Heti SZÓ
Advent második vasárnapja (A év)
Olvasmány:Iz 11, 1-10 / Zsoltár:Zsolt 71
Szentlecke:Róm 15, 4-9 / EVANGÉLIUM:Mt 3, 1-12
Múlt vasárnap meglátogatva Teréz anya pozsonyligetfalui nővéreit egy magyar férfival is elbeszélgettem. Hajléktalan férfi, aki egész életében, míg utcára nem került, kőműves volt. Építkezéseken dolgozott, házakat épített. Talán saját magának, ismerőseinek, másoknak, egyszóval sok embernek, családnak. Kőműves – házépítő, akinek nincs háza, nincs otthona – hajléktalan. Mondhatnánk, elég paradox helyzet. Talán ez a példa, amit most nem szeretnék elemezni, s az okokat boncolgatni, segíthet egy kicsit rádöbbennünk Jézus esetére is, amit advent és karácsony elénk tár. Szent János evangéliumának bevezetőjében olvassuk Jézusról: „a világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1, 10-11). Mi az idei karácsony alkalmával nem szeretnénk azok közé tartozni, akik nem fogadják be Jézust. Azok közé szeretnénk tartozni, akikről az örömhír folytatása szól: „akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1, 12). Isten gyermekeiként szeretnénk már az ünnepre készülni is.
Jézus maga lesz életünkben az építő. Csak hagynunk kell. Együtt kell Vele működnünk, együtt kell Vele lennünk. „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak” (Zsolt 127 1a) – olvassuk az egyik zsoltárban. Adventi igyekezetünk akkor ér valamit, ha hagyjuk, hogy Jézus tevékenykedjen az életünkben. Ha Vele vagyunk, van Rá időnk, ha engedjük, hogy közelítsen hozzánk. Érkezéséhez útra van szükség. Olyanra, amilyenről az evangélium is szól. Előkészíteni az Úr útját, egyengetni ösvényeit. Vajon az én konkrét életemben mit tehetek azért, hogy Jézusnak egyenes útja legyen felém, betérhessen hozzám, s aztán velem építkezzen?
MT
*
https://boldogozseb.hu/mise-olvasmanyai-a-ev-cimlap/1427-advent-2-vasarnapja-a-ev