Január 7.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Spanyolországban a Barcelona melletti Penyafort várában, nemesi családban született. Tehetsége és szorgalma folytán gyorsan elvégezte az iskolákat. Magasabb tanulmányokra a bolognai egyetemre ment. Egyházjogi tanulmányai után megszerezte a doktorátust s utána pappá szentelték. Húsz éves volt, amikor szülővárosa meghívta a bölcselet és kánonjog tanárának. Harminc éves korában, Bolognában lett egyetemi tanár. Néhány év múlva, mint híres tudóst Barcelona püspöke rávette, hogy térjen vissza spanyol hazájába. Otthon Rajmund székesegyházi kanonokként szolgált és bizonyos egyházkormányzati feladatokat látott el. Alig múlt el 40 éves, mikor váratlanul lemondott minden káptalani méltóságáról és javadalmáról, s belépett a domonkosok rendjébe. Egyszerű szerzetesként tovább folytatta egyházjogi kutatásait: a pápa megbízásából összegyűjtötte és átdolgozta az addigi jogi normákat, s összeállította az első, valóban tudományos egyházjogi gyűjteményt Ezek után IX. Gergely pápa berendelte Rómába, a pápai kúriába. 1236-ban egészségi állapotára hivatkozva kérte, hogy visszatérhessen hazájába. Ismét egyszerű barátként, a barcelonai domonkos rendház tagja lett.
Az 1237-ben elhunyt általános rendfőnök utódjául a domonkosok Rajmundot választják meg, s ő engedelmességből kénytelen volt elfogadni. Jogászként átdolgozta domonkos rend szabályzatát, amit a rendtagok el is fogadnak. Munkája végeztével fölmentését kérte rendfőnöki tisztsége alól. Végül is engedtek sürgető kérésének. Ezek után újabb jogi előírásokat gyűjtött össze, s megírta a gyóntatók jogi summáját. Ismert és keresett gyóntató volt. Először a pápának, később Jakab spanyol királynak, majd több püspöknek és egyházi elöljárónak is. Ezenkívül, ha kellett, az egyházi ügyekben is szívesen segédkezett. Nolaszkói Péter abban az időben alapította a Fogolykiváltó rendet —a hadjáratok folyamán rabul esett keresztények kiváltására. Kérésére Rajmund megírta a rendi szabályzatot. Egy ideig személyesen is segítségére volt a nehéz munkában. Majd onnan is hazavonult és a kolostor csendjében foglalkozott az egyházjogi kérdések összegyűjtésével s megoldásával. A magányban, egészen haláláig, teljes szívvel szolgálta az Istent és a tudományt. Barcelonában a domonkosok kolostorában halt meg, 1275. január 6-án, közel száz éves korában.
*
Szent Rajmund a tudományok embereként áll előttünk. Főnemesi család sarjaként megélhetett volna a családi vagyonból és összeköttetésekből is. De ő nem tétlenül uralkodni akart, hanem szorgalmas hűséggel szolgálni. Diákként odaadó szorgalommal tanult, majd tanárként tanítványait szolgálta, szegény sorsú diákjait anyagilag is kiszolgálta, papként pedig Isten szolgálta. Ez az első üzenet, amelyet Szent Rajmund hosszú évek távlatából küld felénk. Minden mai fiatalnak üzeni, —ha valami és valaki akar lenni —ne összeköttetésben, ismeretségben és anyagi juttatásokban bízzon. Mert valójában csak a szorgalom, a tanulmányokban való elmélyülés, az odaadó hűség és a szükséges áldozatok vállalása visznek előbbre és tesznek megbecsültté Isten s ember előtt.
Szent Rajmund már híres tudós és kitüntetések birtokosa, amikor elhagyja hivatalát, nem fogadja el a felkínált püspökséget sem, hanem belép a domonkos barátok kolduló rendjébe. Azt írták róla, hogy tehernek érezte a méltóságot és tiszteletet. Tudományánál nagyobb volt az alázatossága és szerénysége. Ez a második fontos üzenet, amelyre érdemes felfigyelni fiatalnak és idősebbnek egyaránt. Ez nemcsak az egyházi embereknek szól: náluk megkövetelendő. De mindenki örömmel venné, ha elöljárója, fölöttese tudna alázatos és szerény lenni. Milyen jó lenne, ha nem kellene állandóan keresni a főnök „kedvét” és elviselni „egyéni kívánságait”. Tisztelettel kérném most az év elején azokat, akiknek fölöttünk hatalma van, hogy ebben az esztendőben legyenek szerényebbek és alázatosabbak. Mindenki örülne, ha a főnökök a kitüntetések és „juttatások” hajszolása helyett, a lemondásban tűnnének ki.
Jól tudjuk, hogy Rajmund kiváló tudósa volt nemcsak az egyházjognak, de minden más jogi kérdésnek is. Jól tudta, hogy a jog nemcsak arról szól, amihez jogom van, amit követelhetek magamnak, hanem azt is tárgyalja, ami a kötelességem. Ő maga a kitüntetéseket is csak addig fogadta el, amíg a vele kapcsolatos kötelességeknek eleget nem tett, aztán csakhamar leköszönt róla. Milyen jó lenne, ha ezt az üzenetét is komolyan vennénk: nem törtetnénk a kitüntetések és magasabb rangok után, hanem végeznénk szívvel, becsülettel munkánkat, hivatásunkat. Higgyük el, ha igazán megérdemeljük a kitüntetést és „feljebbjutást”, jön az magától is, ahogy az ő esetében nem egyszer történt. Ha más nem, Isten biztosan megadja a jutalmat.
Szent Rajmund, könyörögj értünk, hogy üzeneteidet komolyan vegyük és pártfogásoddal meg is valósítsuk!
*
Cicero: „Summum ius summa iniuria – a túlzott szigor jogtalanságot szül.”