Nem könnyű hónapok állnak mögöttünk. Próbatételből volt, s még akad is elég. Talán valakik már rendesen bele is fáradtak. Azonban ne adjuk fel a tavasz utáni vágyat – s itt most nem csak a természeti évszakra gondolok –, ne hagyjuk, hogy bárkiben is kialudjék a megújulás utáni vágy a környezetünkben, ismeretségi körünkben, a templomi- vagy egyéb közösségeinkben. Merítsünk mindehhez lelki erőt az imából. A templomok ég felé ívelő tornyai figyelmeztessenek mindenkit arra, hogy az Úr segítségébe kapaszkodjunk. Dicsőítés és hálaadás illeti sok mindenért az Urat, de egyben kérhetünk is Tőle, bizalommal. Magunkért, másokért, szeretteinkért imádkozhatunk Hozzá. Az ima a nagyböjt egyik alappilére is. Hozzájárul lelkünk egészségéhez.
Test és lélek egységében élő emberként a fizikai erőnlétünkre, testünk egészségére is figyeljünk oda. S lényegében e közben is gyógyul a lelkünk is, mert végső soron Teremtőnkre irányulhat figyelmünk annyi mozzanat révén. Sportolva, mozogva, a természetben túrázva megköszönhetjük Istennek testi erőnket, az érzékszerveinket, melyekkel csodálatos teremtett világára rácsodálkozhatunk. A tavaszi virágokban gyönyörködve a Teremtő felé szállhat szívünkből egy „köszönöm”. A friss tavaszi zöldségekben s majd gyümölcsökben rejlő vitaminokért is hálát mondhatunk Annak, Aki mindezt ilyen jól elrendezte. Az immunrendszerünk számára oly fontos D-vitamint a minket átmelegítő tavaszi napsugárból magunkba szívva érezzük át, Isten felkeltette rám napját, törődik velem, nem kell félnem…
A világjárvány okozta helyzetet sok embertársi kapcsolat is megsínylette. Bár még nem találkozgathatunk mindenkivel és nagy tömegekben korlátlanul, amit lehet – persze az érvényes előírásokat betartva –, azt tegyük meg. Ki-ki a maga képességei szerint, környezetében, saját ismerőseinek hálózatában. Egy érdeklődő telefonhívás, egy kedves üzenet, egy elküldött szép képeslap vagy régóta halogatott levél biztosan jól fog esni a másiknak (is). Az üvegházban vagy kertben beérett első friss zöldségekből, kinek miből van több, egy tálnyi átadása a szomszédnak, növelheti a jószomszédi-kapcsolatot. De lehet ez a kölcsönösen átado(gato)tt dolog egy tányérnyi friss lepény vagy pogácsa is, esetleg egy egyedül élő személynek mindezek mellé egy csokor kerti virág is, hogy valóban mindenki otthonában tavasz legyen. Az utcán egymást köszöntő szavakhoz hozzáfűzött, őszintén feltett kérdés: „hogy vagy, hogy vannak a többiek otthon?” nem időpazarlás, higgyük el.
Kegyelmekben gazdag nagyböjti heteket kívánok, áldott húsvéthoz vezető, lelki tavaszt is hozó utat! Imával és papi áldásommal,
Tamás atya
