Május 11.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Sára Schalkház Lipót lányaként született Kassán 1899. május 11-én. Édesapja korai halála után az édesanya neveli Sárát és két testvérét - jó katolikusként.
Sára iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Egy évig működik tanítónőként, majd politikai okokból elhagyja a pályát. Megtanulja a könyvkötészetet, dolgozik húga kalapüzletében, 1919-től kezdve írogat különböző felvidéki magyar lapokba, és élénken részt vesz szülővárosa közéletében. Éli a művészek, újságírók könnyed életét.
1922-23-ban néhány hónapig eljegyzett menyasszony, ám Sára hamarosan ráeszmél arra, hogy a házaság nem az ő örökmozgó, önálló egyéniségének való, és visszaküldi a jegygyűrűt. Ekkor már jelentkezik szívében egy belső, hívó hang: az éledező hivatásé. A hivatásért való küzdelme azonban több évig tart.
1927-ben megismerkedik a Kassán letelepedő szociális testvérek nemrég alakult Társaságával. Amint közelebb jut hozzájuk, rájön, hogy életvitelén változtani kell. Kemény küzdelmek árán leszokik a dohányzásról és az újságírói élet kínálta „szabadságról”, hogy ráléphessen az Istennek adott lélek belső szabadságának útjára.
1929-ben elfogadják jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Februárban megkezdheti a noviciátust. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén teszi le Szegváron. Jelmondata egyetlen szó: „Alleluja!”
1932 őszén áthelyezik Komáromba, ahol irányítja a karitász munkát, hitoktat, folyóiratot szerkeszt, kegytárgyüzletet vezet, felügyel a szegények menházában. 1934-től a Katholikus Nőszövetség mozgalom rengeteg munkát igénylő országos vezetője.
1934-ben - igen kimerült állapotban - visszahelyezik Kassára. Az elöljárók ahelyett, hogy hálásak lennének a sokoldalú munka elvégzéséért, koholt vádak alapján nem engedik meg, hogy ez évben fogadalmat tegyen. A fogadalom nélküli évben semmit sem változtat életvitelén, teljes hűségben és alázatban végzi tovább munkáját. Ennek nyomán érlelődik meg benne az isteni Jegyessel való állandó, bensőséges együttlét kegyelme.
1937-ben a Brazíliában élő magyar bencések szociális testvéreket kérnek missziós munkára. Sára jelentkezik a missziós munkára, de hogy ez megvalósulhasson magyar állampolgárrá kell válnia. E célból 1937 augusztusában végleg elhagyja Kassát, és Budapestre költözik. Az anyaházban egy év alatt tizennyolc féle munkaterületen is foglalkoztatják.
1940 pünkösdjén leteheti örökfogadalmát. Új jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme itt vagyok, engem küldj!) Nevét 1942-ben - a „németbarátság” ellenére - Salkaházira magyarosítja.
Szociális Testvérek Társasága küzd az országot elárasztó nemzetiszocialista métely ellen. Ez komoly veszélyekkel jár, amit a testvérek tudatosan vállalnak, kiveszik részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel száz személy szerint Sára testvérnek, aki mindenben elsőként vesz részt, és küzd a fasizá1ódó közszellem ellen.
A sok munka mellett egyre jobban ég benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be” (idézet életfelajánlásából). Az engedélyt megkapja, és az életfelajánlás - teljes titoktartással - a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember és október között megtörténik a budapesti anyaház Szentlélek kápolnájában.
Sára testvér felajánlásának eredményeként az antifasiszta és zsidómentő akciókban kockázatokat vállaló szociális testvérek közül senkinek nem történt bántódása, a háború pusztításai nyomán egyetlen testvér sem vesztette életét.
1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnő-otthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Jelentkezett, és mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat - mezítelenre vetkőztetve - a jeges Dunába lőtték. A vértanúság helye, a Szabadság híd pesti hídfője. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.
Sára szeretetből, tudatosan vállalta másokért és másokkal az előre látható halált. Ezért az illetékesek lépéseket tettek oltárra emelése érdekében. Boldoggáavatási eljárásának megkezdését a Szentszék 1997. januárjában engedélyezte, a bíborosi testület 2005. június 21-én zárta le az ügyet. A Szentatya pedig 2006. április 28-án aláírta és kihirdette a dekrétumot. A boldoggáavatás ünnepélyes kihirdetését (a boldoggáavatási szentmise keretében) 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István téren (a Bazilika előtt) Erdő Péter bíboros végezte.
*
Sára testvérben az Egyház a magyarok közül először emel a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem királylány, nem főnemes. Salkaházi Sára valóban testvérünk, kortársunk és sorstársunk, aki arra hív bennünket, hogy győzzük le a korszellemet, amely tagadja, hogy élni másokért is érdemes. A fiatal Sára testvér kereső és jobb után vágyódó lelke fiataljaink számára útmutatásként üzeni: „Ne állj meg az ostoba van-nál”, szeresd a jobbat, a szebbet, keresd a lelki, az isteni értékeket,- s rátalálsz a helyes útra! A mai önző és hasznot imádó világ számára fontos üzenete: Tudj ember maradni az embertelenségben, tanuld meg kimondani Istennek és embernek, hogy „életemet adom érted!” Erre azonban csak az képes, aki önzetlen szeretettel tud Isten és embertárs felé fordulni!
Sára testvér az egyik évben a sok munkától kimerült állapotba kerülve egy időre munkaképtelen lett. Ekkor elöljárói álnok vádaskodások alapján nem engedik meg neki az évi fogadalom letételét (még a szerzetesi ruha viselését is átmenetileg megtagadják tőle). Bármennyire fájtak neki a hamis vádaskodások, nem omlik össze, nem is próbálja igazolni magát. „Az Úrra bíztam mindent! - írja naplójában. S most milyen jó, milyen nagyon jó minden! Az Isten felemelt! Igazolt!”... Ha minket ok nélkül elmarasztalnak, bánatainkban, sértődöttségeinkben, tanuljuk meg tőle, hogy nem az önigazolás, a haragos védekezés az, ami segít. Ha tiszta a lelkiismeretünk, bizalommal hagyatkozzunk az Istenre: Ő előbb vagy utóbb felemel és igazolni fog!
*
”Ha volna valakinek a lelkében bűn, amelytől nem tud szabadulni, s volna a szívében kétségbeesés, - az tekintsen Krisztus szöggel átvert kezére, mely minden bűntől feloldoz”. (Boldog Sára naplójából)