Június 9.

Mons. Koller Gyula atya rovata

* Niszibisz, 306. 

Efrém 306-ban a mezopotámiai Niszibiszben (ma Nusaibin, Délkelet-Törökország) született, mely akkoriban a Római birodalom erős és fontos határerődítménye volt. Szülei keresztények voltak és keresztény hitben nevelték, de csak tizennyolc éves korában keresztelték meg. Efrém akkoriban az ismert niszibiszi Jakab püspök mellett élt, de nagy hatással volt rá Vologezesz püspök is. Hamarosan, mint diakónus a niszibiszi iskola ünnepelt tanára lett. Itt elsősorban a Szentírás tanulmányozása folyt. Természetesen a város nem volt alkalmas a nyugodt szellemi munkához. A perzsák háromszor is ostrom alá vették. Amikor 363-ban Niszibisz a perzsáké lett, Efrém visszavonult a nyugatra eső Edesszába (ma Urfa Délkelet-Törökországban). E városnak ősi keresztény múltja volt. Az ottani arám dialektusban alakult ki a szír irodalom, amelynek alapítója és legjelentősebb képviselője Efrém volt.

Június 8.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Ágnes 1205-ben született Prágában. Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk leánya volt. Hatalomra törő apja a kis Ágnest afféle figuraként ide-oda mozgatta politikai sakktábláján. Először gyerekként eljegyezte a sziléziai Henrik herceg, egyik fiával. Jövendő férje édesanyja, a későbbi Szent Hedvig, a trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Az a három év, amit Ágnes ezeknél a magasan művelt nővéreknél töltött, döntő hatással volt egész életére.

Jegyese halála után hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták. Közben a becsvágyó apa II. Frigyes császár trónörökösének ígérte feleségül. Hamarosan azonban az időközben megözvegyült II. Frigyes császárnak „ajánlotta” föl. Annak ellenére, hogy felnőtt lánya mindenáron szerzetesnő akart lenni, eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor került volna, meghalt I. Ottokár király, s ekkor Ágnes a pápa segítségével rávette Frigyes császárt, hogy adja vissza szabadságát.

Június 6.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Norbert 1080 körül született, valószínűleg a hollandiai Gennepben, nemesi családból. Az ifjú Norbertnek másodszülöttként egyházi javadalmat kerestek, és már nagyon korán el is helyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban. Felvette a kisebb egyházi rendeket, mert így már élvezhette az egyházi jövedelmeket, anélkül, hogy vállalta volna a papi hivatal kötelezettségeit. Ezért hát gazdag és pompakedvelő életet élt. A vígkedélyű ifjút származásánál fogva szívesen látták Frigyes kölni érsek és V. Henrik császár udvarában. Az udvari élet tetszett neki, és otthonosan mozgott benne, ezért életét inkább a földi örömökre rendezte be, mint a lelkiekre.

1110-11-ben a kölni érsekkel együtt elkísérte Rómába V. Henrik császárt, aki  követelni ment a pápához a maga számára az egyházi hivatalokba való beiktatás (az invesztitúra) jogát. Amikor a tárgyalások nem a császár kedve szerint haladtak, rabságba vetette a pápát. Ezzel Norbert, mint a császtár kísérője nyilván egyetértett. A források arról szólnak, hogy 1113-ban V. Henrik fölajánlotta Norbertnek Cambrai püspökségét. Akkoriban egy-egy püspöki szék jutalom volt a hű királyi szolgálat éveiért. Norbert azonban nem fogadta el. Lehet, hogy azért mert eléggé gazdag volt úgyis,  de az is lehetséges, ‒ mivel már nem is volt teljesen a császár híve ‒ attól félt, hogy ezáltal összeütközésbe kerül az egyházi előírásokkal.

Június 5.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A 672/675 közötti években Anglia egyik tartományában születettés Winfried névre keresztelték. Életének első negyven évéről csak annyit tudunk, hogy bencés kolostorokban nevelkedett. Harminc éves lehetett, amikor pappá szentelték. Utána tanár lett Nurslingben.

Negyven éves volt már, amikor 716 kora tavaszán misszióba indult a szárazföldön élő germán törzsek, a frízek közé. Jóllehet a missziós munka „keménységét” bírta, kényszerből mégis ott kellett hagynia. Gazdag tapasztalatokkal tért vissza Nurslingbe, ahol 717-ben a kolostor apátjává választották. Ezek után másodszor is elhagyta hazáját, és Rómába ment, hogy átvegye II. Gergely pápa az angolszászoknak adott teljes fölhatalmazását a ,,pogányok missziójához”. Ekkor vette föl a Bonifác nevet.

Először Türingiába, majd a frank uralom alatt álló frízek földjére ment, ahol már győzött a kereszténység. Missziós tevékenysége mellett szervező munkát is végzett. Megreformálta az erősen elvilágiasodott egyházközségeket, és megalapította első kolostorát. 722-ben Rómában püspökké szentelték, és folytathatta Hessen misszionálását: kidöntette Donar istenség tölgyfáját, fájából felépítette a Szent Péter-templomot. Ezzel a tettével megingatta a régi istenekben való hitet.

Június 1.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Jusztin Szichemben, Palesztina Szamária nevű tartományában egy polgári családban született a 2. század elején.  Apját Priscusnak, nagyapját Bacchiusnak hívták. Családja római eredetű lehetett, mert a római szellemiségnek felelt meg az a nagyvonalú neveltetés, amelyet Jusztin ifjúságában élvezett. Saját elbeszélése szerint semmiféle provinciális nézet vagy szokás nem akadályozta, mint filozófus, a bölcsesség szerelmese maga kereste magának az utat személyes életformájához.

Jusztin maga írja le, hogyan kereste fiatalemberként a tudást. Egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, hogy elmélyedjen náluk az igazságba, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett. Végül egy napon a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tiszteletreméltó idős emberrel (nevét óvatosságból elhallgatja), aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Jusztin készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott prófétákra, akik üzeneteikkel az egyetlen Istenhez vezetnek, és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.