pozsonyikatolikusok - A rapid template development framework

Egy születésnap ünneplése. Ha szeretnénk akár csak nagyvonalakban is lelki szemeink elé idézni azt, hogy hogyan is ünnepeli valaki a saját születésnapját, vagy hogyan ünnepelnek valakit születésnapja alkalmából más emberek, fontos tényező annak meghatározása, hogy hány éves a szóban forgó ünnepelt. Mert hiszen képzeljük csak el a rokonságban született kisgyermek első születésnapját, amikor a szülők és nagyszülők örvendező figyelemmel kísérik a cseperedő gyermeket, a játék mellé csomagolt, gyors kinövésre ítélt ruhácskát ajándékozva, vagy pedig azt a bizonyos tizennyolcadik születésnapot, amit a fiatal, újdonsült felnőtt baráti körben ünnepelve fontos mérföldkőnek, új felelősség, de talán még inkább új engedmények és lehetőségek nyitányaként él meg. Aztán feleleveníthetők a kerek születésnapok: a munkahelyi kollégákkal is megünnepelt ötvenesek, hatvanasok, vagy épp a már szinte friss nyugdíjasnak számító további jubilánsok ünnepei. De kerüljenek említésre a kerek nyolcvanadik, kilencvenedik vagy további születésnapok megünneplései is, amelyeknek igazi idillje talán abban rejlik, hogy mint amikor a terebélyesedő fa egyre szélesebbre nyúló ágai a forró nyárban kellemes árnyékot nyújtanak, az idős embert körülölelő nagy család, a gyerekek, unokák, dédunokák, a családfa szerteágazó lombozatának tagjai ilyenkor kicsit megállnak, talán eltűnődnek, talán hálát adnak, köszönetet mondva ünneplik a „fa törzsét”, amelyhez odatelepedve a hűs árnyék a maga csendességében, egyszerűségében is élvezhető. A tárgyi ajándékoknál sokkal értékesebb idő, odafigyelés, látogatás talán sok idős embernél bizony azt az óhajt szüli, bárcsak évente többször lenne hasonló alkalom… E néhány példából is látjuk, hogy az ember életútja során más és más módon ünnepeli születése évfordulóit vagy épp ünnepel együtt másokkal. Az ünnepelt vagy annak köszöntői bár ugyanazok a személyek maradnak, mégis változnak, nőnek, alakulnak. S ennek függvényében módosul a születésnap ünneplése is.

Tej- és gluténmentes, szója- és pálmaolajmentes vagy éppen cukormentes szaloncukor is kapható már a széles kínálatú üzletekben. Az adventi, egyes helyeken műanyagmentes vásárokon alkoholmentes puncsot is árulnak. A karácsonyi receptek közt keresgélve ma már akár liszt- és tojásmentes, sőt, úgynevezett mindenmentes mézeskalács tippek sorozatából is lehet kedvünkre válogatni. Az internet böngészőjének a „hulladékmentes karácsony” kifejezés sem idegen. S még sorolhatnánk, mi mindentől lehet egy étel, egy termék, egy kezdeményezés vagy esemény mentes. Egészségügyi okból, elvből, elővigyázatosságból, odafigyelésből vagy éppen divatból kifolyólag egyre gyakrabban találkozunk az említett, vagy ezekhez hasonló „mentes”-kifejezésekkel, életmóddal. De vajon mi az, amitől az életünk, amitől a karácsonyunk nem szabad, hogy mentes legyen? Még ha sajnos gyakran már közhelynek is számít a „szeretet ünnepe” kifejezés – talán mert a konzumvilág kínálata és nyomása miatt más, eléggé negatív tapasztalataink is vannak az üzletekben túl korán kezdődő „karácsonnyal” kapcsolatban –, az igazi karácsonynak és tágabb értelemben az életünknek – ünnepnapoknak, az ünnepre készülés időszakának, de hétköznapjainknak sem – nem szabad, hogy szeretetmentesek legyenek. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy közénk jött a Szeretet. Ajándékká lett értünk a Szeretet, a megváltó Szeretet. Ez tény. Nem csupán érzelem, nem pusztán idillikus legenda. Világunkat és benne minket is érintő valóság. „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet” – olvassuk a Szentírásban.

A koszorú megáldására a templomban kerül sor a vasárnapi szentmisék keretében advent kezdetén. Otthon e koszorú mellett összegyűlhet a család. Akár szombatonként este, akár vasárnap az ebédkor vagy szintén este, s közösen végezhetik a gyertyagyújtás szertartását. Az alábbi menet is segítségül szolgálhat, ám bizonyos részek kihagyhatók belőle, illetve más részekkel is kiegészíthető. S nem utolsó sorban javasolt, hogy a család hétköznapokon is találjon egy kis időt a koszorú mellett összegyűlve a közös imára, éneklésre, szentírási részek olvasására.

Október – a rózsafüzér hónapja

Egyénileg és családonkéntis be lehet kapcsolódni a közösségünkért felajánlott októberi ájtatosságba.

2020. október 1. és 31. között – lehetőség szerint naponta – imádkozza el a kiválasztott rózsafüzér tizedet, felajánlva azt saját családjáért, közösségünk nagy családjáért és annak minden kiscsoportjáért, mindazokért, akik ebbe a kezdeményezésbe bekapcsolódnak.

VIDEO - kattintson IDE

„Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány” – olvashatjuk a Katolikus Egyház Katekizmusában. A barokk templomok díszes oltárai, a karácsonyi képeslapok, a kisgyermekek ágya fölé függesztett színes képek angyal-ábrázolásai mellett fontos, hogy egy másabb képet is kialakítsunk magunkban a szóban forgó teremtményekről. Nem az ezoterika kínálta gazdag irodalom, hanem a Szentírás, az Egyház tanítása, a vallásunk tanításával összeegyeztethető művek szolgáljanak segítségül. Csakúgy, mint hitünk tárgyának más-más területein is. Fontos, hogy a hitünkkel kapcsolatos témákban tovább képezzük magunkat. Fontos, hogy hitünk igazságairól elgondolkodjunk, gazdagítsuk ismereteinket, hogy helyesebben lássuk az összefüggéseket. Talán nem egyszer azzal találjuk szemben magunkat, hogy hittani tudásunk bizonyos dolgokban nem sokat bővült a kisgyermekkorban megtanultak óta. Pedig az élet más dolgaiban sem állhatunk meg a fejlődésben az első éveinknél. Nagyon hasznos már kisgyermekként hallani és tanulni Istenről, angyalokról, bibliai szereplőkről, Jézus életéről, továbbá rímes, verses imákat megtanulni és rendszeresen mondani azokat – nélkülözhetetlen szerepe van ebben minden szülőnek –, ám fokozatosan, az ember testi-lelki fejlődésével harmóniában mind az imaéletnek, mind a hitbeli ismereteknek is tovább kell fejlődniük.