Június 24.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Szent Lukács írja le evangéliumában Keresztelő János születésének és névadásának csodálatos körülményeit. A Jeruzsálemtől nem messze fekvő Ain Karimban élt Zakariás zsidó pap és felesége, Erzsébet. Megöregedtek anélkül, hogy gyermekük lett volna, s ez szomorúsággal töltötte el mindkettőjüket. Az egyik napon Zakariásnak papi teendői közben a jeruzsálemi templomban „a tömjénoltár jobb oldalán” megjelent az Úr angyala. Gábriel közölte vele, hogy felesége fiút fog szülni, akit Jánosnak fognak hívni. Zakariás a maga és felesége öregségére gondolva nem hitt az angyal szavának, ezért büntésül megnémul. (vö.Lk 1,5-20) A papi szolgálat letelte után Zakariás hazatér és idős felesége „méhében fogan”. Ő pedig néma örömmel várja gyermeke születését.
Fél évvel később – írja Lukács evangélista – Gábriel főangyal megjelenik a názáreti Máriának, és hírül adja neki az örök Ige megtestesülését. Mária „igenje” után az angyal Máriát arról is értesíti, hogy rokona Erzsébet gyermeket vár. Ezért Mária Názáretből útra kel, hogy meglátogasssa várandós rokonát. Amikor Mária szíve alatt gyermekével megérkezik, a talákozáskor Erzsébet eltelt a Szentlélekel és „felujjongott a magzata”. Így János már anyja méhében prófétai küldetést kap.A gyermek születésekor a néma Zakariás táblára írva jelzi ‒ ahogy az angyal mondta ‒ a gyermek neve János lesz. Erre megnyílik az ajka és énekkel magasztalja az Istent (vö.Lk,1,57-79).
A továbbiakban még azt megtudjuk Lukácstól, hogy a gyermek János növekedett és lélekben erősödött. Majd a pusztában élt addig a napig, míg nyilvánosan fel nem lépett (vö.Lk 1,80). A júdeai pusztában éltek akkor az ószövetség jámbor emberei ‒ ezt a kumráni leletek is tanúsítják ‒ és készültek Isten végső megjelenésére.
Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára – olvassuk Márknál. (vö.Mk 1,1-4). A János-evangélium Betániát (1,28), később a Szalim közelében lévő Ainont nevezi meg Keresztelő János működési helyéül. Amikor a zsidók a Jordán déli folyásának vidékén meglátták a Keresztelő bőrövvel összefogott teveszőr ruháját és viselkedését, meg voltak győződve, hogy benne a régi prófétaság szellemében új Illés támadt. János pedig Illésnél nem kisebb bátorsággal hirdette meg a régi felszólítást: Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához! (Mt 3,2). Izrael ne ringassa magát álmokba: az Eljövendő nem fogja Isten népét világbirodalom fényébe emelni, hanem az ítélet végső aratását fogja elvégezni: ,,Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti” (Mt 3,12).
János mindenki számára hirdette a megtérést.Heródes fejedelem ellen is föllépett, mert elcsábította mostohatestvére feleségét, Heródiást (Mk 6,18). A fejedelem vétkét oly bátran megnevezte, hogy ezért börtönbe került. A zsidó történetíró, Josephus Flavius tudósít arról, hogy Jánost Mahérusz várába zárták, a Holt- tengertől keletre, ahol Heródesnek pompás palotája volt. Heródiás „a feleség” csak az alkalmat várta, hogy a kellemetlen erkölcsbírót végleg félretegye. Az alkalom megjött: egy nagy ünnep boros hangulatában mostohalányának, Szaloménak tánca nyomán csapdába ejtette a kéjsóvár fejedelmet, és ajándékként a rab János fejét kérte tőle (vö.Mk 6,17- 29). Így halt vértanúhalált Keresztelő János.
János az a próféta, aki mint közvetlen útkészítő egészen a kezdődő Istenország küszöbéig vezet. ,,A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed.”- mondta Jézus (Lk 16,16). Maga Jézus lett János isteni küldetésének és prófétai nagyságának tanúja azzal, hogy fölkereste a Jordán folyónál, és megkeresztelkedve vallomást tett prófétai igehirdetése és Isten népének fölkészítése mellett (vö. Mk 1,9). János igazi próféta volt, az utolsó és a legnagyobb a próféták közül. Nemcsak hirdette, hanem be is mutatta kortársainak az Üdvözítőt. De, ahogy János apostol írja: ,,Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról” (Jn 1,8).
*
„Aki utánam jön, erősebb nálam” – hirdette Keresztelő János, Ezzel összefüggően írja Szent Ágoston: Az a tény, hogy Zakariás szava megjön János születésekor, ugyanazt jelenti, mint a templom függönyének szétszakadása Jézus keresztrefeszítésekor. Megoldódik a nyelv, mert megszületik a hang. János az időben hangzó pusztában kiáltó hang, Krisztus azonban a kezdettől hangzó örök Ige.Erre az Igére kell nekünk is hallgatnunk, akit Egyházunk hirdet az evangélium nyomán.
Keresztelő Jánosról azt írják a Szentírás tudósai, hogy ő még teljesen az ószövetségi prófétaság talaján áll. Jézus messiási, üdvözítő műve másképpen kezdődött, mint bárki is várta volna közülük, és másképp is folytatódott. Keresztelő János sem tudta, hogy a Messiásnak először Isten kegyelmi idejét kell meghirdetnie, a szenvedésnek és bűnnek alávetett emberiség Megváltójaként kell megmutatkoznia. Csak ezek után jön ítélni, megszüntetni a világ minden baját és jogtiprását, s üdvőzíteni a választottakat. János ezt nem tudta, de mi már tudjuk. Éppen azért ne higgyünk semmiféle „világvége-eljövetelnek”. A megváltás már Jézus által megtörtént, de még hosszú kegyelmi idő kell ahhoz, hogy Jézus eljöjjön és üdvözítse a megtérő emberiséget. Keresztény előkészület és bizalomteli várakozás a mi feladatunk.
*
„Aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni!”(Keresztelő Szent János szavai Jézusról, Mt 3,11)