Február 22.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Margit az umbriai Lavianoban született 1247-ben egyszerű földműves családban. Jámbor anyja nagy szeretettel és istenfélelemben nevelte. Hétéves korában anyja halála után mostohát kapott, aki még apjának sem engedte meg, hogy kislányával törődjék.
Ahogy Margit fejlődött egyre jobban kibontakozott a szépsége, és annál nagyobbá vált benne - ahogy minden fiatalnál természetes - az elismerés és a szeretet utáni éhség. Mivel ezt otthon nem kapta meg, tizenhét évesen elhagyta a szülői házat, és egy montepulcianói fiatal nemes kedvese lett. A szegény parasztlány drága aranyláncokkal díszített ruhákba öltözött, lovon vagy díszhintón járt és büszkélkedett eltartója gazdagságával. A pompázatos feltűnni akarás mellett azonban - amint későbbi lelki vezetője feljegyezte - lelke mélyén részvétet érzett a szegények és szomorkodók iránt.
Kilenc évet élt Margit ilyen „rendezetlen” állapotban. 1273-ban azonban megtörtént a fordulat. A férfi egy reggel elhagyta a házat, csupán a kutyáját vitte magával. Két nap múlva a kutya ura nélkül tért vissza. Nyugtalan vonításával Margitot Petrignano erdőségébe vezette, ahol rátalált kedvese szúrásokkal teli holttestére. Ebben a pillanatban egy világ dőlt össze számára, és csakhamarfeltámadt benne egy új élet utáni vágy. Gyászöltözetben, a bánattól megtörve kopogtatott a szülői ház ajtaján, apja a mostohával együtt azonban ajtót mutatott neki.
Margit életének ebben a kritikus pillanatában meghallotta Krisztus hangját: „Tarts bűnbánatot!” Egyetlen út maradt a számára: a vezeklés. Az útmutatást Szent Ferenc fiainál kereste. Kimerülten ért a cellei ferences kolostor kapujához és vezeklőruhát kért. Ott azonban e szavakkal utasították el: „Lányom, nagyon fiatal és túl szép vagy!"
Margit 26 éves korára magára maradt gyászban és bűnbánatban. Amikor azonban a jámbor asszonyok észrevették fájdalmasan komoly magatartását, megsajnálták, és közbenjárásukra a ferencesek legfőbb vezetője Giunta Bevegnati testvér személyében lelki vezetőt jelölt ki számára. A ferences atya elvállalta a lelki vezetést, de nem bízott a még mindig szép nő állhatatosságában. Margit ezért könyörtelen következetességével kezdte el a szépsége elleni harcot: lenyírta a haját, az arcát korommal kente be, lomposan öltözött, böjtölt, piszkos munkákat végzett a betegek és öregek szolgálatában. Odavetette a testének: „Legyőztél, de most én győzlek le." Így aztán hosszabb várakozás után 1276-ban felvehette a vezeklőruhát, a ferences harmadrend öltözetét.
A jámbor asszonyok az önként vállalt szigorú keresztviselés láttára csakhamar szentként kezdték tisztelni Margitot. Erre ő úgy érezte, félreismerték, ezért az éjszaka csendjében felverte az alvókat, és kiáltozásával megvallotta nekik ifjúsága bűneit. Ezzel azonban éppen az ellenkezőjét érte el: bolondnak kezdték tartani. Sietve elrejtőzött hát egy félreeső cella magányosságában, hogy senki se láthassa fájdalmát. De - számol be róla lelki vezetője - Jézus felszólította: „Fájdalmadat ne tartsd vissza, ne is rejtsd el!"
Margit szót fogadott az Úrnak. De csakhamar jöttek az újabb megpróbáltatások. Rágalmakat szórtak rá, a lelki vezetője bizalmatlan lett vele szemben, majd hét évre Sziénába helyezték át. Ott élte élete utolsó éveit szigorú vezeklésben. Az önkínzó kísértésekben mindvégig erőt adtak neki Jézus titokzatos szavai: „Kegyelmembe öltöztetlek, de úgy, hogy nem leszel képes felismerni engem."
Cortonában halt meg, 1297. február 22-én ötvenéves korában. Teste a cortonai Szent Balázs templomban nyugszik egy üvegkoporsóban. XIII. Benedek pápa vette fel 1728-ban a szentek sorába.
*
Margit szerető édesanyja halálakor hétéves volt. Éppen akkor mikor a feltűnően szépen fejlődő kislánynak megértő szeretetre lett volna szüksége. Sem apja, sem mostohája nem törődött vele, hiányzott belőlük az együtt érző szeretet. Lehet, hogy mostohája féltékeny is volt rá. Gyerekésszel és megértésre vágyó odaadással vetette magát a gazdag nemes karjaiba. Élettársa halála után, gyászolva bűnös életét hiába akart hazatérni, a szülői házban még megbocsátó szeretetre sem talált. Ha a több évszázaddal ezelőtt történteket végiggondoljuk, szomorúan ráébredünk a szeretethiányra, amely napjainkban is nemegyszer elfordul szülők, nevelők és a rájuk bízottak életében. Gyakran nemcsak a megértő és gondoskodó szeretet, hanem még a megbocsátó szeretet is hiányzik. Ennek következtében fordul elő, hogy sok fiatal lép a testiség és a haszon hajhászás embertelen útjára.
Nemcsak a kincs, de a testi szépség is gondot szokott okozni akár van, akár nincs, - mondja a régi mondás. Cortonai Margit feltűnő szépségének az lett a következménye, hogy olyan életre adta magát, amely Isten és ember előtt egyformán becstelen. Később még - ugyancsak szépsége megakadályozta abban, hogy azonnal vezeklő ruhát öltve bánhassa meg bűneit. Ez a gond előbb-utóbb előkerül napjainkban is, ha a testi szépséget vagy a pénzt tartjuk a legfontosabbnak. Tartsuk ezért szem előtt a zsinati atyák szavait: „Az ember az által értékes, ami ő maga, nem pedig az által, amije van.”
*
„Szeretnél becézett gyermekem lenni, ám a keserűség gyermeke leszel." (Jézus szavai a bűneit sirató Cortonai Szent Margithoz)