Egy születésnap ünneplése. Ha szeretnénk akár csak nagyvonalakban is lelki szemeink elé idézni azt, hogy hogyan is ünnepeli valaki a saját születésnapját, vagy hogyan ünnepelnek valakit születésnapja alkalmából más emberek, fontos tényező annak meghatározása, hogy hány éves a szóban forgó ünnepelt. Mert hiszen képzeljük csak el a rokonságban született kisgyermek első születésnapját, amikor a szülők és nagyszülők örvendező figyelemmel kísérik a cseperedő gyermeket, a játék mellé csomagolt, gyors kinövésre ítélt ruhácskát ajándékozva, vagy pedig azt a bizonyos tizennyolcadik születésnapot, amit a fiatal, újdonsült felnőtt baráti körben ünnepelve fontos mérföldkőnek, új felelősség, de talán még inkább új engedmények és lehetőségek nyitányaként él meg. Aztán feleleveníthetők a kerek születésnapok: a munkahelyi kollégákkal is megünnepelt ötvenesek, hatvanasok, vagy épp a már szinte friss nyugdíjasnak számító további jubilánsok ünnepei. De kerüljenek említésre a kerek nyolcvanadik, kilencvenedik vagy további születésnapok megünneplései is, amelyeknek igazi idillje talán abban rejlik, hogy mint amikor a terebélyesedő fa egyre szélesebbre nyúló ágai a forró nyárban kellemes árnyékot nyújtanak, az idős embert körülölelő nagy család, a gyerekek, unokák, dédunokák, a családfa szerteágazó lombozatának tagjai ilyenkor kicsit megállnak, talán eltűnődnek, talán hálát adnak, köszönetet mondva ünneplik a „fa törzsét”, amelyhez odatelepedve a hűs árnyék a maga csendességében, egyszerűségében is élvezhető. A tárgyi ajándékoknál sokkal értékesebb idő, odafigyelés, látogatás talán sok idős embernél bizony azt az óhajt szüli, bárcsak évente többször lenne hasonló alkalom… E néhány példából is látjuk, hogy az ember életútja során más és más módon ünnepeli születése évfordulóit vagy épp ünnepel együtt másokkal. Az ünnepelt vagy annak köszöntői bár ugyanazok a személyek maradnak, mégis változnak, nőnek, alakulnak. S ennek függvényében módosul a születésnap ünneplése is.

Évről évre karácsonykor Jézus Krisztus születésnapját ünnepeljük. Mint minden ünnep, ez is az ünnepeltről és a többi ünneplőről is szól. Karácsony ünnepeltje minden évben ugyanaz: az emberré lett Isten, a második isteni személy, a mi Megváltónk, a názáreti Jézus, akiről maga a Biblia mondja, hogy ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ő nem változik. Mi viszont igen. Minden karácsonykor egy kicsit mások vagyunk. A karácsonyi ünnepek átélésével kapcsolatban hasonló módon elmondható, hogy tőlünk, az ünneplőktől, a mi életkorunktól is függ, hogyan éljük át a decemberi ünnepet: gyermekhittel, tudatos felnőtt emberként, szorgos igyekezettel előkészülve, vallásunk tanítása szerint, még az élet őszén is felidézve a gyermekkorok karácsonyait. Ki kevesebb, ki több karácsonyi ünnepet maga mögött tudva már élheti át Jézus idei születésnapját. A lényeg az, hogy ki-ki a maga életútjának ezévi ünnepi megállójánál az Ünnepeltre figyeljen. Gyermek, fiatal, felnőtt, idős egyaránt szívből ünnepeljen – ahogy ő tud, ahogy neki kell. Bármely korú ember kifejezheti hódolatát a világ Üdvözítője előtt. A pásztorjátékokban gyakran szereplő fiatal bojtárokhoz hasonló tisztalelkű gyermek éppúgy, mint az újszülött Jézus templomi bemutatásánál szereplő agg Simeonhoz és előrehaladott korú Anna nevű prófétaasszonyhoz hasonló idős. Egyaránt hódolhat előtte a nyájukat őrző pásztorokhoz vagy épp a távolról érkezett bölcsekhez hasonló ember. Évről évre új esélyt kapunk karácsonykor, hogy egész lényünket átjárja az igazi öröm. Az öröm, hogy maga a Szeretet öltött testet az első karácsony éjjelén, Aki a földi életútnak olyan folytatást biztosított mindazok számára, akik azt vissza nem utasítják, ahol már mi sem fogunk változni, s örökre boldogan ünnepelhetünk.

Karácsony ünneplése összeköti a generációkat. Megajándékozzák egymást a felnőttek, ajándékot kap a gyermek és idős ember, jókívánságok hálózzák be a december végi napokat, e háló szálait minden korosztály által szőve. S mily jó lenne, ha az egyes karácsonyok közti időben az azévi összes születésnapos – vagyis egész évben minden ember – fontosnak érezné a generációk közti kapcsolatot. Az idős ember tapasztalatai, a felnőttek kitartó munkája, a fiatalok reményteljes lelkesedése, a gyermekek tisztasága egymást gazdagító ajándékok. Ne csak karácsonykor vegyük észre egymást! S kívánom, senkinek ne kelljen megtapasztalnia vagy úgy éreznie, hogy még karácsonykor se vesszük észre egymást… Legyünk Jézus születésnapjának egymásra szeretettel és tisztelettel figyelő ünneplői – kicsi és nagy a maga módján.

Molnár Tamás atya írása a Vasárnap ünnepi számában jelent meg (2016)