SZENT KÁZMÉR

Március 4.

Mons. Koller Gyula atya rovata

IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként született 1458. október 3-án a krakkói királyi várban a mi Kázmérunk. 9 éves korától kiváló nevelői voltak. Ezek közül kitűnt Ján Dlugosz neves történész, a későbbi lembergi érsek. Kázmér alapos és átfogó műveltségre tett szert, amely egyformán kiterjedt a klasszikus és a kortárs irodalomra. Nemeslelkűsége és jó emlékezőtehetsége révén kiemelkedett testvérei közül. Mivel szülei anyai örökösödés jogán igényt tartottak a magyar koronára, ezért Kázmérnak a magyar koronát kellett volna megszereznie Hunyadi Mátyástól. Az 1471-ben megkezdett hadjárat azonban sikertelen volt. Ez mély hatásal volt Kázmérra, s ráébresztette a földi hatalom hiábavalóságára.

Amikor az oroszok Jagello-ellenes áskálódása miatt apja Litvániába tette át székhelyét, 1481-től Kázmérnak királyi helytartóként kellett maradnia Radom városában. Két éven át látta el ezt a hivatalt. Igazságossága és a rablóvilágot fölszámoló bölcs tettei általános elismerést, sőt szeretetet és ragaszkodást váltottak ki a nép körében. 1483-ban a litvániai Vilniuszban lett alkancellár. Néhány hónapig tartó hivatalviselés után Kázmér kénytelen volt megromlott egészségi állapota miatt abbahagyni. Grodnóba ment, hogy ott gyógykezeltesse magát. Az akkori gyógymódokkal azonban nem tudták egészségét helyreállítani, úgyhogy 1484. március 4-én a krakkói püspök jelenlétében meghalt. Holttestét a király Vilniuszba vitette, és az ottani dóm Mária-kápolnájában temettette el.

Általános volt a gyász Kázmér felett, és tisztelete hamarosan kialakult. Egyre többen ismerték föl, hogy az államvezetéssel járó elfoglaltsága mellett mindig talált alkalmat, hogy feltűnés nélkül visszavonuljon az imádság csendjébe, és éjszakánként is felkelt egy-egy imára. Különös szeretettel és tisztelettel volt a Szűzanya iránt. A „Mondj naponkint és óránkint” kezdetű imát (vö. 186. sz. énekünk) saját kezűleg írta pergamenre és ismételten elmélkedett róla. Ettől a pergamentől soha, még a halálos ágyán sem vált meg.

Tisztelete elsősorban Litvániában, különösen a vilniuszi keresztények között terjedt el.Szentté avatása már 1521-ben megtörtént. De a kanonizáló bulla elpusztult a kor zűrzavaraiban. 1602-ben VIII. Kelemen pápa a korábbi iratra hivatkozva szentté avatta. 1604. május 10-én Szent Kázmér ereklyéit egy új kápolnába vitték át Vilniuszban. Nem sokkal később ott épült föl első temploma, a város és Litvánia védőszentjének tiszteletére. Ünnepét 1621-ben vették föl a római naptárba, és halála napjára, március 4-re tették.

*

Szent Kázmér életében először bölcsességét és igazságosságát emelik ki, amelynek gyakorlására egész életében törekedni akart.Amikor apja rábízza a régensséget, azonnal megteszi a bölcs és hatásos intézkedéseket az igazságosság érdekében. Ezzel nemcsak a közrendet állította helyre, hanem - ahogy megállapították - „sok nép szívét megnyerte.” Szent Kázmérnál igazságossága és bölcsessége mellett szerénységét is ki kell emelnünk, amely az elmélyült hit és szeretet gyakorlásából fakadt.Ez fontos üzenetként szól a hatalmon lévőkhöz éppúgy, mint a szülőkhöz és nevelőkhöz. Sajnos az igazságosság és szelídség kérdéseiben e téren nagy hiányosságok vannak, aminek a legfőbb oka, hogy nincs meg a szükséges hit és bizalom Isten és embertárs iránt, amelyre felépülhetne az igazi szeretet. Egy másik üzenete számunkra az,hogy bölcs csak akkor lehet az ember, ha nem uralkodni akar, hanem megtanulja szolgálni Istent és embertársait.

Vallásossága nem volt közismert. Kázmérnak olyan jellembeli és lelki vonásai voltak, amelyeket az udvari élet körülményei közt megőrizni nem volt könnyű. Teste-lelke egyaránt vágyódott a tökéletesség után. Egy óra az örökmécses fényénél többet jelentett neki, mint az udvari nép ünnepi éjszakája a csillárok ragyogásában -nyilatkozta róla lelkének ismerője. Vallásos lelkiségét minden mélysége mellett tapintatosság is jellemezte.Erre a tapintatra van nekünk is szükségünk. Üzenete tehát az, hogy mélyüljünk el a vallásos lelkületben, de legyünk tapintatosak a másképp gondolkodókkal szemben.Akkor vagyunk igazán katolikusok, amikor hitünket nem magamutogató jámborsággal „terjesztjük”, hanem magatartásunk és példamutató viselkedésünk „árulkodik” róla. Ezt tanulhatjuk tőle a Boldogságos Szűz tiszteletével kapcsolatban is.