Május 20.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Bernardin Massa Marittimában, Siena közelében született 1380-ban egy gazdag családban. Még nem volt négy éves, amikor elvesztette szüleit. Az árván maradt gyermeket sienai rokonok vették magukhoz, s így lett e város Bernardin hazája. Iskoláit is ott végezte. Az egyetemen barátságos természetéért igen kedvelték. Amikor húsz éves lett, Sienában kitört a pestis. A gazdagok vidéki birtokaikra menekültek; Bernardin azonban ott maradt a városban a betegekről gondoskodni. A pestis őt is megfertőzte. Halálos betegen olyan ismeretekre tett szert a lélek dolgairól, amilyeneket sok fáradozás árán csak érett emberek szoktak elnyerni. Bernardin csodás módon visszanyerte egészségét. Ekkor vagyonát szétosztotta a szegények között. A gyógyulás és pestises betegek szolgálata arra indította, hogy fölvételét kérje egy kolostorba. Szent Ferenc egyszerű fiai közé lépett, hogy szegényen éljen. Nemsokára az obszervánsokhoz, a szigorú ferencesekhez csatlakozott. 1404-ben pappá szentelték, utána hosszú ideig egy magányos kolostorban élt a hegyek között. Egy alkalommal egy hirtelen megbetegedett hitszónok helyett kellett prédikálnia. Beszéde olyan mély hatást keltett, hogy a nép viharosan követelte Milánó nagyböjti szónokának.
1417- től fogva Bernardin szinte diadalmenetben járta be Itáliát. Csak Isten előtt érezte magát felelősnek, ezért az evangélium üzenetének hirdetőjeként erősebb volt a hercegeknél, a magisztrátusnál, sőt a velencei dogénál is. ,,Olyan volt, mintha tavasz köszöntött volna a világra” - jelentik a krónikák. Segített a nyomorban élőkön, foglyokat szabadított ki, nagy adósságokat engedtetett el. A nyilvános bűnösök új életet kezdtek; a szegények és árvák fölvételt nyertek az ispotályokba, viszálykodások szűntek meg, rend és nyugalom költözött a falvakba és a városokba.
Áldásos működése közben Bernardint álnok rágalmazók följelentették Rómában és V. Márton pápa eltiltotta a további prédikálástól. ,,Hogy mit szenvedett emiatt, arról egy szó sem jutott ki cellájából. Az, aki nagyszerűen beszélt, tudott még nagyszerűbben hallgatni, jóllehet a szószék utáni vágy nagyon kínozta. Bernardin mégis oly boldogan tudott mosolyogni, mint egy gyermek” – írták róla. Végül Kapisztrán Szent János segítségével minden vád tisztázódott. A pápa elismerte Bernardin ártatlanságát, és fölajánlotta neki a siénai püspökséget. Bernardin azonban nem fogadta el, ment, hogy tovább hirdesse Isten igéjét.
Nem sokkal később IV. Jenő pápa parancsára írigységből fakadó vádak miatt Bernardint másodszor is letartóztatták. Menthette volna a becsületét, hősként ünnepeltethette volna magát. Ő azonban hallgatott, mert az volt a meggyőződése: az Egyháznak mindig engedelmességgel tartozunk. Amikor a hősiesen viselt hallgatás után ismét szószékre lépett, szavai utat találtak az elkeseredett emberekhez is.
Bernardin valóban híd volt Isten és a bűnösök, a különféle ellentétek, a gazdag és szegény, a pápa és császár, az ég és föld között. Bernardin az öreg korában még hatalmasabb, de még jóságosabb is lett. Amikor Nápolyba hívták, szívesen indult „isteni rendet” teremteni. Útközben azonban megbetegedett, s 1444. május 20-án, Aquilában meghalt. V. Miklós pápa már hat év múlva szentté avatta. Ünnepét 1657- ben vették föl a római naptárba, május 20-ra.
***
Bernardin szónoki körútján egy táblát vagy zászlót vitetett maga előtt. Rajta tizenkét napsugár koszorújában kék alapon három arany betű állt: IHS. Jézus nevének a címere. Olyan korban, amikor Itália fejedelmei és csapatvezérei nevükkel büszkélkedtek, Bernardin Jézus nevének jelvényét mutatta föl, amelyben egyedül lehet megtalálni az üdvösséget, a békét és a diadalt. Előfordult, hogy hallgatói összetörték saját jelvényeiket, és Jézusét tették föl házukra. És a prédikációk után gyakran gyúltak kis máglyák, mert az emberek a hallottak nyomán elszórták és a lángokba vetették képeiket, rossz könyveiket...Ez az üzenet a messzitávolból is hangosan szól felénk, mert nemcsak nem tiszteljük Jézus nevét, hanem indulatszónak hsználjuk, sőt káromkodással, gyalázkodással bántalmazzuk. Vegyük komolyan Pál apostol szavait: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd!”(Fil 2,10)
Szent Bernardint, a kiváló prédikátort, két alkalommal, két pápa is hamis vádak nyomán eltiltotta az igehirdetéstől. A tiltás mindkét alkalommal óriási fájdalmat váltott ki belőle. Hallgatói mellette voltak, sőt tiltakoztak a vádak miatt. Ám ő akkor is engedelmeskedett, nem lett sem lázadó sem eretnek, mert tudta: a lázadáson nincs áldás, csak átok. Viselkedésével türelemre tanít és Péter apostol szavaira utal, aki ezt írta Jézusról: „Mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra.”(1 Pt 2,23) Tanuljuk meg: Amikor jogtalanul bántanak, a fenyegetőzés és bősz bosszúállás nem segít, inkább mérgesíti a helyzetet. A türelem, a csendben elviselt fájdalom előbb-utób meghozza a megoldást: az utolsó szó Istené, az igazságos Bíróé lesz. Bízzunk Benne!
***
„Jézus neve az igehirdetők fényessége, mivel ragyogó világossággal hirdeti és hallatja igéjét... Ezért e nevet hirdetni kell, hogy világítson!”(Sienai Szent Bernardin beszédeiből)