Január 2.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Vazul előkelő családból származott, a kappadóciai Cézárea városában született 330 körül. Egészsége már fiatalon meggyengült, májbaja végigkísérte életét Családjának vagyoni helyzete megengedte, hogy hosszú időn át csak tanulmányainak éljen. A tanulást Cézáreában kezdte, majd Konstantinápolyban folytatta, itt lépett életre szóló barátságra Nazianzi Gergellyel és Athénben vele együtt fejezte be. Széleskörű tudást és szellemi műveltséget szerzett.

Tanulmányai befejezése után a közéletben ragyogó pályafutás lehetősége állt előtte. Ő azonban elutasította az ajánlatokat és igaz keresztény életet kezdett élni „keresve az evangélium igazságának csodálatos világosságát”. Úgy érezte, ha vállalja a szerzetesi életet, eltölti az ősegyház erős hite, és ez nagyon megfelelt tökéletességet kereső vágyainak. Az Írisz folyó partján fekvő családi birtokára, egy távoli völgy mélyére vonult vissza. Örömmel fogadta hasonló felfogású társak csatlakozását és Szerzetesi Szabályokat fogalmazott. A fegyelem szigorú, az engedelmesség feltétel nélküli volt. Az élet imádságban és munkában telt, de úgy, hogy megmaradt az egyén belső és szellemi szabadsága. A keleti Egyház szerzetesei mindmáig e szabályok szerint élnek.

Január 2.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Nazianzi Szent Gergelyt az Egyház együtt ünnepli barátjával, Nagy Szent Vazullal.
Gergely Arianzban született 330-ban, előkelő kappadókiai családban. Apja egy zsidó-keresztény szektához tartozott, anyja, Nonna, buzgó keresztény volt. Felesége hatására az apa megtért, sőt püspök lett Nazianzban, egy vidéki kisvárosban. Gergely egész fiatalon megismerkedett nemcsak a kereszténységgel, hanem az antik kultúra kincseivel is.

Korának leghíresebb iskoláiba járt: a kappadókiai Cézáreában, a palesztinai Cézáreában, Alexandriában és Athénben. Gergely szívesen diákoskodott, Szent Vazullal kötött barátsága is itt kezdődött. A tudomány mindig jobban vonzotta, mint a gyakorlati élet.  
Tanulmányai után visszatért Kappadókiába, ahol rétorként lett ismertté. Szülei unszolására Nazianzban telepedett le. Az akkori idők szokásának megfelelően felnőttként itt vette föl a keresztséget apja kezéből, aki ekkor már annyira idős volt, hogy alig tudta ellátni püspöki teendőit. Mivel szükség volt fiatal erőre, apja a keresztség után az egyházközösség kívánságára pappá szentelte Gergelyt. Ő azonban elmenekült otthonról és Vazulnál keresett menedéket. Miután barátja lelket öntött belé, hazatért.