Gujber Zsuzsanna beszámolója:

Családunk kisebb csodaként élte meg, hogy részt vehetett a pozsonyi katolikusok sítúráján február 28-a és március 5-e között az árvai Zuberecben. Igen, szerintem csoda az, hogy ezekben az előreláthatatlan körülményekben bővelkedő időkben egy hattagú család apraja-nagyja negatívan (értsd: egészségesen) vághatott bele ebbe a kalandba, mely test és lélek számára egyaránt kínált kihívásokat, ugyanakkor kellemes kikapcsolódást is.

Kisebb gyerekeink először láttak igazi téli hegyvidéket, s először próbálhatták ki ezt a téli sportot, melyben kitartóan, lépésről lépésre egyre ügyesebbek lettek. A hó, a ragyogó napsütés, a jeges patak, a hegyek, az erdő, a hópelyhek szimmetrikus alakzatai a Teremtő szeretetének jeleként mind-mind alkalmat adtak az örömre.

Még nagyobb öröm volt azonban egy nagyobb családhoz csatlakozni, s megtapasztalni a pozsonyi katolikusok közösségének szeretetét. A közösség lelki vezetőjének, Molnár Tamás atyának köszönhetően nemcsak testünket edzhettük és sítudásunkat csiszolhattuk, hanem bőséges lelki táplálékhoz is juthattunk. Napjainknak a reggeli áhítatok és az esti szentmisék adtak keretet, de megindító volt a gyerekek szentségimádása, nem hiányozhatott az éjszakai szentségimádás, beszélgetés a most zajló szinódusról, s volt keresztút is szent elődeink példájával.

Az „öröm” kifejezés többször föl-fölbukkant a szentmisék szentírási igerészleteiben, így Tamás atya is elmélkedése témájává választotta, s nem is tudja, milyen örömünkre szolgált, hogy az általunk is nagyra becsült, a Gulagot megjárt Placid atya szavait idézte, aki szerint „az élet apró örömeit meg kell örvendezni”. Az örömön tehát nemcsak a farsangi harsány örömöt, a mulatozást, vidámságot kell érteni, hanem azt a hitünkből fakadó örömöt, mely Placid atyát és társait segítette a túlélésben, s mely a nagyböjti szent időben is aktuális. Hamvazószerdával ugyanis beléptünk a nagyböjtbe, a szentírási olvasmányok viszont továbbra is az örömre, a derűs, Istennek tetsző böjtölésre buzdítanak. Aki ezen az úton kíván járni, az ima, a böjt és a jócselekedetek (alamizsna) bőséges tárházából válogathat. A hitből táplálkozó, örömteli, tiszta lélek olyan, mint a ragyogó nap fényét visszaverő fehér hó: Isten fényét tükrözi vissza. A „szentek legyetek”-, s a „Szeretsz-e engem?”-idézetek, többek között, további elmélkedésekre kínáltak lehetőséget. 

Természetesen könnyedebb programok közül is válogathattunk. Ismerkedés, borkóstoló, maszkabál, fejtörők, de volt szülinapi buli is, s természetesen sok-sok beszélgetés. Kicsi és nagy, fiatal és fiatalos egyaránt megtalálhatta a neki tetsző elfoglaltságot. Találkozhattunk régi és új ismerősökkel, s azokkal a családokkal is, akik értünk imádkoznak, vagy akikért mi imádkozunk a Családok Évében meghirdetett imalánc keretében.

Az, hogy az egyes programok megvalósultak, a cserkészeknek, az énekeseknek, a legkisebbekre is gondoló anyukáknak, az egyes családoknak köszönhető. Hálás köszönet illeti a szervezési feladatokat kitartóan és körültekintően végző Varga Máriát, természetesen Molnár Tamás atyát, s mindazokat, akik imáikkal kísérték utunkat. Nekik és a Jóistennek hála, hogy egyáltalán sor kerülhetett erre a közösségi sítúrára.