Március 2.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Suso Henrik abban az időben élt, amikor a pápák Avignonba tették át székhelyüket. Amikor a német népet két évtizeden át (1326-1348) pápai interdiktum sújtotta. "Elaggott világ" volt ez,- írta róla Henrikünk. A politikai zűrzavar és a halált hozó járványok, mint az 1327-1338 közti és az 1348/49 évi pestis megszüntették minden földi biztonság érzését.Suso Henrik a Bodeni-tó vidékén született Konstanzban, március 21-én 1295 körül. Tizenhárom évesen lépett a domonkosok szigeten fekvő kolostorába. Öt év múlva egy belső kegyelmi élmény meghozta "megtérését": lelkében elragadtatott, s eközben eljutott a hittitkok mélységes megértésére. Szigorú önsanyargatásban élt, és teljesen átadta magát "az örök Bölcsesség szolgálatára". 1322-ig tartó konstanzi, strassburgi és kölni tanulmányai közben Eckhart mestert is hallgatta. Mindez maradandó benyomást hagyott a tudásszomjas és tehetséges tanulóban. Pappá szentelése után 1326-tól a konstanzi konventben tanított.
Az igazság kis könyvében megvédelmezte Eckhartot, a "szent mestert", és ezzel szembefordult a szabados gondolkodású szerzetesekkel. Emiatt aztán igazságtalan vádak érték és megfosztották a tanárságtól.
Mintaszerű lelkipásztor volt. Templomokban és kolostorokban egyaránt prédikált. Beszédeit olykor leveleivel erősítette meg. A Levelek nagy könyve 28 levelet tartalmaz. Ezek nem híreket közölnek, hanem intő, vigasztaló és tanító fejtegetések a lelki élet egyes kérdéseiről és egyetemes vonásairól. Világosan és mértéktartóan, okosan és szilárdan, tiszteletteljesen és bátorítóan tudott tanácsolni és oktatni. Akár az engedelmességről, az áldozatról és az önmegtagadásról, akár az isten- és a felebaráti szeretetről, a földi dolgok mulandóságáról és a túlvilági boldogságról beszélt, mindig az igazi erényekre, a lelki haladásra és Isten segítsége és kegyelme iránti bizalomra buzdított. Munkájának jó részét Stagel Erzsébet, domonkos apáca jegyezte föl, akivel egy ideig levelezésben is állt. Amikor ezt Henrik észrevette, elégette a feljegyzéseket. Később Erzsébet újabb jegyzeteit magához vette és átdolgozta. Így keletkezett a lelki emlékirat jellegű „Suso élete”, ennek a műfajnak legrégibb német nyelvű példája.
1338 végéig lelkipásztori útjaitól eltekintve Henrik a konstanzi konventben élt. Ez idő alatt kapcsolatban állt Tauler Jánossal, aki a domonkos apácák lelki vezetője volt. 1339-ben a domonkosok a pápai interdiktum miatt skót kolostorba mentek. Henriket 1343-ban priorrá választották, aki lelki dolgok mellett jól gondoskodott számukra az ideig való javakról is. Konstanzba való visszatérésük után súlyos megpróbáltatás várt rá: egy nő a leggyalázatosabb módon megrágalmazta. A rendi vizsgálat kiderítette ugyan ártatlanságát, de mégis áthelyezték egy másik kolostorba. Ezek után Ulmban és környékén prédikált. A pestis évei alatt újabb támadás érte az emberek testi-lelki üdvét kereső lelkipásztort: az egyik helységben egy rendtársával együtt meggyanúsították, hogy megmérgezik a kutakat. A helység papjának nagy fáradságába került, amíg az embereket fel tudta világosítani és meg tudta nyugtatni.
1362 körül állította össze az Exemplar című művét. Ennek első része Suso életéről szól, második része egy közérthető épületes irat, amely Jézus Krisztus és az istenkereső ember párbeszéde. Harmadik része Az igazság kis könyve, negyedik pedig a Levelek kis könyve. Susonak latin nyelvű írása a Horologium Sapientiae (A Bölcsesség hórás könyve).
Utolsó éveiről csaknem teljesen hiányzik mindenféle tudósítás. Ulmban halt meg 1366. január 25-én. Kultuszát XVI. Gergely pápa erősítette meg 1831-ben. Ulmban és Konstanzban nevének tiszteletére templomot szenteltek.
*
Henriknek a bölcsességben és az Isten ismeretében szerzett tudása különösen a hitoktatásban vált elevenné és gyümölcsözővé. Jósága és együttérzése mindazoknak szívéhez, akik nem ismerik és nem szeretik Istent, megtalálta az utat. Szavaiban, magyarázataiban jóságos, atyai és papi lénye jutott kifejezésre. Figyelmeztetés ez mindazok számára, akik eredményesen akarják hitünk titkait oktatni és magyarázni.
Suso Henrik mellett a negyedik századból még két nagy misztikust ismer Egyházunk. Az egyik Eckhart mester, német domonkosrendi szerzetes, misztikus író, teológiai tanár. A másik Johannes Tauler szintén német domonkos, misztikus író, lelkipásztor, aki Suso Henrikkel együtt Eckhart mester tanítványa volt. Ők hárman olyan csillagok, akik a katedrálisok, a keresztes hadjáratok és a skolasztika virágkora után a lelki irodalom, az Egyház és a domonkos rend történetében egyaránt világítanak. Tanításukból és életpéldájukból sokat tanulhatunk, ha életüket ismerve szívesen olvasunk a Biblián kívül még lelki életet építő könyveket és folyóiratokat!