Kedves Testvérek! A következő időszakban a többség – a járványhelyzeti szigorítások értelmében nyilvános szentmisék bemutatásának hiánya miatt – nem tud ténylegesen szentségi módon szentáldozáshoz járulni, ezért szeretnék néhány sort a lelki áldozásról írni, imákat javasolni.

Fellapozva a Magyar Katolikus Lexikont felidézhetjük, hogy a trienti zsinat szerint lelki áldozást azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az Égi Kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást. Lényegi sajátossága és kegyelmi hatásának forrása az a közösség, amit a szeretet képes hozni a szentségi Jézussal. Napjában többször is lehetőség van a lelki áldozásra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni. Nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és lelki áldozást végez.

A lelki áldozás imái:

Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. 
Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. 
Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, 
jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! 
Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled. 
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.

Vagy:

Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből. 
Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, 
hogy Veled élhessek. 
Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre! 
A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre! 
Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen. 
Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.

Kitartást és sok lelki erőt kívánok a következő napokhoz is!
Imával és szeretettel,
Tamás atya

(illusztrációs kép: világháló)