Október 22.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Karol Józef Wojtyła Krakkótól 50 km-re fekvő Wadowicében született. Édesapja katonatiszt volt, az édesanyja tanítónő. Hívő katolikus családból származott. Karol háromgyermek közül a legfiatalabb volt. Érettségi után beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre ésegy színjátszó iskolába. A német megszállás idején az egyetemet bezárták, ekkor egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott. Sokat sportolt (síelt, túrázott, kajakozott, úszott és focizott﴿, és különböző színjátszó körökben is szerepelt. 1932-ben édesanyját és 1941-ben édesapját is elvesztette.
1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba. Közben színtársulatban is játszott. 1946. november 1-jén szentelték pappá. Ezután Rómába küldték,hogy doktori tanulmányokat folytasson. Egy látogatás alkalmával a híres stigmatizált, Pio atya, megjósolta neki, hogy majd övé lesz „a legmagasabb tisztség az Egyházban”. 1948-banvisszatért Lengyelországba; ezután plébánosként és egyetemi lelkészként működött. 1951‒1953 között teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd az erkölcsteológiaprofesszora lett.
1958-ban püspökké szentelték és kinevezték krakkói segédpüspöknek. 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967. június 26-án pedig bíboros. 1962-1965 között részt vett amásodik vatikáni zsinaton. 1978-ban, VI. Pál pápa halála után a konklávé, amelynek ő is tagja volt megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 nap után elhunyt. Következett az új pápaválasztás, amelyen 1978. október 16-án őt, Wojtyła érseket választották meg.
Elődje tiszteletére vette fel a II. János Pál nevet. I. János Pál pápát utánozva ő is mint„Servum Servorum Dei” (Isten szolgáinak szolgája﴿. Egyszerűbb beiktatási ceremóniát akart, sosem utalt magára királyi többesben, és nem viselte a pápai tiarát.
1981. május 13-án egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra. A merénylet után sikeresen meggyógyult, később meglátogatta merénylőjét a börtönben, s megbocsátott neki.
Jóllehet IX. Piusz óta ő volt a legfiatalabb pápa, huszonöt év és két merénylet utánegészsége már nem volt a régi. 1991-ben állapították meg róla, hogy Parkinson-kórban szenved. Utolsó éveiben gyakran vetették fel, hogy mondjon le gyöngülése miatt, ő azonban tartotta magát a gyakorlathoz: a pápa nem mond le, hanem Istenre bízza a döntést, hogy meddig kell betöltenie hivatalát. 2005. február 1-jén kórházba szállították, mert influenzától és torokgyulladástól szenvedett. 2005. február 24-én ismét belázasodott és nehezen kapott levegőt, ezért újra kórházba vitték és gégemetszést hajtottak végre rajta. A húsvéti szentmisétnem tudta pontifikálni, csak integetni tudott a hívek ezreinek. Március 31-én újra belázasodott, de nem ment kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni. Ápriliselsején szívrohamot is kapott. Délután öt óra körül elveszítette az eszméletét, és április 2-án 21 óra 37 perckor elhunyt. Temetésére április 8-án került sor a vatikáni Szent Péter-bazilikában. Végső nyughelye a Szent Péter-bazilika altemplomában van.
II. János Pál pápasága alatt 14 enciklikát (körlevelet﴿adott ki. Ezenkívül írt még könyveket, színdarabokat és verseket is. Napjaink számára különösen fontos a Fides et Ratio, a hit és érzelem viszonyával, a filozófia szerepével foglalkozó enciklikája
Halála után a hívek egy csoportja kezdeményezte a pápa szentté avatását. Erre aszentté avatások szabályai szerint öt évet kellett volna várni, de az előírástól el lehet térni. Aboldoggá avatás egyik feltétele, hogy történjen legalább egy olyan csoda, amely bizonyíthatóan az ő közbenjárásának eredménye. II. János Pál esetében megvizsgálták egy francia apáca meggyógyulásának körülményeit és azt hivatalosan is megtörtént csodának ismerték el. Ennek következtében 2009 decemberében XVI. Benedek „tiszteletreméltó” címmel ruházta fel, majd 2011. május 1-jén boldoggá avatta. A szentté avatása XXIII. Jánossal együtt 2014. április 27-én volt a római Szent Péter téren nagy hívők sokasága előtt.
*
Boldogunk írja egyik könyvében: „Az Evangéliumban találunk egy alapvető ellentmondást: ahhoz, hogy megtaláljuk az életet, először el kell azt veszítenünk, hogy újjá tudjunk születni; először vállunkra kell vennünk a keresztet, meg kell halnunk, hogy megváltásban részesüljünk… Az Evangélium senkinek sem ígér könnyű életet, hanem magas elvárásokat támaszt.” Fontos és pontos üzenet ez, amelyet minden jó keresztény, sőt minden becsületes ember magáévá kell, hogy tegyen. Aki a keresztet nem fogadja el, sőt más vállára teszi, sohase lesz értékes ember. Elsősorban ebben kell keresni az emberi jólét és igazi békesség alapját!
II. János Pál ezt írja aFides et Ratio kezdetű enciklikájában: „A hit megerősíti a belső látást, mert megnyitja az észt arra, hogy az események előre törekvő folyamatában fölfedezze a Gondviselés tevékeny jelenlétét. Az ember fölismerheti az ész fényével útját, de akadálytalanul és gyorsan csak akkor tud a végére járni, ha keresését egyenes lélekkel a hit távlatára irányítja. Ezért az észt és a hitet nem lehet szétválasztani anélkül, hogy lehetetlenné ne válna az ember számára megfelelő módon megismerni a világot, Istent és önmagát.”
*
„Amikor az ember legyőzi önmagát, akkor jut el igazi emberségére. Ez az ember legnagyobb titka.”(Szent II. János Pál gondolataiból)