A pozsonyi magyar katolikus közösség idei nyári szabadsága július 12-18. között került megrendezésre. Az előző három évben Mariazellben nyaraltunk, a gyönyörű alpesi Szűz Mária zarándokhelyen. Ez évben negyvenheten – az ötévestől a nyolcvankilenc évesig – Keletre indultunk, Bártfafürdőre.
A Kassai Főegyházmegye üdülőjében, az Augustineum-ban kaptunk szállást és teljes ellátást. E csendes, tiszta és rendezett völgyben felépült gyógyfürdőhely teljes nyugalmat, testi-lelki felfrissülést biztosított. Lehetett sétálni, túrázni, fürödni a szabad strand kellemes langyos vizében vagy a fedett gyógyvizes medencében. Naponta kétszer megszólalt a térzene, ismerős régi-új dallamokat hallgathattunk a szép, virágos parkban ülve.
Akinek édességre szottyant kedve, beülhetett a helyi cukrászdák, kávézók valamelyikébe és válogathatott a jobbnál-jobb sütemények és fagylaltok között, melyek ára a pozsonyi drágaságra szokott pénztárcánkat kellemesen érintette.
Megtekintettük a panziónkkal szemben lévő Szlovákia legrégibb skanzenjét is, ahol a néhai Sáros- és Zemplén megyékben élő szlovák és ruszin lakosok népi kultúráját ismerhettük meg.
Minden reggel és este az üdülő kápolnájában imára, ill. szentmisére gyűltünk össze, hogy a napot Isten segítségével kezdjük, és mindenért hálát mondjunk. Fiataljaink gitáros énekkel járultak hozzá összejöveteleinkhez.
Kedden egésznapos kiránduláson vettünk részt, Kassára indultunk. Itt megtekintettük a Szent Erzsébet dómot, II. Rákóczi Ferenc sírját a kriptában és a kassai magyar katolikus közösség pasztorációs centrumát, amit Pásztor Zoltán püspöki helynök mutatott meg. A gyönyörű emeletes épület segítségül szolgál a helyi közösség formálásához és lelki növekedéséhez. Az ebéd után gyalogos városnézésre indultunk, megnéztük Márai Sándor és Eszterházy János szobrát, a különböző jelentősebb épületeket, melyeket idegenvezetőnk mutatott be. Az orsolyiták templomában a magyar szentmise végén újmisés áldásban is részesültünk Belá Tamás által. Utána a gyönyörű főtéren sétáltunk és ittuk meg kávénkat, üdítőnket a kinti teraszokon. Estére érkeztünk vissza Bártfafürdőre.
Másnap Bártfára utaztunk a helyi járatú busszal. Néhányan gyalogosan tették meg a hat kilométeres utat. E város is, mint Kassa a régi történelmet idézi lépésről-lépésre. Itt található a Szent Egyedről elnevezett gótikus templom, melyet Szent II. János Pál pápa „Basilica minor” rangra emelt. Előtte a téren a városháza épülete áll, körülötte a felújított szebbnél szebb régi gót és reneszánsz házakkal. A látvány lenyűgöző, nem hiába lett Bártfa központja a Világörökség része. Megcsodálhattuk az óvárost körülvevő városfalat is, mely csaknem teljesen fennmaradt.
A következő városnézés Eperjesen volt. Itt is a főteret jártuk körbe, a történelmi események színterét. Betértünk a helyi ferences templomba is, ahol már várt bennünket régi ismerősünk, Anatol testvér, akit épp azokban a napokban helyeztek át a pozsonyi rendházból Eperjesre. Nagy kincset rejt az eperjesi rendház, az ún. „földi mennyországot”: több száz szent ereklyéjét az emeleti kápolnában.
Az eperjesi kálvária és temető megtekintése után délután a gaboltói Mária kegyhelyre látogattunk, éppen Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepe volt.
Sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza az egyhetes kirándulásról. Alkalmunk volt kikapcsolódni, érdekes beszélgetéseket folytatni, viccelni és nevetni is.
Mindenért hálásak vagyunk a szervezőknek, elsősorban Molnár Tamás atyának és segítőinek: Varga Máriának és Vician Líviának. A legnagyobb köszönet azonban a Jóistent illeti meg, hogy nagyobb baleset nélkül térhettünk haza, új élményekkel gazdagodva.
Szöveg: Kirschhofer Bernadette
Képek: Vician András