Július 29.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Márta az evangéliumban együtt szerepel testvéreivel Máriával és Lázárral. Szent János evangélliumából azt is tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Valószínű, ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van Jeruzsálemhez.
Az evangélisták Márta házáról és testvéreiről beszélnek és nem Lázár családjáról (vö.Lk 10,38). A szentírásmagyarázók szerint valószínűnek látszik, hogy Márta gyermektelen házasság után megözvegyült, és testvérként befogadta házába Lázárt. Húga, Mária fiatal lányként lakott Mártával. A tudományos kutatás bebizonyította, hogy Mária nem azonos Mária Magdolnával. Ezért szükséges, hogy Márta liturgikus ünnepléséhez kapcsolódva húgáról, Máriáról és Lázárról is szóljunk úgy, ahogy az evangéliumokban szerepelnek.
Az első híradást a két nővérről Lukács evangéliumában olvassuk. Jézust tanítványai kíséretében az egyik faluban (Betániában) egy Márta nevű asszony befogadta (vendégül látta) házában. Mártának volt egy húga, Mária, aki odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta háziaszonyként sürgött-forgott, hogy kielégítse a vendégeket. A sok teendő között méltatlankodott, hogy húga nem segít neki. Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha“. (vö. Lk 10,38-42).
A másik híradásban nemcsak a nővérekről, hanem Lázárról is hallunk. Az egész történet az ő haláláról és felámadásáról szól. Jézus tanítványaival együtt aJordán keleti partján tartózkodott, amikor Lázár megbetegedett. Márta és Mária megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg!” Jézus két napig még ott maradt, ahol volt, és csak aztán mondta meg tanítványainak, hogy Lázár meghalt, „de megyek és fölébresztem”. Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja sírban volt. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe sietett, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Márta hitvallására Jézus ezt mondta: „Feltámad a testvéred.” Majd így folytatta „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”. Az otthon maradt Mária Márta buzdítására fölkelt, és odasietett Jézushoz, aki ott várta, ahol Mártával találkozott. Amikor Mária meglátta Jézust, síró szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és könnyekre fakadt. Aztán odament a sírhoz, mely egy kővel elzárt barlang volt. Amikor Jézus szólt, hogy hengerítsék el a követ, Márta tiltakozott: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! Jézus szavára mégis elhengerítették a követ. Ekkor Jézus égre emelte a tekintetét, és imádkozott. Majd hangosan beszólt a sírba: „Lázár, jöjj ki!” És a halott kijött (vö. Jn 11. fejezet).
A harmadik híradásról három evangélistánál is olvashatunk (vö. Mt 26; Mk 14; Jn 12).
Hat nappal Húsvét előtt Betániában vacsorát rendeztek a feltámasztott Lázár tiszteletére. Ez a vacsora a leprás Simon házában zajlott le, és Jézus is ott volt. Márta felszolgált, Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával. A ház betelt a kenet illatával. Amikor a tanítványok (főként Júdás) méltatlankodtak a „pazarlás” miatt, Jézus így szólt: „Miért bántjátok? Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.”(Mk 14, 6-8)
Ezeknél többet az evangéliumokból róluk nem tudunk. A legenda még arról beszél, hogy Lázár püspök lett Aix városában, Márta a város betegeit és szegényeit gondozta, Mária pedig remeteként élt még harminc esztendeig.
Szent Mártát a ferencesek kezdték ünnepelni 1262. július 29-én. A 13. század végén a római naptárba is átvették.
*
A három testvér közül elsőként Máriát kell kiemelnünk, aki mindenről elfeledkezve leül Jézus lábához, és hallgatja őt. Lázár halála után sem a sírral törődik, hanem csak Jézussal. A leprás Simon házában sem a vacsorával foglalkozik, hanem azzal, hogy Jézust drága kenettel megtisztelje. Nem érdekli sem a tiltakozás, sem a kenet ára. Mária magatartása: az Úr csendes szeretettel való szemlélése és az Ő igéjének hallgatása-megtartása. Magamat és mindenemet Jézusnak adni: a jobbik rész, a maradandó. Ezt a magatartást élték át a misztika útján járó férfi és női szentjeink. Nekünk, „gyalogkeresztényeknek” is tudatosítanunk kell, hogy aki Jézusra hallgat, a jobbik részt választja, és soha el nem veszíti.
Jóllehet Jézus Bethániában elsősorban Máriát dicsérte meg. De a dicséretét Márta is megkapta. Kihangsúlyozta szorgalmát, gondoskodását és törődését. Ugyanakkor Mária dicséretével figyelmeztette Mártát, hogy a törődés, a munka mellett nem szabad elhagyni azt sem, ami fontos, sőt fontosabb: az imádság, a Jézus igéjére figyelés és Istenre való hagyatkozás. Rohanó világunk sok gondja és munkája közepette legyen mindig elég idő arra is, hogy szavainkkal, tetteinkkel hitet tegyünk Jézus mellett. E nélkül kereszénységünk csak a statisztikát növeli, de lelkét elsorvasztja.
*
„Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.” (Szent Márta vallomása Jézusról – Jn 11,27)