KANISIUS SZENT PÉTER áldozópap és egyháztanító

December 21.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Kanijs Péter német földön, Nijmegennben, 1521. május 8.-án született tekintélyes patrícius családból. Az ifjú Kanijs atyja akarata ellenére a teológiai tanulmányokat választotta. Kölnben szoros kapcsolatba került tudós és jámbor papokkal, akik a német egyházi megújuláson fáradoztak. Faber Péternél ‒ aki egyike volt Loyolai Szent Ignác társainak ‒ Mainzban elvégzett lelkigyakorlat után 1543 májusában belépett a Jézus Társaságba.

Kölnben körülötte megalakult a német föld első jezsuita közössége. Alig huszonnégy éves korában ő, Kanijs-Canisius Péter lett a katolikus papság és a polgárság szószólója. 1545- ben háromszor is ő képviselte V. Károly császárnál Köln városának érdekeit. Az augsburgi érsek fölfigyelt a fiatal jezsuitára, és magával vitte teológusként a trienti zsinatra, amelyet akkor Bolognába helyezték át.

1549-ben maga Ignác, a rendalapító jelölte ki németországi munkára. Péter atyának 1549-től kezdve három évtizeden át döntő része volt a hitszakadásban megrendült német egyház újjáépítésében. 1566 júniusában Ignác kinevezte az újonnan alapított felsőnémet rendtartomány élére. Személyes tekintélye és szent élete hozzájárult a hazai utánpótlás megindulásához, megteremtette a szükséges föltételeket a hatékony és tervszerű munka számára. Ezzel a Jézus Társaság az ellenreformáció átütő erejű tényezője lett.

Canisius Péter kora egyik nagyhatású szónoka, prédikátorta volt. Egyszer egy prédikációjában nevével játszva (canis= kutya) azt mondta, neki kutya kötelessége az igét hirdetrni, máskülönben néma kutya lenne (vö. Iz 56,10). Bármelyik városban prédikált, mindig annyian öszejöttek, hogy nem fértek el a templomban, sokan az ablakon keresztül tudták csak hallgatni szavait. Naplójának töredékei azt bizonyítják, hogy az Egyház iránti szeretet és hűség ugyanúgy az Istennel való állandó kapcsolatból született, és minden más tevékenységét is ez fogta össze. Vallásossága a devotio moderna szellemének megfelelő keresztény humanizmus volt, amelyet a Szentírás és az egyházatyák átfogó ismerete határozott meg. Ugyanakkor lelki életét kitüntető misztikus kegyelmek is kísérték.

Canisius tevékenysége lényegesen hozzájárult a katolikusok között az új öntudat ébresztéséhez. Egyszerre volt bizalmi embere a katolikus fejedelmeknek és a pápáknak is. Terjedelmes reformtervezetei különösen XIII. Gergely idejében voltak döntőek. Ellenreformációs működése nem az erőszak útján haladt,és társait is mindig mérsékletre ösztönözte. Különbséget tett a rosszindulatú és a tudatlanság miatt történt szakadás között.

Legszélesebb körű hatása katekizmusában volt, amelyet Luther katekizmusának ellensúlyozására szánt. A rövid kérdések és feleletek külső formája nem Canisius találmánya ugyan, de ő alkalmazta a legkövetkezetesebben. A katekizmusai életében kétszáznál több kiadást értek meg, és 12 nyelvre lefordították. A 19. századig több száz kiadásuk jelent meg.

1580. év végén Canisius Fribourgba ment, hogy fölépítse az újonnan alapított kollégiumot. Ez a halálát megelőző utolsó időszak volt, ekkor írta meg Lelki Végrendeletét. A  fennmaradt Lelki napló töredékei bepillantást engednek életébe és fáradhatatlan tevékenységébe. Itt, Fribourg-ban halt meg 1597. december 21-én 

Halála után rövidesen megindult tisztelete, szenttéavatása azonban (a jezsuita Rend időleges felosztása miatt) csak később következett be.  XIII. Leó pápa ,,Szent Bonifác után Németország második apostolának” nevezte. 1864-ben avatták  boldoggá.  XI. Pius pápa 1925-ben szentté avatta, és egyháztanítóvá emelte. A szent teste a fribourgi Szent Mihály-templomban nyugszik. Ünnepét 1926-ban vették föl a római naptárba, 1969- ben áthelyezték halála napjára, december 21-re.

*

Péter atya életcélja az Egyház tanainak védelme volt, de távol állt tőle minden fanatizmus. Írói nyelve az akkoriban – de későbben is ‒ szokásos durva vitákhoz viszonyítva föltűnően szelíd volt, s barátait is igyekezett mérsékletre bírni. Még Rómával szemben is hangsúlyozta meggyőződését, hogy a protestánsok többségének esetében nem lehet bűnös elszakadásról beszélni. A ránk maradt prédikációiban sohasem használt bántó kifejezéseket, az ellenfélről mindig tisztelettel beszélt. Istennek hála, napjainkban vallási téren, egyházaink között már megszűnt a durvaság és gyűlölködés.  Ellenben nagyon eldurvult a politikai és közéleti világ. A gyűlölet és egymás gyalázása mindennapivá vált. Csúnyaszavú „szépíróink” és faragatlan hangú kampányolóink tanulhatnának Szentünk szavaiból: „Bárcsak jobban szeretnénk őket, mint ahogy ők minket gyaláznak!”

Canisius Jól ismerte a nehézségeket, amelyek részben politikai indításúak voltak, részben pedig kényelemből fakadtak. A visszaélések és saját táborának renyhesége sokszor ilyen panaszra fakasztotta: ,,Péter alszik, Júdás virraszt!” Ennek ellenére semmi jelét sem találjuk nála a csüggedésnek vagy a kétségbeesésnek. Küldetésének, hivatásának mindig buzgalommal megfelelt. Gyakran sikerült bátorságot öntenie a rettegőkbe, a látszólag eredménytelenül dolgozókba. E mellett azonban sokszor gyakorolta a figyelmeztetést, komolyan szót emelt a kényelmes egyháziak ellen éppúgy, mint a hitükkel nem törődő katolikusok ellen. Mindez ma üzenetként kérdi tőlünk: Miért nem beszélünk eleget az evangélium igazságairól, miért vagyunk restek katolikus újságot is olvasni, vagy katolikus rádiót is hallgatni? Miért hiányoznak egyes hitközségekben a közös bibliaórák avagy felnőtteknek szóló hitoktatások? Pedig mindenütt volna rá lehetőség!

*

,,Sok ember félelme nagyobb a kelleténél, mert emberi segítséget keres és nem istenit.”(Kanizius Szent Péter)