Október 11.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Szent XXIII. János pápa családi neve Angelo Giuseppe Roncalli.Sotto il Monte községben, Bergamo közelében született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként 1881. november 25-én. Az alapiskola elvégzése után papi hivatást érezve jelentkezett a bergamói püspökség szemináriumába. Papi tanulmányait Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai doktorátust is szerzett. 1904. augusztus 19-én szentelték pappá.
A bergamói püspök magántitkárává nevezte ki, és egyúttal lelkipásztori feladatot is bízott rá: a fiatalokkal való foglalkozást. Közben professzorként egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított az egyházmegyei szemináriumban. Egyúttal társadalmi kérdésekkel, a világiak apostolkodásával, a környék vallási életének múltjával is kezdett foglalkozni.
Az első világháborúban eleinte betegápolóként tevénykenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetője lett, és az egyetemek lelkipásztorainak irányítója. 1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési Kongregációhoz, ahol fő feladata a missziók anyagi támogatásának szervezése volt. Az 1924/25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen patrológiát (ókeresztény irodalomtörténetet) tanított.
XI. Piusz pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és püspöki méltóságra emelte címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor választotta ki püspöki jelmondatát: Obedientia et pax (engedelmesség és béke). 1934-ben Görögország és Törökország pápai delegátusa lett. E helyeken számos ortodox (görög keleti) főpappal alakított ki jó kapcsolatot.
1944-ben párizsi nunciussá nevezték ki, ami akkoriban kitüntető, de nehéz „feladat” volt. Nemcsak Franciaországra figyelt, foglalkoztatták nemzetközi problémák is, ezért beutazta Itáliát, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sőt Észak-Afrikában is megfordult. A második világháború alatt a zsidók tízezreit mentette meg, később pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket is. Az UNESCO munkáját eleinte megfigyelőként követte, majd 1952-től a Vatikán állandó képviselője lett. 1953-ban kapta meg a bíborosi kalapot, s még ugyanebben az évben kinevezték velencei pátriárkává.
1958. október 28-án a konklávé őt választotta meg Szent Péter 261. utódának. A János nevet vette fel, s így lett a János-pápák között a XXIII. Pápaként is igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerűségével és humorával hamar népszerűvé vált.
1959. január 25-én, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában bejelentette, hogy 500 év után először római egyházmegyei zsinatot akar tartani. Ekkor jelentette be azt is, hogy szeretné befejezni az I. vatikáni zsinatot, és összehívni a II. vatikáni zsinatot. Szándékát sikerült megvalósítania, és 1962. október 11-én megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot.
Nyolc enciklikát adott ki, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája lett a leghíresebb. Ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta. Szerte a világon sokszor és sokféleképpen idézték szavait.
Ellenséges erők merényletet követtek el ellene. Végül sikerült életét megmenteni, de utána élete végéig sokat betegeskedett. Rómában halt meg 1963. június 3-án gyomorrákban. Haláltusáját a média segítségével az egész világ nagy együttérzéssel végigkövette. Szent Péter apostol 261. utódaként 1958 – 1963 között volt az Egyház látható feje.
2000. szeptember 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta. Szentté avatása 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban beatifikáló II. János Pál pápával együtt történt. Emléknapját október 11-én (a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.
János pápa egyszerű parasztcsaládból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, szerénységének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. A „nép” többféleképpen is nevezte XXIII. Jánost: A „jó pápa”, mert mindenki irányában igazán jószívű volt; a „világ plébánosa”, mert időről időre elhagyta a Vatikánt. Tudok-e szerényen viselkedni? Képes vagyok-e kilépni önmagam „fontosságából”?
Bár János pápa pápasága viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni. A katolikus egyház és a világ közti kibékülést, az elítélés helyett a megbékélést valamint az ökumenizmust hirdette. Sokat jelentett, hogy összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. Nekünk szóló fontos üzenete, hogy tanuljunk meg nyitottak és megértők lenni a másvallású és másnemzetiségű embertárs iránt.
*
„Az ágyam oltár, amely áldozatot követel. Kész vagyok feláldozni magam.”
(Szent XXIII. János pápa súlyos betegségben mondott szavai)