Már hetekkel karácsony ünnepe előtt, sőt, sok esetben az adventi időszak kezdete előtt is utcák, üzletek, házak, vásárok csillognak-villognak, bevásárlóközpontok és webáruházak kínálnak átláthatatlan mennyiségű árut, ontják az ajándék-tippeket, harsogják, kinek mire, mi mindenre lenne szüksége, mit érdekes megvennie, mivel kéne valakit meglepnie. Szinte minden beszerezhető, minden keresett dolgot meg lehet találni a színes kínálatban, sőt, „akkor már érdemes hozzá valami mást is venni” – kínálja a jól hangzó akció, s még folytathatnák a legtöbbünk által jól ismert november végi és decemberi helyzetjelentést. Mindez könnyen hatást gyakorolhat ránk, mindez könnyen kifáraszthat minket, hiszen nem olyan egyszerű csak úgy kikerülni ezt a fajta zajt, ezt a fajta nyomást, ezt a fajta csillogást. Pedig érezzük, hogy igazából nem is erre vágyunk. Ettől valami többre, nemesebbre, valami mélyebbre. 

S mégis, a jelenben egy ilyen zajos úton keresztül haladva kell eljutnunk karácsonyhoz, a Szentestéhez, Jézus Krisztus születésnapjához, egy ilyen árukavalkádon át kell eljutnunk az ünnephez, annak lényegéhez. Belső érettségre és bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy ne essünk csapdába, hogy ne hagyjuk elnyomni azt a belső vágyat arra a bizonyos többre, arra az óhajtott nemesebbre, arra, amire és Akire szívünk igazából vágyik. Gömbök és más díszek százaiból, rengeteg féle ízű szaloncukorból és egyéb édességből, kisebb és nagyobb, hagyományos és rendkívüli ajándékok sokaságából lehet válogatni, ám bizony jó, ha valaki bölcsen, megfontoltan, ízlésesen, előrelátóan, észszerűen tud választani, tudja eldönteni, mire is van igazán szüksége, mi az, amivel másnak igazán örömet okozna, mi az, aminek igazi – nem elsősorban anyagi – értéke van, mi az, ami segíthet karácsony valódi üzenetének hirdetésében. Jól dönteni, jól választani bölcs dolog. Jól megszabni a határokat – időben, anyagiakban, munkában – szintén egyfajta érettségre utalhat. Jól megszervezni egy család mindennapjait az adventi Krisztus-várás napjaiban is, csodálatos kincset jelenthet, jó út lehet egy szép ünnephez. Jól kihasználva az adventi heteket a lélek életére, annak ápolására, a lelki készületre, szintén nem szabadna, hogy hiányozzon egyikünk decemberéből sem. Jó döntés és bölcs választás az, amikor az ember tudatosan, egy átgondolt értékrend szerint enged közelebb vagy utasít el valami rá hatást gyakorolni kívánó kínálatot, legyen az áru, ideológia, divat, csillogás. S talán a karácsonyt megelőző hetekben alkalmazott választásaink, döntéseink, határ-szabásaink, céltudatos készülődésünk, a lényeg szem előtt tartása, a józan ész és szerető szív használata megedzhetnek minket, begyakoroltathatják velünk a bölcs döntés és jó választás művészetét. Sőt, a jó döntések és helyes választások gyümölcseit érzékelve – mint például a szívben, családban, baráti körben és további közösségekben boldogan átélt karácsony, ami nyomot hagy, ami úgy belül érint, ami egy igazi értékeket felölelő értékrendet szem előtt tartó advent alapjaira épült – még inkább elmélyítik bennünk azt a megállapítást, hogy érdemes odafigyelni, hogy ne csak sodródjunk valamiféle árral, ne csak a fogyasztói társadalom jó hasznot hozói, ne csak a szemkápráztató mű villogás befolyásoltjai, hanem gondolkodó, bölcsen választó, véleményt alkotó, belső meggyőződésünk szerint élő, igazi értékeket őrző és továbbadó emberekként válasszuk nap mint nap a jót, a helyeset, válasszuk a legfőbb Jót, az abszolút Jót, az Istent. Karácsony lényege Ő maga. Emberi létezést vállalt, jó példát élt minden idők embere elé. Utat mutatott, fényt gyújtott. Ebben a Fényben látjuk, mi is, hogy mi a jó, mi az erkölcsös, mi az örök, mi az érték, mi az, ami nem múlik el, mi a szeretet, mi az, amit választanunk kell. Istent választani karácsonykor, az év minden napján, az új esztendőben, egész életünkben, mindig jó döntés. Mert hiszen Ő tud betölteni minket igazán. „Nyugtalan a mi szívünk, míg Benned meg nem nyugszik, Urunk” – állapítja meg Szent Ágoston. Az ember természeténél fogva vágyik a Transzcendenssel való kapcsolatra. Többre vagyunk teremtve, mint csupán materializmusra vagy pár évtizednyi földi hedonizmusra. Ott legbelül nem tud minket igazán betölteni más csillogás, csak az a Fény, amely felragyogott a betlehemi éjszakában. Ebben a Fényben kap igazi értelmet a karácsonyfa, amely fényeivel Jézus Krisztusra, a Világ Világosságára emlékeztethet, s ebben a Fényben válik értékessé minden szeretetből adott és kapott ajándék is, amely Jézus Krisztusra, a legnagyobb Ajándékra, Megváltónkra emlékeztethet minket.

Molnár Tamás atya írása a Vasárnap 2018-as karácsonyi számában jelent meg