Április 25.
Mons.Koller Gyula atya rovata
A hagyomány úgy tudja, hogy Márk, akinek a másik neve János volt, anyja révén egész fiatalon került Jézus közelébe. Apjáról nem tudunk, anyja viszont özvegyként azon asszonyok közé tartozhatott, akik segítették Jézust és szolgáltak neki (vö. Lk 8,3). Az evangéliumokból (amelyek közt Márké is ott van) és az Apostolok Cselekedeteiből bővebben tudhatunk róla: Minden valószínűség szerint Márk édesanyjának a házában volt az utolsó vacsora, és itt készültek később az Apostolok a Pünkösd ünnepére is. A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott Márk az Úr elfogatásának éjjelén ebben a kertben. Amikor ugyanis az Urat elfogták, és minden tanítványa elmenekült, "egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott" (Mk 14,51-52). Ez a részlet magára a Márk-evangélium szerzőjére, Márkra utal. A föltámadás után Márk anyjának háza lett a keresztények szállása. Erre utal az, hogy amikor Péter apostol csodálatos módon kiszabadult Heródes börtönéből, "Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába megy, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak." Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtót nyitó szolgáló, már a hangjáról ráismert (ApCsel 12,11-17).
Az ifjú Márk az elsők között lehetett, akit Jeruzsálemben Péter megkeresztelt, az apostol ezért nevezhette őt a fiának (1Pét 5,13). Zsidó néven Jánosként görög néven pedig Márkként lett tanítványa majd segítőtársa a három apostolnak is - Barnabásnak, Pálnak és Péternek. Kr. u. 44-ben, amikor Júdeában éhínség volt, az antiochiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett, Pál és Barnabás vitte az adományt. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot, akit immár elég érettnek tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában.
Egy évvel később, ciprusi küldetésük befejezése után Pál vezetésével Asia tartománya felé vették útjukat, és Pergében kötöttek ki. Mikor azonban Pál úgy határozott, hogy a piszídiai Antiochia felé mennek, Márk megriadt a nehézségektől és visszatért Jeruzsálembe. Ennek az első apostoli útnak a végén, 49-ben Pált és Barnabást a szíriai Antiochiából Jeruzsálembe hívták, hogy tisztázzák a zsidók által fölvetett kérdéseket. Ezek ugyanis azt tanították, hogy csak Mózes tanítványai lehetnek Krisztus követői, ezért a keresztség előtt mindenkit körül kell metéltetni. Pál és Barnabás Jeruzsálemben a többi apostollal, Péterrel és Jakabbal együtt megtartott zsinaton elvetették a zsidók által követelt dolgokat. A zsinat után Márk ismét csatlakozott Pál és Barnabás apostolhoz, és visszatért velük Antiochiába. Amikor elindultak a második apostoli útra, Barnabás magával akarta vinni Márkot is.
Pál azonban nem helyeselte, ezért elváltak egymástól: Pál Szilással Asia felé, Barnabás pedig Márkkal Ciprus felé indult. A következő tíz évből (50 és 60 között) nincs Márkról adatunk, de 60 körül már Szent Péter mellett tartózkodik Rómában (1Pét 5,13). 61-től pedig Pál apostol mellett működik, aki két levelében (Kol és Fil) is munkatársként emlékezik meg róla. Márk Rómából keletre ment. Ezt onnan tudjuk, hogy Pál második fogságában, röviddel a halála előtt, arra kéri Timóteust, hogy siessen hozzá, és hozza magával Márkot is, mert "jó szolgálatot tenne nekem". Ha Timóteus és Márk időben megérkezett, Márk jelen lehetett Pál vértanúságánál. Márkot a legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, olyannyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint "Péter tolmácsáról". A hagyomány szerint amikor a rómaiak látták, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette (50-60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot. A hagyomány Márkot mint az alexandriai egyház alapítóját és vértanúját tiszteli. Ő volt Alexandria városának első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98-117) szenvedett vértanúságot. Velencei kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől hazavitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma pedig a 11. századtól április 25-én üli meg.
*
A Szentírás tudósai felhívják figyelmünket arra, hogy Márk többször is kiemeli: Jézus hallgatást parancsol a meggyógyítottaknak, senkinek ne beszéljenek a történtekről. Márk szerint maga Jézus nem akarta, hogy a hit túlzottan a csodáktól függjön. Sok embert érint ez az üzenet, mert csodaéhes tömeg mindig volt, csodát váró ember ma is sok van. A hitnél nem a csoda a lényeg, hiszen „minden csoda csak három napig tart”. A hit viszont szilárd meggyőződés kell legyen az elfogadott isteni igazságról.
Márk egész fiatal korától kitartott Jézus és tanítása mellett. A Getszemáni kertben még akkor is ott maradt az elfogott Jézus közelében, amikor az apostolok elfutottak. Egy szál gyolcsingben maradt ott. Csak akkor bújt ki belőle és mezítelenül elmenekült, amikor őt is el akarták fogni. Tőle tanulva vegyék észre a szülők és nevelők, hogy „kísértést” is vállaló hithűségre kell nevelni gyermekeiket és önmagukat is. Virraszatok és imádkozzatok, hogy a mai elvtelen világ kísértéseiben el ne essetek!
*
„Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Márk evangéliuma 14,38)