Homília az évközi idő 16. vasárnapján (A)
Jézus gyakran szólt példabeszédekben hallgatóihoz. Az adott történelmi kor és földrajzi hely konkrét kultúrájában emberi létezést vállaló második isteni személy gyakran a mindennapi életből vett hasonlatok segítségével tanított. Egyszerű és érthető példákat használt, hogy minél hatékonyabb módon közelebb vezesse hallgatóit az isteni tanítás megértéséhez. Az evangéliumban elénk tárt példabeszédek nekünk is segítségünkre vannak, hogy a lelki dolgokról, az Isten országáról szóló tanítást könnyebben megértsük.
Isten tanítására és vezetésére nyitottan, jó termőtalajként fogadjuk tehát Isten Igéjét – a magot, hogy bennünk kibontakozzon és gyümölcsöt hozzon. Ilyen lelkülettel olvassuk a Szentírást, hallgassuk a szentmisék szentírási részleteit. Ilyen lelkülettel ismételgessünk magunkban egy-egy bibliai idézetet, elmélkedjünk át egy-egy kiválasztott bibliai részletet. Erre nevelve foglalkozzanak a szülők már kiskortól gyermekeikkel a bibliai történeteket és bibliai alakokat megismertetve velük, közösen beszélgetve az egyes részek üzenetéről. Legyen méltó helye a Szentírásnak minden családban és otthonban. Tisztelettel és rendszeresen kézbe vett könyvként legyen része a családok életének. Isten Igéje legyen otthon a családokban, mindennapi Útitárs örömteli és nehéz életszakaszokban egyaránt. Felnőttként is tartsuk fontosnak rendszerezni, gazdagítani hittani ismereteinket, hogy hitünk tanítása segítsen a személyes hitünk elmélyítésében is.
Jézus tanításának belénk hintett magja akkor szökken szárba s akkor hoz gyümölcsöt is, ha a kibontakozás, fejlődés, az élet csodája végbemegy bennünk. Vagyis, ha hagyjuk, hogy a meghallgatott, elolvasott Ige hatással legyen az életünkre. Tehát engedjük a fejlődést, a növekedést, ami nem más, mint hogy a tanítás szerint próbálunk élni is. Feltesszük magunkban a kérdést: összhangban van cselekvésem a szentírási tanítással? Összhangban van gondolkodásmódom Jézus Krisztus szavaival? Próbálok a krisztusi útmutatás szerint cselekedni, szólni vagy hallgatni? Élő hittel szemlélem az életemet? Hittel, mely Isten kinyilatkoztatásából merít?
Ma a mennyek országáról szóló példabeszédeket hallottunk. „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe.” Isten jónak teremtette a világot. A Teremtő, az abszolút Jó minket is eltölt jóságával. Mégis gyakran eltérünk a jótól. Úgy érezzük, sokféle rossz vesz körül minket. Olykor szinte kétségbe esünk, hogy a konkoly teljesen elfojta a búzát. Talán még belső háborgás is nyugtalanít: hogyan lehet ilyen és olyan erkölcsi romlás, igazságtalanság és csalás, értékrend-válság közepette helytállni? Lehetséges belső békét és élő reményt ápolva mégis Isten előtt kedves emberként élni? Krisztus tanítása ma azt üzeni, igen. Helytelen volna, ha belső békénket, boldogságunkat, meggyőződésünket nagy mértékben a minket körülvevő helyzet irányítaná. Helytelen lenne, ha hagynánk szívünk reményét elfojtani. Igen, látjuk, megkülönböztetjük, nevén nevezzük a konkolyt. Különbséget teszünk jó és rossz között. A búza azonban nem változik át konkollyá. Még ha a konkoly élősködik is rajta. A környezetünkben tapasztalt rossz nem szabad, hogy minket is magával rántson. Isten feltétel nélküli szeretetét tudatosítva, azt, hogy mi Hozzá tartozunk, nem befolyásolhatja a külvilág. A mennyek országát, Isten országát, mely bennünk és közöttünk van, mindig megőrizhetjük az Isten segítségével. Éljen bennünk ez a vágy. Nap mint nap ennek az országnak részeseiként éljük meg a jelent. A jót terjesszük, a búzát szaporítsuk.
„A mennyek országa olyan, mint a mustármag.” Csodálatos, milyen terebélyes fa képes kifejlődni egy parányi magból. Talán értelmetlennek, kevésnek, a rosszhoz viszonyítva reménytelennek látom jóra való törekvésemet? Nem az. A mustármagnyinak tűnő, ám Istenre – az Éltetőre bízott, kompromisszum nélküli jószándékom Isten kegyelméből széles körben képes kibontakozni. Bízzunk a parányi magban rejlő hatalmas erőben. Kicsinységünk tudatában bízzuk magunkat Isten nagyságára, Aki belénk oltja éltető Lelkét. A Szentlélek működése, a lelki élet dinamizmusa mindannyiunk számára örömteli valóság kíván lenni. Éljünk lelki életet. Legyen fontos számunkra az elmélyült, mindig fejlődő, érlelődő lelki élet. Onnan indulva, ahol épp most tartunk. Jelen állapotunkból előbbre lépést téve.
„A mennyek országa olyan, mint a kovász.” Keresztényként kovásszá kell válnunk a társadalomban, a világban. Kevés, kis kovász képes megkeleszteni a tésztát. Isten nem erőnket meghaladó feladatokat vár el tőlünk. Azt sem várja el, hogy mindent mi tegyünk, a világ minden ügyét mi magunk oldjuk meg. Nem azt kéri, hogy az egész tészta legyünk, az egész kenyér, minden egyes étel. Azt kéri, kovász legyünk. Egy kis hozzávaló. Ám fontos hozzávaló. Jézus Krisztus már megváltotta ezt a világot. A mi Mennyei Atyánk pedig minden korban szétosztja a feladatokat a világban az emberek között. Egymásra vagyunk utalva. Egymás segítségére szorulunk. Közösségbe kapcsolódunk. S nekünk a nagy világban, a történelmi korok közepette épp a saját helyünkön, épp a jelenben, a saját küldetésünkben kell becsületesen helyt állnunk. Egyéni élethivatásunk betöltésével járulunk hozzá a közöshöz. Kovászként a megkelt tésztához. Annyival, amennyit az Isten tőlünk vár. Azok szolgálatában, akiket éppen reánk bíz. A csendes imában leljünk rendszeresen útmutatást, mi is a mi dolgunk, mire hív minket az Isten, mit kell még több szeretettel megtöltenünk? Ezekre a kérdésekre az életünkkel kell válaszolnunk: a családon belül, a plébániai közösségben, egy baráti társaságban, a felsorakozó feladatokkal szembenézve. Hagyjuk, hogy az Úr bölcsessége segítsen minket kovászként élni. A saját küldetésünket jól betölteni.
Jézusunk, tanításod szerint akarunk élni. Add, hogy szívünkbe véssük szavaidat, kövessük példádat, amit elénk éltél, s teljék be szívünk a mennyek országának tiszta örömével és békéjével. Ámen.
Molnár Tamás atya beszéde a Lux televízióban hangzott el 2020. július 18-án
Az illusztrációs képek forrása: internet