Az alábbiakban a Remény katolikus hetilap hasábjain hetente megjelenő „Jöjjetek, imádjuk!” c. rovat néhány már megjelent részét olvashatják. Segítsen ez is a ráhangolódásban, hogy a legközelebbi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK) magunkénak érezzük, magyarként, mint házigazdák készüljünk, főleg azzal, hogy elmélyítjük személyes kapcsolatunkat az Oltáriszentségben köztünk élő Jézus Krisztussal! Kellemes olvasást kívánok!

Az egyéni keresztény élet forrását jelentő Oltáriszentségre irányítva figyelmünket elgondolkodhatunk azon mit is jelent konkrét életünkben az Eucharisztia. Talán eszünkbe jut az egykori első szentáldozásunk, mennyire vártuk a „különleges találkozás” ünnepét, mennyire igyekeztük tiszta szívvel átélni a nagy napot. S biztosan tudnánk számos újabb szentségi találkozást felidézni eddigi életünkből, amikor különösképpen is belekóstoltunk abba az örömbe, mekkora ajándékként maradt köztünk Krisztus a Szeretet Szentségében. A szentáldozások mellett a szentségimádások percei is fontos megállói eddigi életutunknak. Hiszem, hogy a hívő és kereső ember számos alkalommal talál megnyugvást, vigaszt, reményt, bátorítást épp az Oltáriszentség előtt, ahová jó letenni bánatunkat, gondjainkat, a csalódások vagy meg nem értések keresztjeit, de ahol ugyanúgy jó megosztani a szív örömét, köszönetet mondani, hálát adni, egyszerűen boldognak lenni és töltekezni.

Az emlékezésen túl gondoljunk a jelen kínálta lehetőségekre és azok kihasználására is. Ma is boldogan készülhetek a szentmisére, a liturgikus ünneplésre, s benne a szentáldozásra. Ma is a tiszta, megtisztított szív örömével kell igyekeznem életembe fogadni azt, aki számomra az Élet, aki keresztény életem forrása. Ma is találhatok időt a szentségimádásra, megállva egy templomban, letérdelve a tabernákulum előtt, időzve az örökmécses fényében. Ma is boldog lehetek, hogy Krisztus ajándékként kínálja fel a Vele való találkozást, a Vele töltött időt.

A 2007-ben XVI. Benedek pápa által írt Sacramentum Caritatis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítás megfogalmazása szerint „a legszentebb Eucharisztia az önmagát feláldozó Jézus Krisztus ajándéka, aki feltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti végtelen szeretetét. Ebben a csodálatos Szentségben az a legnagyobb szeretet nyilvánul meg, mely miatt valaki életét adja a barátaiért. (…) Az Oltáriszentségben az Úr úgy találkozik az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberrel, hogy útitársnak ajánlja magát. E Szentséggel ugyanis az Úr, az igazságra és szabadságra éhező ember tápláléka lesz.” Ugyancsak az idézett egyházi dokumentum ír arról is, hogy magunkhoz venni az Eucharisztiát annyit jelent, hogy imádjuk azt, akit befogadunk, mer éppen így válunk eggyé Ővele, és bizonyos módon a mennyei liturgia szépségét ízleljük. A szentmisén kívüli szentségimádás pedig folytatja és elmélyíti azt, ami a liturgikus ünneplésben történt, s az imádásban érlelődik az igaz és mély összeszedettség. Örüljünk a szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás lehetőségének!

***

Jellemző, hogy minden nagyobb rendezvénynek, fontos eseménynek saját logója van. A különféle jubileumi vagy emlékévek mellett az eucharisztikus világkongresszusoknak is saját logót szokás alkotni, mintegy ennek segítségével is jobban a köztudatba vinni a jelentős esemény hírét, könnyebben felfigyelni a logó által is a tematikus, s egyben sokszínű szervezésre.

„A Művészeti Bizottság gondoskodott a világkongresszus jelvényéről és az együtt lebegő Kehely és Híd híressé és ismertté lettek az egész világon” – olvassuk a legutóbbi, 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus emlékkönyvében.

Elkészült a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus logója is, amit a következő évek során számos helyen láthatunk majd megjeleníteni. A győztes logó megalkotója a 78 éves Lampert János grafikusművész, aki a szervezők által kiírt logópályázatba bekapcsolódva küldte be tervezetét. A magyar házigazdájú, világegyházat érintő eseményre létrehozott weboldalon ( http://www.iec2020.hu/) rövid leírást és magyarázatot is találunk az új logóval kapcsolatban:

„A logóban az ostya és a kehely szimbolizálja az Oltáriszentséget. Az ostyában látható kereszt az Eucharisztia áldozat-jellegére és a Golgotára utal. A kereszt piros színe továbbá Jézus irántunk való szeretetét, értünk vállalt kereszthalálát is kifejezi. A „Minden forrásom belőled fakad” zsoltáridézetet jeleníti meg az Oltáriszentségből fakadó forrás, amelynek vize négy vonalban zubog alá, utalva az örömhír terjedésére, melyet számunkra a négy evangélista örökített meg. A forrás folyóba ömlik, melyet az alsó hullám jelez. Ez a hullám kifejezi az Egyház örömhírvivő tevékenységét és utal a Dunára, Budapest folyójára is. A Duna számos európai országot köt össze, Nyugatról Keletre, Északról Délre folyva, így kifejezi, hogy az Eucharisztia közös forrásként összeköt bennünket, különböző nyelvű és kultúrájú európai keresztényeket, s így kiengesztelődésünk forrása is. A forrásból fakadó négy folyó a világ négy égtáját is jelképezi. Ezeket az égtájakat termékenyíti meg az evangélium és élteti az Eucharisztia. A logóban használt színek az ikonfestés hagyományai szerint jelenítik meg a Szentháromságot: az Atya színe a piros, a Fiúé az arany (sárga), a Szentléleké az égszínkék. Magyarország nemzeti színei is megjelennek a logóban, utalva Budapestre, amely város 2020-ban ad otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.” 

***

Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás 1936-ban, Szent András apostol ünnepén kelt kiáltványában a magyar néphez az alábbi szavakkal adta tudtul a legutóbbi magyarországi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírét: „Katolikus magyar testvérek! A Gondviselés iránt érzett mélységes hálával és túláradó örömmel hozom tudomástokra, hogy dicsőségesen uralkodó szentséges Atyánk Budapestet jelölte ki az 1938-i XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus színhelyéül, tekintettel azon körülményre, hogy édes hazánk ebben az évben ünnepli Szent István királyunk megdicsőült halálának 900 éves fordulóját.” Majd a továbbiakban azt kívánta, hogy a Szentatya döntése töltse el lelkesedéssel minden magyar szívét, felekezeti különbség nélkül, hiszen „ez nemzetünk rendkívüli megbecsülését jelenti.”  Végül a kiáltvány kéréssel zárult: „Szeretettel kérem azért a katolikus hívek, az egész társadalom és valamennyi magyar tényező egyöntetű támogatását, hogy ebben az Isten ellen pártot ütő korban mi mutassuk meg minél méltóbban Európa hódolatát a köztünk valósággal jelenlevő Krisztus iránt, aki az Út, Igazság és az Élet.”

Ezután kezdetét vette a szervezés sokrétű munkája. A Művészeti Bizottság feladata volt a jelvény megalkotása, a plakátpályázat kiírása és elbírálása, valamint a kongresszusi himnusz szövegének elfogadása és megzenésítése, így „hamarosan egész napkelet és napnyugat énekelte az eucharisztikus Krisztus budapesti himnuszát. Még gramofonra való felvételéről is gondoskodás történt” – jegyzi meg az 1938-as eucharisztikus világkongresszusról szóló emlékkönyv. Templomainkban napjainkban is gyakran felcsendül a szóban forgó himnusz: 1. Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, / Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat! / Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett; / Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett. / 2. Egykor értünk testet öltött, kis gyermekként jött közénk; / A keresztfán vére ömlött váltságunknak béreként. / Most az oltár Golgotáján újra itt a drága vér, / Áldozat az Isten-Bárány, Krisztus teste a kenyér. / 3. Zúgjon hát a hálaének, szálljon völgyön, tengeren: / A szeretet Istenének dicsőség és üdv legyen! / Az egész föld legyen oltár, virág rajta a szívünk, / Minden dalunk zengő zsoltár, tömjénillat a hitünk! / 4. István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod, / Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod! / A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa: / Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga! Az egyes versszakok között ismétlődő refrénben pedig a kenyér s a bor színe alatt köztünk maradt Úrtól a békét kérjük minden nép és nemzet számára: Krisztus, kenyér s bor színében, / Úr s király a föld felett: / Forrassz eggyé békességben / Minden népet s nemzetet!

Jelen esetben is örömteli tény, hogy a magyar nép lehet házigazdája a 2020-ra tervezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Most is időszerű az összefogás és együttműködés. Korunkban is, épp nekünk itt és most, ki kell fejeznünk az Oltáriszentségben köztünk maradt Krisztus iránti hitünket, imádatunkat, szeretetünket.

***

Minap a kezembe került egy kis füzetecske, amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága készített elő, akik e kiadvánnyal is ötleteket szeretnének adni a 2020-as budapesti világkongresszus első felkészülési évére. Az ötlet-csokor és lehetőségek színes kínálata a teljesség igénye nélkül került kiadásra, s persze a benne foglalt javaslatok nem csak ebben az évben lehetnek az egyes közösségek és egyének hasznára. A füzet bevezetőjében az ötletekkel kapcsolatosan olvassuk, hogy „ne akarjunk mindent egyszerre kipróbálni. Szemezgessünk belőlük, és amire leginkább indít a Lélek, azt mélyítsük el.” A szervezők nem titkolt szándéka, hogy az e kiadványban foglalt ötletek megvalósítása is hitünknek új lendületet adjon, s beleépüljön egyéni és közösségi életünkbe.

A havi beosztásban szereplő ötletek közül a júliusra és augusztusra, tehát a nyári szünidő hónapjaira javasolt lehetőségekből közlök néhányat. Legyen a nyári időszak is az Úrral megélt idő számunkra, találjunk időt az elmélyült imára, csendes szentségimádásokra, kirándulásaink alkalmával is térjünk be a templomokba, időzzünk a tabernákulum közelében, a szabadság idején is legyen fontos erőforrás számunkra a (főleg vasárnapi) szentmise. A konkrét ötletek között találunk az idősek és betegek segítését szolgáló feladat-lehetőségeket: „Van-e olyan szegény család vagy egyedülálló az utcánkban, környezetünkben, akiknek segíthetünk akár látogatással, akár egyéb módon? Megszervezhetjük a beteglátogatásokat. Mit tehetünk plébániánk időseiért, betegeiért? Mit tanulhatunk tőlük a betegség hittel való elfogadásáról? Találhatunk megoldást arra, hogy az egyedül élő idősek is eljuthassanak a vasárnapi szentmisére.”

Jó pár ötletet kínál a füzet az ifjúságnak, illetve a fiatalokkal foglalkozóknak: „Fotópályázatot hirdethetünk az Eucharisztiáról fiataloknak (de ne az áldoztatást fényképezzék), filmforgatási lehetőség fiatalokkal, akik tanúságot tesznek az Eucharisztiáról. Biciklis szentségimádás fiataloknak – megszervezhetjük a Balaton körbekerékpározását, meglátogatva az érintett települések templomait.” Akár az augusztusi Nagyboldogasszony főünnepen, de egyéb időpontban is megvalósítható: „tarthatunk ünnepi imavirrasztást a Boldogasszony tiszteletére valamelyik Mária-ünnephez kapcsolódóan.” Továbbá, „szervezhetünk nyári lelkigyakorlatot, család-, ifjúsági-, hittantábort az Eucharisztia titkára összpontosítva, szem előtt tartva ennek az évnek a mottóját: Az Eucharisztia: keresztény életünk forrása.”

Az ötletek közt vannak házaspároknak szólók is, mint például: „felidézhetjük, melyek voltak közös életünk legmeghittebb pillanatai. Adjunk hálát értük együtt! Ismét elővehetjük az esküvői szentírási szövegeket, az eskető pap akkori tanácsait, az ünnepen készült fényképeket. Írhatunk közösen imát házasságunkért. Megújíthatjuk hűségígéretünket egy szentmise keretében vagy utána.” S még folytathatnák az ötletek sorát. Ha nyáron is lelki életünk forrása Krisztus lesz az Oltáriszentségben, saját magunkkal és felebarátainkkal szemben is könnyebben megújul és elmélyül szeretet-kapcsolatunk.

Molnár Tamás írásai
Képek: világháló és archív