November 16.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Margit valószínűleg 1045-ben született Rékán, Mecseknádasd mellett. Édesapja Edmund, Nagy Alfréd angol király családjából származott, aki száműzött királyfiként élt Magyarországon. Édesanyja Ágota, Szent István király rokonságából származott (aki egyes történészek szerint Szent István lánya volt). Edmund herceg jól érezte magát István király országában. Réka várát és a hozzátartozó birokokat kapta ajándékba. Érdekes tény, hogy István király halála után, amikor mostohatestvére, Eduárd 1041-ben, elfoglalta Anglia trónját, nyugodtan hazatérhetett volna, de nem ment. Amikor aztán Eduárd király utód nélkül halt meg, és küldöttség indult Magyarországra, hogy az angol király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába, útnak indult. 1057-ben vagy valamivel korábban érkezett Edmund a feleségével, Ágotával s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és az újszülött Edgárral Anglia földjére.
Margit ekkor tizenkét éves lehetett, s hogy miként fogadta ezt a hazatérést, arról életrajzírója nem emlékezik meg. Csak a Mecsek hegységben lévő egykori Réka várának ma már alig-alig látható romjai beszélnek a múltról. Annyit azonban biztosan mondhatunk, hogy Margitot valószínűen az egyik magyarországi apácakolostorban nevelték, mert az egyházi dolgokban otthonosan mozgott. Erre azokból a híradásokból következtethetünk, amelyek róla, mint bölcs világi és egyházi dolgokban is jártas királynőről számolnak be.
Hazatértük után Edmundot, Margit apját Anglia királyává koronázták. Néhány év múlva azonban váratlanul meghalt. Ekkor az angol Bölcsek Tanácsa, utolsó kísérletként Anglia függetlenségének megvédésére, a fiatal Edgárt, Edmund és Ágota fiát, Margit testvérét választotta királlyá. De Hódító Vilmossal szemben a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei.
Edgár hát, mint annak idején apja, menekülni volt kénytelen. Anyjával és nővérével, Margittal együtt menekültek, és Skóciában kötöttek ki. Akkor Skóciában Malcolm uralkodott, akit alattvalói ,,Véres”-nek hívtak, mert félelmetes kegyetlenséggel állt bosszút azokon, akik apja megölésében részt vettek. Ennek ellenére a maga durva módján, de mégis szívesen fogadta a menekült királyi családot. Sőt egy idő után megkérte a szép leánnyá fejlődött Margit kezét. Az okos és finomlelkű Margit azonban tiltakozott. Később, családjának sürgetésére mégis igent mondott a házasságra.
Margitról attól az időtől kezdve, hogy Skócia királynéja lett, pontosabb életrajzi képet kapunk. Életrajzában ez áll: ,,Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában… hatására a király elhagyta vad szokásait.” Margit megszelídítette és „megnevelte” a durvalelkű Malcolmot. A királyi udvar és egész környezete megváltozott Margit körül. „Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek.” Skócia népe pedig hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki nemcsak templomokat és kolostorokat épített, de minden szenvedőn segített.
Életrajzírója azt is közli, hogy az összehívott skót egyházi zsinaton Margit királyné vitte a szót, s elérte, hogy a római egyház szokásaitól eltérő szokásoktól, amelyek az egykor Írország felől megtérített skót egyházban föllelhetők voltak, megszabadítsa a skótokat. Viták folytak arról is, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Itt is a királyné helyes, dogmatikailag megfelelő nézete lett az irányadó. Margit azt a helyes nézetet képviselte a zsinat előtt, hogyha valaki meggyónt, megbánta bűneit, elvégezte az elégtételt, hittel járulhat a szentáldozáshoz.
Margit 1093. november 16-án Edinburgban halt meg, négy nappal azután, hogy a férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. E fájdalomért, amely ekkor érte, külön hálálkodott Istennek. A nép körében azonnal szentként kezdték tisztelni. Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették, s az Escorial templomában nyugszanak.
Ünnepét 1673-ban június 10-re vették föl a római naptárba. 1969-ben november 16-ra helyezték át.
*
Szent Margit különös jósággal szerette a szegényeket, és jóságával megmutatta, mennyire jó az Isten. A szegények iránti szeretetében nemcsak könyörület volt, hanem - ahogy életrajzi források írják - az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében. Ez az emlék olyan volt, hogy nemcsak Margitot becsülték azok, akikkel jót tett, hanem a kapott segítség Istenhez is közelebb juttatta őket. Gondolkozzunk el: tudunk-e ilyen módon jót cselekedni?
Szentünk nemcsak templomokat és kolostorokat épített, hanem gondja volt a skót egyház helytelen liturgiájának megújítására is. Sőt, a hit tisztasága ügyében összegyűlt zsinaton – írja egyik életrajz írója – nő létére a teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Való igaz, hogy „bölcsességében és jámborságában mindenki fölött állott.” Milyen jó lenne, ha híveink között nemcsak a férfiak, de a nők is kitűnnének bölcsességben és jámborságban egyaránt.
*
„Dicsőség az Úrnak azért, hogy életem utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben részesített.” (A halálát váró Szent Margit szavai férje és fia halálhírére)