Szeretni Istent, szeretni egymást, helyesen szeretni önmagunkat. Erre hív meg az évközi idő harmincegyedik vasárnapján szentmiséinken felhangzó ige liturgiája. Az ószövetségi olvasmányban Mózes beszél az Isten-szeretet fontosságáról: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!” Az evangéliumban pedig Jézus mutat rá arra, hogy nincs nagyobb parancsolat annál, minthogy szeressük az Urat mindenekfölött, felebarátunkat pedig mint önmagunkat. Hányszor hallott főparancs, hányféle módon átelmélkedett szeretet-parancs ez, s mégis mindig van mit tanulnunk, hogy életünket, annak minden egyes területét az Istenre irányuló és Istentől tanult szeretet jellemezze.
Az újszövetségi könyvek egyik nem csak vallásos körökben gyakran idézett részlete az ún. „Szeretet-himnusz” Szent Pál apostoltól. Megéri kézbe venni a Szentírást, s a korintusiakhoz írt első levél tizenharmadik fejezetét figyelmesen végigolvasni. Akkor is, ha már szinte emlékezetből tudjuk. Azoknak is, akiknek az esküvőjén felolvasásra került. Legyen ez egyfajta lelkitükör számunkra, hol is tartunk szeretet terén. A vasárnapi szentírási részek fényében ugyanis mindannyian meghívottak vagyunk arra, hogy a szeretet útját járjuk: Istennel, egymással, magunkra is felelősségteljesen figyelve, halhatatlan lelkünk állapotára, benső mozgatórugónkra, vagyis személyes szeretet-mércénkre.
Egy gyakorlatot kínálok segítségül. Isten Igéjének igazságából kiindulva tudatosítsuk magunkban a szentírási megállapítást, miszerint Isten a Szeretet – ahogy Szent János apostol fogalmaz első levelében. „Deus Caritas est” – hangzott XVI. Benedek emeritus pápa első enciklikájának címe is, idézve ezt a bibliai tényt. S ha ebben a hitben olvassuk végig a Szeretet-himnuszt, vagyis, ha egyenlőségjelet teszünk Isten és a nagybetűs Szeretet közé, Szent Pál apostol sugalmazott sorai valóban mind értelmezhetők lesznek Istenre: Isten türelmes, Isten jóságos, Isten nem kevély… Helyettesítsük be a „szeretet” szó helyett mindenhová Isten nevét, s hagyjuk, hogy ez az olvasás átjárjon minket. Rácsodálkozva egy ilyen Istenre, megerősödik bennünk a hozzá-tartozás vágya, hiszen Nála elfogadottnak, megértettnek, Általa feltétel nélkül szeretettnek érezzük magunkat. S mi ebből kell, tanuljunk, ezt kell viszonozzuk, ezt kell „utánoznunk”. Belőle forrásozódik Isten- és ember-szeretetünk. „Minden forrásom Belőled fakad…” – valljuk meg gyakran az Úr előtt a Budapesten tartott, és sokunkban nagyon mély nyomot hagyó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elmúltával is.
De folytassuk ezt a gyakorlatot egy következő formában. Lelkiismeretvizsgálat gyanánt alkossunk kérdő mondatokat a kijelentőkből, s helyettesítsük be a „szeretet” szó helyett saját magunkat. Nem keresem csak a magam javát? Nem vagyok tapintatlan? Nem örülök a gonoszságnak? S még folytathatnánk a Szeretet-himnusz által inspirált kérdéseinket. A lényeg, hogy őszintén válaszoljunk. Istent nem lehet becsapni, ne csapjuk be saját magunkat sem! Kezdjünk inkább őszinte beszélgetésbe Vele, akár az otthon csendjében, lakásunk imasarkában, egy kellemes őszi sétát téve a friss levegőn a természetben, szentségimádást végezve a templomban. Beszélgessünk Vele arról, hogyan válhatnánk még inkább az Ő szeretetének hiteles tanúivá? Hogyan szeretne Ő egy adott élethelyzetben, konkrét személyeket? Egy egyedi feladatról van szó mindannyiunk számára. Úgy is mondhatnánk, más nem tud szeretni helyettünk vagy épp a nevünkben. Esetleg buzdíthatjuk egymást, példát adhatunk, imahátteret biztosíthatunk egymásnak, ám, hogy szeretni tanítsunk, szeretetben éljünk, Istennel együttműködve kinek-kinek a maga lépéseit kell megtennie. Őszintén, újból és újból.
Mindenszentek és halottak napja közeledtével gondoljunk a már földi életüket befejezők szeretet-példájára is. Hogyan szerettek a szentek? Hogyan emlékezünk vissza elhunyt szeretteink nagy szeretetére, amiért ma is hálásak vagyunk? Érezzük át a síron túl is tartó szeretetet azok iránt, akiktől szeretni tanultunk. Szeretettel imádkozzunk hozzájuk, s felelősségteljes szeretettel imádkozzunk azokért, akik még a tisztulás állapotában vannak.
(Homília / Molnár Tamás / Remény / 2021. október 31.)