Korona. Miért is kezdem az ünnephez kapcsolódó gondolataimat ezzel a szóval? Mert a húsvétot megelőző nagyböjti időszakban, amit épp az egyházi év legnagyobb ünnepe koronáz meg, talán az egyik leggyakrabban elhangzott szó volt, a vírus, a kézmosás, a világjárvány szavak mellett. A rendhagyó nagyböjti hetek, a „más üzemmódban” megélt előkészületi idő értelemszerűen húsvét ünnepére is hatást gyakorolt. Az elmúlt évekhez képest szokatlan úton, de húsvéthoz értünk. Számos lemondott, elhalasztott, jóval későbbi időpontra áthelyezett eseménytől eltérően, a húsvét nem marad el, nem kerül át ünneplése más dátumra. „Mint a liturgikus év szíve, a húsvét, egyetlen másik ünnephez sem hasonló: három napon keresztül történő ünneplése, a húsvéti szent háromnap, melyet megelőz a nagyböjt és megkoronáz a pünkösd, nem helyezhető át” – jelezte időben Sarah bíboros. Megünnepeljük a megváltás művét. Azt, hogy a Teremtő szeretetből a világ váltságáért adta az egyszülött Fiút, hogy az embert, a teremtés koronáját ismét az örök boldogság várományosává tegye.
Korona. E szóról nem csak az elmúlt hetek világjárványa jut eszünkbe, de királyok, királynők ékes fejdísze is. Napjaink történései rávilágítottak arra, hogy a parányi vírus nem válogat ember és ember között társadalmi rang alapján, legyen szó vezetőkről vagy beosztottakról. De talán a korona szó hallatán eszünkbe jut egykori fizetőeszközünk is, amit azóta euróra váltottunk. S hogy ebből vagy abból sok vagy kevés jutott-e, ez sem érdekli a szabad szemmel nem látható vírust, vagyis nem válogat ember és ember között annak vagyona, szegénysége vagy gazdagsága alapján sem. Ünneplőre fordítva a szót: húsvét mondanivalója mindenkihez szól. Társadalmi rangtól és anyagi helyzettől függetlenül. Az isteni hasonlatosságra teremtett emberhez. Minden emberhez. Jézus Krisztus mindannyiunk megváltásáért jött. S ezt most, az idei helyzetben is, számos nehézség ellenére is, örömmel tudatosítanunk kell. A megváltás műve, amelyet Krisztus az ő dicsőséges feltámadásával megpecsételt, konkrétan engem is érint. Okom van húsvétot ünnepelni. Szeretnék az ünnep idei formájában is lelkem megújulásának örvendeni. Mert minden helyzetből tanulhatok. Minden helyzetben helytállásommal emberségemről tehetek tanúságot. Egy krízishelyzetben még jobban megismerem magamat és másokat. Új felismerésekkel, tervekkel, lelkesedéssel léphetek tovább. Legyek most bármilyen helyzetben, karanténban vagy sem, családtagjaimmal hetek óta összezárva, vagy épp a személyes találkozások korlátozása miatt épp csak telefonon tartva velük a kapcsolatot, kipihentnek vagy agyondolgozottnak érezve magam – például egy hetek óta pihenést nem ismerő, másoknak segítő egészségügyi dolgozóként –, Jézus Krisztus feltámadása hatással akar lenni rám, az én életemre. Mert lélekben megújulni, újrakezdeni, a jobbá válás útján új erőre kapni, az ígért örök jutalomban bízni mindannyiunknak szükséges. Épp most is.
Fejen viselt korona. Nem csak királyi létezik. Töviskorona is. S ha a megváltásról gondolkodunk, eszünkbe kell, hogy jusson a Tövissel Koronázott. Számos festő festette már meg, vagy szobrász véste kőbe az arcot, melyet lelki szemeink előtt Veronika kendőjén látunk. De harmadnapra ez a véres arc megdicsőültté válik. Ahogy ezt a győzelmet is számtalan remekmű megalkotásával elevenítette fel immár kétezer év művészete. A szenvedés örömre változott. Mi is ilyen hittel bízzunk abban, hogy a koronavírus heteinek nehézségei sok jó gyümölcsöt is hoznak. Hogy sikerült sok mindent átértékelnünk. Hogy rádöbbentünk, bizony mennyi helyzetben feltámadásra szorultunk, szorulunk. Hogy mennyi mindent érdemes más szemszögből, más értékrend szerint tekintenünk.
Húsz évszázada ünnepeljük, amit az idők teljességében Jézus Krisztus véghezvitt. Amit már évszázadokkal előtte hirdettek a próféták. Olvassunk csak bele Izajás próféta minden nagypénteki liturgiában elhangzó csodálatos soraiba: „…a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, a mi bűneinkért szúrták át, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” Kedves Olvasó! A húsvéti megújulás ünnepén ezen sorok mélységeit ízlelgetve köszönjük meg a Megváltónak, hogy a koronavírusos betegséget és korunk más betegségeit is, a XXI. század fájdalmait, a mai kor emberének bűneit is felvitte már egykor a keresztfára, megváltott minket, gyógyulást szerzett számunkra, üdvösséget halhatatlan lelkünk számára. Ezért hálásan és ettől lelkesítve éljünk át áldott húsvétot!
Molnár Tamás atya írása a Vasárnap c. heti családi magazin 2020/húsvéti számában jelent meg
(illusztrációs kép: net)
* * *
További régebben írt húsvéti olvasnivalók Tamás atya tollából
- kattintson az egyes sorokra: