„Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány” – olvashatjuk a Katolikus Egyház Katekizmusában. A barokk templomok díszes oltárai, a karácsonyi képeslapok, a kisgyermekek ágya fölé függesztett színes képek angyal-ábrázolásai mellett fontos, hogy egy másabb képet is kialakítsunk magunkban a szóban forgó teremtményekről. Nem az ezoterika kínálta gazdag irodalom, hanem a Szentírás, az Egyház tanítása, a vallásunk tanításával összeegyeztethető művek szolgáljanak segítségül. Csakúgy, mint hitünk tárgyának más-más területein is. Fontos, hogy a hitünkkel kapcsolatos témákban tovább képezzük magunkat. Fontos, hogy hitünk igazságairól elgondolkodjunk, gazdagítsuk ismereteinket, hogy helyesebben lássuk az összefüggéseket. Talán nem egyszer azzal találjuk szemben magunkat, hogy hittani tudásunk bizonyos dolgokban nem sokat bővült a kisgyermekkorban megtanultak óta. Pedig az élet más dolgaiban sem állhatunk meg a fejlődésben az első éveinknél. Nagyon hasznos már kisgyermekként hallani és tanulni Istenről, angyalokról, bibliai szereplőkről, Jézus életéről, továbbá rímes, verses imákat megtanulni és rendszeresen mondani azokat – nélkülözhetetlen szerepe van ebben minden szülőnek –, ám fokozatosan, az ember testi-lelki fejlődésével harmóniában mind az imaéletnek, mind a hitbeli ismereteknek is tovább kell fejlődniük.

Három főangyalt ünnepel Egyházunk évről-évre. Főangyalnak hívjuk őket fontos küldetésük miatt. Mihály, Gábor és Rafael a Bibliában név szerint is említésre kerülnek. Megemlékezünk a szent őrzőangyalokról is. „Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszi őrségük és közbenjárásuk. (…) A keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldog társaságából.” (KEK 336) Ez is a gondoskodó Isten szeretetének ajándéka. Mint annyi minden egyéb. Hitünk igazságainak ismerete – már amennyire emberként az isteni titkokba képesek vagyunk belemerülni – ahhoz vezet, hogy mind jobban felfedezzük, tudatosítsuk, s így tudatosan megköszönjük Istennek végtelen szeretetét, amely irgalmas, törődő, felemelő, méltóságot adó, ki nem érdemelt, mégis túlcsorduló.

 Molnár Tamás (Remény, 2016)