás nélkül feláldozta önmagát és minden birtokát, csak hogy Csehországban szilárd alapot nyerjen Isten országa. Az ilyen önfeláldozást meg kellene tanulnia nemcsak a politikusoknak, hanem mindenkinek, akinek „birtokában” hatalom vagy anyagi érdekek vannak.
*
„Tudatosan és buzgón menekült a számára semmit sem jelentő dicsőítés elől, s inkább szigorúnak tűnt, mint hogy az embereknek akarjon tetszeni!” (Szent Wolfgang életrajzából).