Ima: élő szeretetkapcsolat Istennel
Hogyan imádkozzunk? A hit és az ima kölcsönhatása. Hogyan kezeljük a környezetünkben gyakran elhangzó ilyen vagy ehhez hasonló megjegyzéseket: „Nekem nincs szükségem a misére, imádkozhatok otthon is…” – Ezek a kérdések, témák kerültek terítékre a Pozsonyi Magyar Intézetben azon a lelki napon, amelyet Mahulányi József esperes, nagymegyeri plébános március 5-én tartott a pozsonyi magyar katolikus közösségnek. A vendéget Molnár Tamás atya, a közösség lelkiatyja mint oltártestvérét és földijét köszöntötte, hiszen mindketten Bény községből indultak el a papi hivatás útján.
A szombati lelki nap a nagyböjti lelki megújulás triduumának része volt, amely pénteken a közösségért felajánlott egész napos böjttel és ifjúsági keresztúttal kezdődött a ferenciek templomában. Említést érdemel, hogy a keresztút elmélkedéseit maguk a fiatalok írták és előimádkozták, a Passio című film kivetített képeit szemlélve. Az első lelki nap programját az esti szentmise koronázta. Szombat reggel a szentmisét megelőzően kihelyezett Oltáriszentség előtt elimádkozták a rózsafüzért, melyet azért ajánlottak fel, hogy az Úr hívjon meg szolgálatára további fiatalokat a közösségből. A szentmise után a program a Pozsonyi Magyar Intézetben folytatódott. A Korona társalgóban könnyű reggeli és frissítő várta a résztvevőket, majd miután átvonultak az emeleti terembe, „teltház” fogadta az előadó lelki atyát.
A keresztény ima nem csupán vallásos élmény. A keresztény ima: egyszerre ajándék és titok – fejtette ki Mahulányi atya. Anthony Bloom ortodox pátriárkát idézve hangsúlyozta: az imádság alapja az Istennel szeretetben összekötött lélek. Ha ez a szeretetkapcsolat megvan, akkor minden ima jó. A szavak nélküli is, hiszen a szeretet legszebb nyelve a csend, mondta, s ezt az ismert arsi példával illusztrálta: Vianney Szent János templomában az Oltáriszentség előtt órákat töltő, írni-olvasni nem tudó idős bácsi az imádságát firtató kérdésre így válaszolt: „Én nézem Őt, Ő néz engem, és mind a ketten nagyon boldogok vagyunk.” Az imádság azonban nem lehet csupán érzelmi motiváció függvénye. Az ima hitből fakad, egyben visszahat hitünkre: edzi, mélyíti sérülékeny hitünket. Az imádság és a böjt kivon bennünket a napi körforgásból, hogy a személyes Istennel találkozzunk. A böjt az önuralom, önnevelés leghatékonyabb eszköze. A fiatal nemzedék önpusztító életmódja, a sok válás, függőség, öngyilkosság stb. egyik legfőbb oka, hogy fiataljaink mindent megkapnak, de nem tanítjuk meg őket az áldozatvállalásra, a küzdésre, a nehézségek legyőzésére, az önuralomra. Vagyis életükből hiányzik az aszkézis, a kereszt, mondta lapértesülésre hivatkozva az előadó atya, majd hallgatósága nevében is feltette a kérdést: Megteszek-e mindent, hogy figyelve az egyház tanítására, kiformáljam magamban a hívő, hitből élő, felelősségteljes keresztényt? Ebben az összefüggésben a „kis út” szentjének, Lisieux-i Kis Szent Teréznek az idén különösen is időszerű példáját emelte ki.
Előadása második részében József atya a legfőbb imádságról, a liturgiáról elmélkedett. Elöljáróban gyakorlati gondokról esett szó: sajnos sok pap tapasztalja, hogy elsőáldozásra, bérmálkozásra készülő gyermekekkel, fiatalokkal mennyire nehéz megértetni, hogy a vasárnapi szentmisén való rendszeres részvétel a szentség felvételének alapvető feltételei közé tartozik. Ennek oka, hogy a fiatal szülők generációja is hit nélkül, ellentmondásos lelki igénytelenségben él: gyermekét hittanra járatja, de szentmisére nem küldi, mert maga sem jár templomba. Elmulasztva így a kairoszt, az üdvösség szempontjából fontos, kegyelmi időt, a Krisztussal való találkozás idejét. Hiszen minden liturgiában Jézus Krisztus keresztáldozata válik jelenvalóvá, és a szentáldozásban vele, az Élővel találkozik az ember. Családjaink, fiataljaink megújulása elképzelhetetlen a szentmisén való tudatos részvétel, annak teljes mélységében való megértése nélkül, hangsúlyozta az előadó. De okunk van a bizakodásra, mert jóllehet a hit emberi, szabad döntés, de megelőzi, kíséri és követi Isten kegyelme. Kairosz volt őseink Krisztussal való találkozása is, s mi hittel valljuk, hogy jövőnk is csak erre épülhet, fejtette ki egyebek mellett tartalmas előadásában Mahulányi József atya.
A lelki napot a közösen elimádkozott fájdalmas rózsafüzér zárta. Vasárnap az irgalmasság rózsafüzérét követően a vasárnapi szentmise közös ünneplésével zárult a pozsonyi magyar hívek húsvétra való lelki felkészülésének szent három napja.
Gyepes Aranka írása
Pálinkás András felvételei