Június 22.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Morus Tamás Londonban, 1478. február 7-én született. Apja bíró volt, s fiát igen korán iskolába küldte. A tehetséges fiú tizenhárom éves korában az érseki udvarba került apródnak, onnan hamarosan az oxfordi egyetemre küldték. Két év múlva visszatért Londonba, s ott fejezte be tanulmányait. Huszonhárom éves korában már ügyvéd volt. Három évvel később tagja lett a parlamentnek. Tamás lelkes humanista volt, angol és latin költeményeket írt, és előadásokat tartott. Egy időn át arra gondolt, hogy pap lesz, de rájött, hogy nincs papi hivatása, és megházasodott. Házassága igen boldog volt, belőle három lány és egy fiú született.
1511-ben, amikor hatévi házasság után meghalt a felesége, négy kisgyermeke miatt újra megházasodott. A mostoha a gyermekeknek jóságos anyja lett. Tamásnak jó apaként leányainak is megfelelő képzést adott. A ház barátai és gyakori vendégei közé tartoztak a kor legjelentősebb emberei: Híre nőtt, s egyre több jogászi és diplomáciai megbízatásokat kapott. Mint költő és író is tevékenykedett. Utópia című könyve világhírű lett: olyan gondolatokat fejt ki benne, amelyek messze túlmutatnak saját korán.
A család buzgón ápolta a vallásos életet. Minden este közös imára gyűltek össze, a gyermekek közül az egyik egy szakaszt olvasott föl a Szentírásból. Tamás pedig mindennap szentmisére járt.
1509-ben VIII. Henik lépett az angol trónra. Kezdetben úgy látszott, hogy kitűnő uralkodó és az Egyház hű fia lesz. De 1522-ben beleszeretett Boleyn Anna udvarhölgybe és megkísérelte Rómában érvényteleníttetni a spanyol hercegnővel több éve tartó házasságát. Amikor ez nem sikerült, elhatározta, hogy elszakad Rómától. Hogy ezt a néppel elfogadtassa, 1529-ben Morus Tamást nevezte ki kancellárjává, akiről azt hitte, védeni fogja mind a világi, mind az egyházi hatóságok előtt. A kancellár azonban védelem helyett várta a király „szerelmi kiábrándulását”. Ehelyett a király arra kényszerítette a papságot, hogy ismerjék el az ,,angol egyház oltalmazójának és fejének”. Sir Thomas erre 1532. május 16-án benyújtotta lemondását.
Ezután Tamás másfél éven át visszavonultan élt, és nem ment el az ünnepségre sem, amelyen Boleyn Annát királynővé koronázták. Amikor a pápa a házasságot érvénytelennek nyilvánította, és kimondta a kiközösítést, Henrik király a parlamenttel az angol egyház egyetlen fejévé nyilváníttatta magát, és követelte mindazt a hatalmat és méltóságot, ami a pápa kiváltsága. Minden alattvalónak esküt kellett tennie ez új törvényre. Amikor Tamás megtagadta az eskütételt, a hírhedt londoni Towerbe zárták.
Fogságában szemlélődő életre adta magát, s ennek szellemében tűrt éhséget, hideget és kínzásokat. Eleinte családja meglátogathatta, mert remélték, hogy az aggódó családtagok ráveszik az eskü letételére. Amikor ez nem sikerült, megtiltották a látogatásokat. Ezek után Sir Thomas már belsőleg készen állt a vértanúságra. 1535. június 22-én lefejezték Fisher bíborospüspököt. Kilenc nappal később Tamást is bíróság elé állították. Ott, amikor kifejtette, nem hajlandó letenni a kért esküt, halálra ítélték. Július 6-án vezették a vesztőhelyre. Nyugodt és derűs volt, mint mindig. A vejét arra kérte, hogy adjon egy aranyat a hóhérnak.
Morus Tamást barátjával és sorstársával, Fisher János bíborossal együtt 1886-ban avatták boldoggá. Szentté pedig 1935-ben.
*
Morus Szent Tamás egész életében rendkívül szerény, és igénytelen volt. Ezt édesapjától tanulta, aki szigorúan nevelte. Az élvezetektől távol tartotta magát, a kicsapongást mindig kerülte, de sosem veszítette el humorát. Érveit mindig szabadon és félelem nélkül adta elő, ennek következtében – írják róla – „visszafogta magát” az anyagiak és a kitüntetések utáni törtetéstől, helyette London szegénynegyedébe járt, hogy támogassa a rászorulókat. Morus elődjei alatt napirenden voltak a megvesztegetések. E szokásokkal ellenére kancellárként „lefizethetetlen” ember maradt. Ahol jog és igazságosság forog kockán, ott nem számít sem tekintély, sem személy –mondta. Milyen szép és kiegyensúlyozott lenne életünk, ha sem „fönt”, sem „lent” nem fordulna elő csalás vagy vesztegetés. Próbáljunk meg Morus Tamás példájára legalább a saját környezetünkben óvakodni a korrupció átkától!
Amikor VIII. Henrik az ügyvédként szerfölött sikeres Mórus Tamást lordkancellárnak kinevezte, ő ezt írta barátjának, Fisher püspöknek: ,,Nem szívesen jöttem az udvarba, bizonytalanul érzem magam: mint egy lovas, aki rosszul ül a nyeregben.” Amikor aggodalommal látta, hogy a király „étvágya fékezhetelen”, lemondott kancellári tisztségéről. Aztán pedig nem volt hajlandó aláírni a királynak pápai jogokat biztosító törvényt. Amikor börtönbe zárták, erőszakkal is, rábeszáléssel is próbálták „aláírásra” bírni. Ő mindvégig kitartott amellett, amit bíráinak mondott: világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat. Utána nyugodt lélekkel várta a halált. Morus Tamást 1935-ben avatták szentté. Oltárra állították, hogy mi, késői „utódok” is tanuljunk tőle hűséget. Tegyük magunkévá a boldoggá avatott II. János Pál pápánk szavait: Ne féljetek! Legyetek hűségesek Jézushoz és Egyházához!
*
„Az Isten nem büntethetné érzékenyebben az embert, mint ha megengedné, hogy minden a kívánsága szerint történjék” (Morus Tamás szavai)