December 7.
+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása
Ambrus 339-ben Trierben született, ahol atyja birodalmi tisztviselő volt: Édesanyja, buzgó keresztény asszony volt, aki férje halála után három gyermekével Rómában telepedett meg, és özvegyen egészen Istennek szentelte életét. Ambrus gyermekként arisztokrata környezetben élt. Irodalmi és jogi tanulmányai után birodalmi tisztviselő volt, harminc évesen pedig már a birodalmi főváros, Milánó kormányzója lett. Finom erkölcsi érzékkel és határozottsággal rendet teremtett a városban.
Milánó püspökének halála után, az új püspök megválasztásának napján, nagy volt a feszültség a városban. Ambrus, a város kormányzójaként tartott a legrosszabbaktól, ezért személyesen jelent meg a templomban, jóllehet mint katechumen nem választhatott és őt sem választhatták. Ám a választás folyamán egyszerre csak egy gyermek fölkiáltott: ,,Ambrus a püspök!” És a jelenlévők egy szempillantás alatt magukévá tették a ,,választást”. Ambrus becsületes ember és jó hivatalnok volt, de a kereszténységtől még távol állt, hiszen harmincéves kora ellenére a keresztségre még nem szánta rá magát. Érthető hát, hogy erélyesen tiltakozott, de meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt. Ezért hát felvette a keresztséget, majd a többi szentséget, s végül 374. december 7-én püspökké szentelték.
Ettől fogva új szakasz kezdődött életében: hozzáfogott, hogy életét püspöki hivatásához alakítsa. A vagyonát szétosztotta, és napjait munkával, imádsággal és tanulással töltötte. A hit titkai, lelkének mélységei, az imádságban tárultak föl számára, pontosabban szólva az imádságban találta meg a saját lelkét. Elsősorban hívei atyja és pásztora akart lenni. Magyarázta a szentségeket és a parancsokat, mert azt akarta, hogy a hit igazságainak erkölcsi és gyakorlati oldala is világosan álljon a hívek előtt. Szerette a liturgiát, ő maga is írt himnuszokat, és arra törekedett, hogy a nép énekléssel vegyen részt az istentiszeleteken. Irodalmi munkásságának legnagyobb része olvasásra szánt prédikáció. Ezekben gyakran magyarázta a Szentírást, és szüntelenül a bibliai személyekkel példálózott: Személyes tapasztalataiból ismerte, hogy korának, a 4. századnak társadalmát csak kis mértékben hatotta át a kereszténység, ezért tartotta fontosnak hangsúlyozni az Evangélium erkölcsi követelményeit. Tevékenysége az Egyház legjelentősebb püspökei és a négy nyugati egyházatya közé emelte.
Amikor az Egyházon belül egyre élesebben mutatkoztak meg a vagyon megszabta különbségek, Ambrus a szociális igazságosság apostolává lett. E téren a jogász szigorával és a moralista komolyságával pellengérezte ki a pénz hajszolását s a vagyon utáni törtetést. Az egyháztörténelem úgy tartja őt számon, mint olyan püspököt, aki az Egyház függetlenségének biztosítására szükségesnek látta fölhívni a figyelmet egy alapelvre: ,,A császár az Egyházban van, és nem az Egyház felett!”
A 397. év elején már nagyon meggyengült egészséggel diktálta a 44. zsoltár magyarázatát. Utolső mondata ez volt: ,,Nehéz dolog ily sokáig hordozni ezt a testet, amelyre már ráveti árnyékát a halál!” E szavak tanúskodnak arról, hogy élete várakozás volt Urára és Mesterére. 397. április 4-én, nagyszombaton hajnalban halt meg Milánóban. Ünnepét a húsvét miatt nem áprilisban, hanem december 7-én, püspökké szentelése napján üljük. A római naptárban a 12. század óta szerepel.
*
Szent Ambrus püspökként a katolikus hit védelmezője volt, mégpedig szokatlanul kemény védelmezője, mert az ariánusokkal szemben Jézus istenségének elismeréséért kellett harcolnia. Nem törődött az életveszéllyel sem. Bátran küzdött, hűségesen kiállt az igaz hit mellett még akkor is, amikor emiatt szembekerült a császári házzal. „Én magam is együtt éltem át vele a katolikus hit iránti szeretetét, erősségét, a szenvedéseket és a fenyegetéseket, amelyekben tettei s prédikációi miatt része volt.” - írja Szent Ágoston, aki atyjaként tisztelte őt, mert a keresztség áltlal „ő hozta a világra Krisztusban.”. Tudunk-e hálálkodni azoknak, akik hitünkben atyaként-anyaként álltak mellettünk? Kész vagyok-e vagy voltam-e mások hitének nevelője, erősítője lenni még bántalmak és gúnyolódások ellenére is?
Ambrus püspök nagy tisztelője volt a Szűzanyának. Nagyon finom választékossággal tudott beszélni róla. Írásaiban is sokszor magasztalja és dicsőíti. Ádventben vagyunk, az Úrjövet liturgikus időszakában élünk és vágyakozunk arra, hogy Jézus lelkünkben újra megszülessék. E várakozásunkban üzenetként hangzanak szent Ambrus szavai: „A test, amely egy férfiban és egy asszonyban kiűzetett a Paradicsomból, a Szűz által ismét összekapcsoltatott Istennel.”Köszönjük meg Szűz Máriának e kapcsolatban való „sorsdöntő részvételét”, és kérjük: Szent Fiával Szűzanyánk, bő áldását adja ránk!
*
,,Ha egy szegénynek adsz, nem a sajátodból adod, hanem az övéből. De te kisajátítod magadnak azt, ami mindenki javára adatott.” (Szent Ambrus püspök)