Október  11.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent XXIII. János pápa családi neve Angelo Giuseppe Roncalli.Sotto il Monte községben, Bergamo közelében született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként 1881. november 25-én. Az alapiskola elvégzése után papi hivatást érezve jelentkezett a bergamói püspökség szemináriumába. Papi tanulmányait Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai doktorátust is szerzett. 1904. augusztus 19-én szentelték pappá.

A bergamói püspök magántitkárává nevezte ki, és egyúttal lelkipásztori feladatot is bízott rá: a fiatalokkal való foglalkozást. Közben professzorként egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított az egyházmegyei szemináriumban. Egyúttal társadalmi kérdésekkel, a világiak apostolkodásával, a környék vallási életének múltjával is kezdett foglalkozni.

Az első világháborúban eleinte betegápolóként tevénykenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetője lett, és az egyetemek lelkipásztorainak irányítója. 1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési Kongregációhoz, ahol fő feladata a missziók anyagi támogatásának szervezése volt. Az 1924/25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen patrológiát (ókeresztény irodalomtörténetet) tanított.

Október 10.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Ferenc nagyon előkelő spanyol család gyermekeként született 1510-ben. Apja herceg, anyja a király unokája. Tízéves korától, anyja halála után, nagybácsija, a zaragózai érsek udvarában nevelkedett. Tizennyolc évesen V. Károly király udvarába került, aki csakhamar a barátságába fogadta.

1529-ben házasságot kötött Eleonóra Castro udvarhölggyel és tizenöt éves házasságuk alatt nyolc gyermekük született. Amikor Izabella császárné 1539 nyarán váratlanul meghalt, Ferencnek kellett a koporsót Toledóból Granadába kísérnie és a temetés előtt neki kellett a felnyitott koporsóban azonosítani a holttestet. A világszép Izabella kétnapos halotti arca annyira megdöbbentette, hogy elhatározta: szakít nagyúri életével. Apja halála után még átvette Gandia hercegségét és Katalónia alkirályának hivatalát. De amikor 1546 tavaszán elveszítette hitvesét, merész lépésre határozta el magát: felvételét kérte a Jézus Társasága tagjai közé. A főnemesi jelöltet Szent Ignác 1546. október 9-én felvette rendjébe, de – ahogy mondta ‒ ,,mindezt egyelőre titokban tartjuk mert ilyen hatalmas csattanást nem bír el a világ füle.” A hercegnek először gondoskodnia kellett valamennyi gyermekéről és emellett teológiát kellett tanulnia. Ő pedig tanulta a teológiát, és leplezetlenül támogatta a jezsuitákat. Életmódjában akkora szigorúságot tanúsított, hogy a rend generálisa többször mértékre intette.

Október 9.

Mons. Koller Gyula atya rovata

János a Lucca melletti Diecimóban született, 1541/43-ban Giacomo Lippi és Giovanna asszony hetedik gyermekeként. 1553‒1558 között Villa Basilica plébániai iskolájába járt, majd Luccába küldték a szülei, hogy egy jámbor patikus mellett tanulja ki a gyógyszerész mesterséget. Tíz évig gyógyszerészkedett. Itt ismerkedett meg több fiatallal, akikkel együtt komolyabban élték a keresztény életet, segítségére voltak a szegényeknek és a zarándokoknak. Be akart lépni a ferencesek közé, de elutasították.

Egyre inkább érlelődött az elhatározása, hogy pap lesz. Gyóntatója tanácsára huszonhat évesen felhagyott a gyógyszerészséggel, és özvegy édesanyja tiltakozása ellenére megkezdte teológiai tanulmányait. 1571. január 6-án mondta el első szentmiséjét.

Püspöke Lucca városában rábízta a máltai lovagok tulajdonában lévő S. Giovanni della Magione-templomot. János hamarosan iskolát szervezett a templomban. Így akarta a trienti zsinat tanítását az egyszerű emberek és a gyermekek felé is közvetíteni. Amikor óráira a felnőttek is nagy számban járni kezdtek, a püspök az egész város területére tanítói megbízást adott neki.

János 1574-ben írásba foglalta tanításának módszerét és rövid tartalmát. Katekéziseinek híre és hatása hamarosan a környező falusi plébániákra is eljutott. Ez azért volt különösen jelentős, mert a protestáns prédikátorok hatására nagyon ellanyhult a nép vallásos élete.

János a hitoktatás szélesebb körben való elterjesztésére társakat vett maga mellé, s a laikusok számára megalapította a Keresztény Tanítás Társulatát. Ehhez először a püspökétől, majd 1604. december 7-én VIII. Kelemen pápától is jóváhagyást kapott. Az alapszabályt ő maga állította össze. A testvérület hamarosan megtelepedett több városban, még Nápolyban is. Hatására egyre inkább terjedt a negyvenórás szentségimádás jámbor szokása, valamint a gyakori szentáldozás.

Október 6.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Brúnó gyermekkoráról semmi adatunk nincsen. Egy 12. századi krónika annyit mond, hogy Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban. A kölni Szent Kunibertről nevezett káptalani iskolában kezdett tanulni, majd hamarosan átkerült Reimsbe, és ott fejezte be papi tanulmányait. Felszentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. 1056- ban átvette az akkor már híressé vált iskola vezetését. Brúnót mint tanárt nagyon szerették, sereglettek köréje a tanítványok, köztük a későbbi II. Orbán pápa is. Rendszeresen ünnepelték előadásai után.

1075-ben az új reimsi érsek, aki mindenkiben reményeket keltett, kancellárrá nevezte ki. Amikor Brúnó látta, hogy az érsek a szerzetesek és a kanonokok kárára visszaél püspöki hatalmával, megcsömörlött az egyházpolitikától, fogadalmat tett, hogy elhagyja a világot, és a szegény Krisztust fogja követni. Visszavonult, magányban, vezeklésben és szegénységben kezdett élni. Először a káptalanból kísérelt meg társakat hívni magával, de mikor látta, hogy kanonoktársai nem értik, egyedül indult útnak.

Először a langres-i egyházmegyében lévő Séche-Fontain-ba ment, s egy erdőben húzódott meg. 1084 tavaszán tovább vándorolt, és úgy döntött, hogy Chartreuse völgyében véglegesen megtelepszik. Ekkor már hat társ volt mellette: négy pap és két laikus testvér. A hely, ahol megtelepedtek, egy hideg és nedves éghajlatú völgy volt, amelyet magas, zordon hegyek vesznek körül. A karthauziak ‒ nevüket éppen Chartreuse-ről vették ‒ hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől, anélkül, hogy regula szabályozta volna az életüket. Brúnó nem gondolt arra, hogy szerzetesrendet alapítson, semmi mást nem kívánt a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat.Azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományát folytatvaegymás közelében éljenek, közös épületük, templomuk, kolostoruk legyen.

Október 4.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Ferenc Assisiben született 1181/82-ben. Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő Assisi leggazdagabb embere volt. Franciaország iránti szeretetéből fiát, Jánost Francescónak, kis franciának becézte. Bernardone nem törődött azzal, hogy Ferenc iskolába járjon, ezért latinul és franciául beszélni és írni is nehezen tudott. Gazdag volta miatt tékozlóan bánt a pénzzel, és szórta aranyait. Amikor az assisiek háborút viseltek Perugia ellen, Ferenc fogságba került, és ott ,,magasabbrendű dolgokról” kezdett gondolkodni. Lovag akart lenni, s a dicsőség és a hírnév vonzotta. A Dél-Itáliába induló hadjáratról azonban visszafordult, és egy szegény lovagnak ajándékozta öltözékét.

Ettől kezdve Ferencet gyakran látták a város előtt lévő leprás- házban, ahol ellátta a legalantasabb szolgálatokat is. Életmódját megváltoztatta, a csendet kereste, hogy imádkozzék. Amikor Rómába zarándokolt, ruhát cserélt egy koldussal, és odaült a Szent Péter-bazilika kapujához kéregetni.

Az egyik napon Ferenc egy lóval és egy vég posztóval eltűnt a házból. Atyja kerestette, s mikor a város utcáin egy kiéhezett, ápolatlan ,,őrültben” felismerte fiát, bevonszolta a házba, megpofozta, és bezárta a pincébe. De édesanyja és a cselédek kiszabadították, és futni hagyták.

Ekkor az apa feljelentést tett ,,megtévedt” fia ellen. A nyilvános tárgyalás azzal zárult, hogy Ferenc ruha nélkül állt oda, a püspök lábához letette atyjától kapott ruháját, erszényét és azt kiáltotta, hogy visszaadja atyjának azt, ami az övé, és mostantól a mennyei Atya az apja. Ezután a püspök palástjával betakarva elhagyta a világot, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Helyreállította a környék összedülőfélben lévő templomait és kápolnáit. Vásári énekesként építőkövet koldult az emberektől.

Október 1.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Teréz 1873. január 2-án született Alençon-ban Martin Lajos és Guérin Mária kilencedik gyermekeként. Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, és az apja öt lányával – a fiúk kiskorukban meghaltak - átköltözött Lisieux-be sógora, Guérin Izidor gyógyszerész családjához.

Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8- án volt elsőáldozó.

Két éves korától vágyódott a szerzetesi életre, e vágyát fokozta két nővérének, Paulinának és Máriának a kármeliták közé lépése. Elsőáldozásának évfordulójától kezdve másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kínozták, 1886 karácsonyán élte át ,,megtérését”. Felfogta, hogy Isten a felebaráti szeretetre hívja őt, mégpedig úgy, hogy a Megfeszített Jézus rajta keresztül akarja megváltó vérét kiárasztani a lelkekre.

1887 júliusában, amikor egy halálra ítélt gyilkos megtéréséért mondott imája meghallgatásra talált, elhatározta, hogy azonnal belép a kármeliták kolostorába, hogy ott imájával „minél több lelket megmentsen”. Édesapja hamarosan megadta beleegyezését, de a gyógyszerész nagybácsi csak később. Fiatal kora miatt azonban sem a kármeliták felettes püspöke, sem a bayeux-i püspök nem engedélyezte a belépést. Ezért Teréz édesapja és Céline nővére kíséretében Rómába utazott, hogy a pápától kérjen segítséget. XIII. Leó pápa az ügyet az egyházi elöljárókhoz, s végső soron Istenhez utasította. Ennek eredményeként december 28-án a bayeux-i püspök megadta a kolostorba lépéshez szükséges engedélyt.